Szöveg L. Pap István
Videoton–Tapolca 3–1
1990. január
„Az átmulatott szalagavatóm után ifistaként mentem ki a nagycsapat edzőmeccsére, amikor Kaszás Gábor, az akkori vezetőedző meglátott, és csak annyit mondott: »Gyere, mert be fogsz szállni«. Sípcsontvédő sem volt nálam, apám Trabantjával ugrottam haza érte, a második félidőben beálltam, és a második labdaérintésből gólt is lőttem. Így kezdődött minden…”
Sampdoria–Kispest-Honvéd 3–1
1991. november 6.
„Még nem voltam stabil kezdő a Mezey-féle Honvédban, Genovában is a szünetben álltam be. Ez volt az a meccs, amelyiken Negrau fejesét a végén Pagliuca bravúrral kivédte, a Sampdoria jutott tovább, és meg sem állt a BEK-döntőig, ahol a Barcelonáé lett a kupa. Nagy élmény volt a Sampdoria, majd egy évvel később a Manchester United ellen játszani, még nem volt akkora különbség az elit és köztünk, mint manapság. Ráadásul 1993-ban Kuuselával részese lehetettem a Honvéd mindmáig utolsó bajnoki címének is.”
Magyarország–Svédország 1–0
1995. április 26.
„Tisztán emlékszem a svédek elleni gólomra, aminek főleg utólag tulajdonítottak nagy jelentőséget, hiszen másfél évtizeden át ez volt az utolsó tétmeccsen aratott győzelmünk jegyzett csapattal szemben. Pedig nem is találtam el tisztán a labdát, csak megrúgtam, ahogy jött… Az Eurosporton viszont a hét góljának választották, még az akkori belgiumi csapattársaim is ezzel fogadtak.”
FC Bruges–Germinal Ekeren 3–1
1995. május 28.
„A Belga Kupa Bruges elleni döntőjében sárga lapok miatt nem játszhattam, de az odavezető úton az én négy gólommal nyert az Ekeren a harmadosztályú brüsszeli Union Saint Gilloise ellen. Márpedig négy gólt más sem sűrűn szerez, Ekerenben is azt hitték, gólzsákot vettek.”
Finnország–Magyarország 1–1
1996. szeptember 1.
„A vb-selejtezőn a továbbjutásunkat jelentő öngólnál négy vagy öt finn érintést megelőzően az enyém volt az utolsó magyar név, ami a televíziós közvetítésben elhangzott, de Horváth Ferit ünnepeltük, mert ő rutinosan kifelé kezdett futni, mint egy igazi góllövő. Ez a meccs azért is emlékezetes, mert utána a doppingvizsgálaton Jari Litmanennel üldögéltem, és a kiesésük ellenére rendkívül közvetlen, rendes srácot ismerhettem meg benne.”
MTK Hungária–Stadler FC 5–3
1997. május 17.
„Várszegi beszállása után nagyon kulturált közegbe kerültem az MTK-nál, normális társaság jött össze, nagyrészt Fülöp Ferinek köszönhetően igazi elitklubba csöppentem. A bajnokavatón gyorsan elmentünk három nullára, és a kezdődő felhőszakadásban a vizes pályán csak arra kellett figyelnünk, hogy az ünnepléskor tudjunk csúszni a nézők előtt a hasunkon.”
Hapoel Tel-Aviv–Chelsea 2–0
2001. október 18.
„Huszonnyolc évesen, már érett játékosként kerültem Izraelbe, részese lehettem az UEFA-kupa-negyeddöntőig tartó menetelésnek. Kivertük a Chelsea-t, a Lokomotiv Moszkvát és a Parmát, sőt Cipruson, mert Berlusconi nem akart eljönni Izraelbe, megvertük a Milant is. Igaz, végül az olaszok jutottak a négy közé.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. októberi számában.)
