Interjú Sean Cole
Olaszország–Észtország 4–1
1995. március 25., Eb-selejtező
„Rögtön a bemutatkozásom alkalmával gólt szereztem Észtország ellen. Arrigo Sacchi volt az egyik legjobb edző azok közül, akikkel életemben dolgoztam. Mindig segíteni akart, megmutatta, mi a jó mozdulat, amivel támogathatom a középpályát vagy a védelmet. Nagyon sokat követelt a csatároktól, aki nem futott, az nem lehetett a játékosa. Azt akarta, hogy gyakoroljunk nyomást az ellenfélre, nekem pedig ez volt az egyik legnagyobb erényem.”
Juventus–Parma 4–0
1995. május 21., Serie A
„A Juventus az 1985–86-os idény óta nem nyerte meg az olasz bajnokságot. Négy nappal a mérkőzés előtt elveszítettük az UEFA-kupa döntőjét, méghozzá szintén a Parma ellen. Nagyon csalódottak voltunk, viszont így is megnyertük a bajnokságot. Szerencsére kétszer is betaláltam, a vége pedig négy null lett. Csodálatos nap volt az életemben, ez volt az első trófea, amit kulcsjátékosként nyertem. Abban az évadban harminc gólt szereztem. Amikor a Juventus játékosa lettem, még fiatal voltam, és csak a Serie B-ben volt tapasztalatom. Mindennap keményen dolgoztam, nagy verseny volt az edzéseken a helyekért. Amikor elérkezett a pillanat, készen álltam.”
Ajax–Juventus 1–1 (2–4, tizenegyesekkel)
1996. május 22., BL-döntő
„Pályafutásom legjobb pillanata. A Juventus mindössze egyszer nyert korábban BEK-et, sok emberéletet követelt az a nap a Heyselben 1985-ben, úgyhogy egy kicsit olyan volt, mintha nem is számítana bele. Nagy nyomás nehezedett ránk, de mindenki nyerni akart. Az Ajax volt Európa legjobb csapata, egy évvel korábban úgy nyert BL-t, hogy a Milant verte meg a döntőben. Szünet nélkül csak futottak Louis van Gaal irányításával, de a szívünkben felkészültünk. Maga volt az álom, hogy betalálhattam azon a mérkőzésen, az ember ilyenkor úgy érzi, ő a király. Minden energiámat beletettem, hogy a magasba emelhessük a serleget (a fenti képen). Életem legszebb ajándéka volt.
Middlesbrough–Liverpool 3–3
1996. augusztus 17., Premier League
„Az 1996-os Eb előtt nem sokat tudtam az angol labdarúgásról, de néhány mérkőzés után rájöttem, hogy csodálatos arrafelé a futball. A szurkolók fantasztikus légkört teremtettek, és mindenben segíteni akarták a játékosokat. Jó alaposan felkészültem az első mérkőzésemre a Liverpool ellen. Akkoriban én voltam Európa egyik legjobb csatára, és mindenki kíváncsi volt arra, hogyan boldogulok egy kisebb csapatban. Mesterhármast szereztem! Az első gólom tizenegyesből született, és nagyon izgultam, mert nem akartam elrontani. Az apám éppen Perugiában volt, és elsírta magát, amikor megtudta, hogy három gólt szereztem. Visszanéztem a meccset, és láttam, hogy a Boro szurkolói pont úgy rakták a mezüket a fejükre, ahogyan én.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. augusztusi számában.)
