Szöveg Dani Gil
Valencia–Espanyol 2–1 2002. április 27., La Liga
„Hatalmas volt, ahogy megfordítottuk a meccset Rubén Baraja két góljával. A harmincadik perctől tíz emberrel játszottunk, mert Amadeo Carbonit kiállították, akkor kaptuk a gólt is. Azzal, hogy kétszer is betaláltunk a második félidőben, megkaptuk az esélyt, hogy a rákövetkező meccsen kivívjuk a bajnoki címet a Málaga ellen. Harmincegy évet vártunk erre. Ez a két mérkőzés visszaadta a játékosaim önbizalmát, és szépen foglalta össze az egyik legkiválóbb Valencia-formáció csodás idényét. Utána még egyszer megnyertük a bajnokságot, és a 2003–04-es idényben az UEFA-kupát is. A csapat szinte érinthetetlen volt, köszönhetően a szilárdságának, az egyensúlyának és a versenyszellemének.”
Milan–Liverpool 3–3 (2-3 – tizenegyesekkel) 2005. május 25., Bajnokok Ligája-döntő
„Isztambulnak kitüntetett szerepe van az életemben. Ez a BL történetének legizgalmasabb döntője, olyan sokat jelentett a pályán és azon kívül is, hogy sosem fogom elfelejteni. Nem akárhogyan ütöttük ki a Juventust és a Chelsea-t, és jöttünk vissza a mindenható Milan ellen. Miután beszedtük azt a három gólt, két feladatom maradt a szünetben: vissza kellett adnom a reményt, és taktikai változtatásokkal kellett hitelesítenem az utasításaimat. Három védővel folytattuk, növeltük az intenzitást, és kihasználtuk a pálya teljes szélességét: így tudtuk az uralmunk alá vonni és megnyerni a meccset. A futball történelmének egyik legszebb lapját írtuk tele. A szurkolók és a játékosok úgy borultak egymásra a lelátón, hogy arra mi, akik ott voltunk, és a hétköznapi focirajongók egyaránt emlékezni fognak.”
Liverpool–Besiktas 8–0 2007. november 6., Bajnokok Ligája
„Rekord eredmény, harminc lövés ment kapura, plusz egy a lécre. A győzelemből erőt meríthettünk. Ezzel együtt is meg kellett vernünk még a Portót és a Marseille-t, hogy továbbmehessünk a kieséses szakaszba. Josszí Benájun mesterhármast szerzett, de Andrij Voroninnak is nagy meccse volt. Ebben az idényben Fernando Torres harminchárom gólt szerzett, Steven Gerrard pedig huszonegyet. Ez is mutatta, milyen ütemben fejlődött a csapat.”
Benfica–Chelsea 1–2 2013. május 15., Európa-liga-döntő
„Minden ellenünk szólt, de sokak tiszteletét kivívtuk azzal, hogy profin és keményen dolgoztunk. A Chelsea először volt ott ennek a sorozatnak a döntőjében, ez volt az idényben a hatvannyolcadik meccsünk, és a fantasztikus Benficát vertük meg. A ráadás utolsó percében Juan Mata szöglete után Braniszlav Ivanovics kijátszotta a Benfica zónavédelmét, és gólt fejelt. Megnyertük az Európa-ligát, harmadikok lettünk a Premier League- ben, és ezzel kinyílt nekem az ajtó a Napoliba.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. decemberi számában.)
