Szöveg Vincze Szabolcs Fotó Bánhalmi János
1989 májusa
Csepel 1
Szeged 0
„Csepelen nőttem fel, ott voltam ifijátékos, és remek évadon voltunk túl. Megnyertük a három régióra osztott bajnokságot, majd Kalocsán játszottuk az ifi MNK-döntőt a jó erőkből álló Szegeddel, ahol például Véber Gyuri is futballozott. Az én gólommal nyertük meg a meccset egy nullára, és utólag belegondolva, ez hatalmas lökést adott nekem. Ekkor kezdtem komolyabban venni a futballt, és értettem meg, hogy kemény, lelkiismeretes munkával valóban szép sikereket lehet elérni.”
1992. február 29.
Csepel 2
Kispest-Honvéd 2
„Ekkor kerültem fel ifistaként a felnőttcsapatba, de sajnos kevésnek bizonyultunk az élvonalhoz, és a bajnokság végén kiestünk az NB II-be. Egy mérkőzés azonban különösen emlékezetes maradt számomra, méghozzá a későbbi csapatom, a Honvéd elleni kupameccs a tavaszi szezonban. Bivalyerősek voltak, tele olyan válogatott játékosokkal, mint Csábi József vagy Pisont István. Ehhez képest az eredmény a rendes játékidőben egy egy, a hosszabbítás végén kettő kettő lett, a Honvéd végül csak tizenegyesekkel jutott tovább. Viszont később kiderült, hogy ezen a meccsen figyeltek fel rám a klub vezetői, és a nyáron át is kerültem Kispestre.”
1992. augusztus 22.
Kispest-Honvéd 3
BVSC 1
„A Verebes Józsi bácsi-féle Honvéd, ha lehet, erősebb volt még az előző évi csapatnál is, mert számos jó nevű játékost vásárolt meg. Magyar szinten igazi sztárcsapat voltunk, ahol fiatalként még csak epizódszerepre számíthattam. Az, hogy mégsem lett így, a BVSC elleni meccsen dőlt el. Ez volt az NB I második fordulója, nekem pedig az első meccsem, ahol csereként álltam be. Az én gólommal törtük fel az ellenfél védelmét, és szerintem ekkor látták meg az edzőim, hogy nagyobb dolgokra is képes vagyok.”
1993. május 29.
Írország 2
Magyarország 4
„Az első válogatott meccsemet Dublinban játszottam. A kispadon a legendás Puskás Ferenc ült, és ekkor tapasztaltam meg személyesen először, mennyire ismerik és tisztelik őt külföldön. Ötvenezer ember köszöntötte állva a stadionban, a meccs után pedig minden újságíró vele akart beszélni, fényképezkedni vagy akár csak megérinteni őt. A másik, hogy a meccs szünetében kettő nullára égtünk, aztán Öcsi bácsi becserélt, és négy kettőre fordítottunk. Szereztem két gólt, és adtam egy gólpasszt. Lehet ezt elfelejteni?”
1993. június 19.
Diósgyőr 1
Budapest Honvéd 5
„Ez volt éltem legboldogabb meccse, hiszen Diósgyőrben magyar bajnok lettem szeretett csapatommal, a Budapest Honvéddal. Érdekes, hogy amíg az írek ellen dupláztam, most gólt nem szereztem, de mégis nagyobb volt az öröm. Jó, adtam azért két gólpasszt, Vincze Pilunak és Fischer Palinak. Az viszont már nem olyan szívderítő, hogy azóta is ez a Honvéd utolsó bajnoki címe.”
1997. augusztus 2.
Beitar Jeruzsálem 1
Ashdod 1
„Ezen a meccsen mutatkoztam be az izraeli közönségnek. Szerencsére emlékezetesre sikerült a debütálás, mert az én gólommal egyenlítettünk. Egy csukafejessel köszöntem be, ami azért is volt fontos, mert a szurkolók egyből elfogadtak. Az idény végén bajnoki címet szereztünk, én pedig további három és fél évet töltöttem itt. Akkoriban nem igazoltak a cserepadra külföldről, így egyből alapember lettem Pisont és Sallói Pista mellett. Három magyar vitt a hátán egy külföldi csapatot.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi számában.)
