Szöveg Chris Flanagan Fordítás Kovács Gergely
1993. augusztus 21.
Manchester United 1 Newcastle United 1
„Amikorra a Newcastle feljutott, már tizenkét meccsen tizenkét gólt szereztem, ennek ellenére sokan kétségbe vonták, hogy megállom a helyem az első osztályban. Az első Premier League-gólomat az Old Traffordon értem el a harmadik mérkőzésünkön (legfelül). Nikki Papavasziliutól kaptam a passzt, és sikerült Peter Schmeichel kapujába lőnöm a labdát. A United volt akkor a bajnok, mégis kihúztuk döntetlenre, és ragyogóan játszottunk. Ennek a meccsnek is köszönhető, hogy kinézett magának a Manchester United. Sir Alex Fergusonnak tetszett a játékom. Azt az idényt negyven góllal zártam.”
1995. március 4.
Manchester United 9 Ipswich Town 0
„Mi voltunk az első olyan csapat, amely kilenc nullára nyert mérkőzést a Premier League-ben, és én lettem az első, aki egy találkozón ötöt szerzett. Ez volt az egyik legjobb játékunk. Szerettük volna megnyerni a bajnokságot, úgyhogy a Főnök egyre azt hajtogatta, hogy szerezzünk annyi gólt, amennyit csak lehet. A világ legkeményebb bajnokságában szürreális öt gólt vágni.„
1998. október 3.
Southampton 0
Manchester United 3
„Ez a győzelem már a Dwight Yorke-kal alkotott párosunkról szólt. Peter Beardsleyvel is jól megértettük egymást a Newcastle-nál, de ez a duó mindent vitt. Ezen a meccsen én is és Yorke is betalált. Nagyon jól összeillettünk, minden klappolt. Abban az idényben triplázott a csapat, és még ma is emlegetik csatárkettősünket.”
1999. április 21.
Juventus 2
Manchester United 3
„Szerintem senki sem gondolta már, hogy bejuthatunk a Bajnokok Ligája döntőjébe, miután egy egyes döntetlent játszottunk az Old Traffordon. A Juventus már kettő nullára vezetetett a visszavágón. De amint Roy Keane begyötörte az első gólunkat, minden megváltozott. A másodiknál az én beívelésemet fejelte be Dwight. Mindenki azt mondja utólag, hogy a rendes játékidőn túli, harmadik gólomnak (balra – a szerk.) köszönhetően jutottunk be a döntőbe, pedig addigra a több idegenbeli gólnak köszönhetően az már eldőlt. Csodálatos élmény volt! Már évekkel korábban el kellett volna jutnunk odáig.”
2002. február 24.
Blackburn Rovers 2 Tottenham Hotspur 1
„Az, hogy a Blackburnnel megnyertük a Worthington-kupát, legalább annyira különleges élmény volt, mint az első Premier League-trófeám. Addigra már nyertem BL-t és FA-serleget is, csak ez hiányzott a gyűjteményemből. Én szereztem a győztes gólt (jobbra – a szerk.), bár elég furcsára sikerült, rossz felszabadítás után szerencsésen került elém a labda. Különösen örültem neki, mert Glenn Hoddle ült a Spurs kispadján, és ő a válogatottnál azt mondta rólam korábban, hogy öt-hat gólhelyzetre van szükségem egy gólhoz. Na, de ha mind az öt-hatot bevarrtam volna, akkor úgy ötszázat jegyezhettek volna fel a nevem mellé!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. májusi számában.)
