Interjú Vincze Szabolcs
„AZ ARGENTIN VILÁGBAJNOK ALBERTO TARANTINI CSAK KERESTE A LABDÁT, MÉG GÓLT IS RÚGTAM RÓLA”
Békéscsaba–Debrecen 0–0
1973. október 7.
„Nem voltam még tizenhét éves sem, amikor először pályára léptem Debrecenben, az NB II-ben. Rögtön a kezdőcsapatba kerültem a Békéscsaba ellen, de gólt sajnos nem rúgtam. Viszont akkor ittam a meccs után életem első sörét, kötelező volt, ami egyszerre volt beavatás és büntetés, mert nem szerettem az ízét. Utána három évig a klubnál maradtam, pedig kerestek több helyről.”
Bp. Honvéd–Békéscsaba 1–1
1976. augusztus 20.
„Úgy tűnik, a Békéscsaba kísértett később is, mert a Honvédban is ellenük mutatkoztam be, újra döntetlennel, és gólt ezúttal sem rúgtam. Felemás érzéseim voltak a mérkőzés után, mert ugyan kihagytam egy nagy ziccert, amivel nyerhettünk volna, de az én általam kiharcolt tizenegyesből találtunk be. Aztán volt egy diszkrét kis ünnepség a városban, tűzijátékkal.”
A nyolcvanas évek magyar válogatottja, Bodonyi Béla (alsó sor, a bal szélen)
Bp. Honvéd–Salgótarján 6–0
1977. június 11.
„Nagyon ment a szekér a bajnokság végén, az utolsó három fordulóban tizenhét gólt rúgtunk, ebből én hetet. Ezen a meccsen négyszer találtam be az ellenfél hálójába, és később derült ki, hogy éppen jókor jöttek ezek a gólok, mert a Honvéd az első év után el akart cserélni. Akkor már Tichy Lajos volt az edző, aki vonalszélsőt szeretett volna a csapatába, én pedig inkább középcsatárt játszottam már Debrecenben is.”
Sporting CP–Bp. Honvéd 0–2
1980. szeptember 17.
„Ez volt életem legjobb meccse, minden bejött, bármit csináltam. Gólt rúgtam, aztán gólpasszt adtam Nagy Antinak, és még az edzőm, Tichy Lajos is elismerően beszélt rólam, pedig ő nem nagyon dicsért senkit. Aztán itthon is nyertünk a portugálok ellen a BEK-ben, utána kerültünk össze a Real Madriddal.”
Bodonyi Béla a belga bajokságban
UGS–FC Bulle 1–1
1988. június 23.
„Az első svájci meccsemen a másodosztályban döntetlent játszottunk Genfben, a pálya olyan szép és sima volt, mint egy biliárdasztal. Nagyon jól sikerült a bemutatkozásom, a mezőny legjobbja voltam. Az argentin világbajnok Alberto Tarantininek kellett fognia, aki próbált is kemény lenni velem, folyamatosan becsúszott, de csak kereste a labdát, még gólt is rúgtam róla. A meccs után az UGS tulajdonosa másfél évig vadászott rám, hogy szerződtessen.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. novemberi számában.)
