Hahn János és Bánfi János a Vácban
1988. június 13.
Békéscsaba 3
Bp. Honvéd 2
„Egy nappal az érettségim előtt már az is nagy szó volt, hogy bekerültem a szolnoki kupadöntőre utazó, tizenhatos keretbe, hát még amikor Csank János az öltözőben közölte, hogy kezdek. A Honvéd volt a favorit, engem a szünetben nulla egynél lecseréltek, csatár, Csernus Pista jött be helyettem, és ő egyenlített. Hajnali négyre értem haza, nyolckor kisebb eufóriában érettségiztem, szerencsére a tanárok tudták, miről van szó, az elnök is látta a meccset, és nem volt gond. Aztán másnap elutaztam Svájcba az ifiválogatottal.”
1992. szeptember 16.
Vác FC-Samsung 1
FC Groningen 0
„Ha akkor nem igazolok Vácra, valószínűleg abbahagyom a futballt, mert előtte Kispesten olyan sok igazságtalanság ért. Felhívtam a váci mestert, Csank Jánost, aki amolyan második apám volt, ő segített a futballban összefüggéseiben látni a dolgokat. Mondtam neki, hogy egy szavamba kerül, és kölcsönadnak, ismert töviről hegyire, és szüksége volt rám. A Groningen elleni UEFA-kupa-meccs azért meghatározó az életemben, mert Jenei Imre szövetségi kapitány ez alapján figyelt fel rám, és három és fél hónapos váci játék után, októberben Katarban már a nagyválogatottban is bemutatkozhattam.”
1993. szeptember 29.
Manchester United 2
Bp. Honvéd 1
„Kétszer is egy góllal kaptunk ki a Manchestertől a BEK-ben, engem mindkét meccsen kiemeltek. Az Old Traffordon olyan emberek dicsértek, mint Denis Law, a lefújás után hirtelen nem is tudtam, miről van szó, amikor Asztalos Zoli, a sajtófőnökünk szólt, hogy menjek, mert a Honvédból én lettem a meccs embere. Cantona, Giggs, Ince vagy Hughes ellen játszhattunk, elképesztő hangulatban, csak később értettem meg, hogy az ilyen pillanatok pontosan mennyit is jelentenek az ember életében.”
1996. december 6.
Aalst 3
Mouscron 0
„A belga futball egyik legnagyobbja, az edzőként újonc Jan Ceulemans keze alatt folyamatosan játszhattam az Aalstban, minden héten tíz-tizenkétezer ember előtt, a nigériai válogatott Okparával, a holland Van der Hoornnal vagy a belga válogatott Van Der Heydennel. A Belga Kupában bokáig érő sárban nyertük meg ezt a meccset, én lőttem egy szöglet után az első gólt. A továbbjutás egy leendő szponzor érkezése miatt volt rendkívül fontos, ebben a sorozatban aztán meg sem álltunk az elődöntőig. Annyira jól éreztem magam Belgiumban, hogy az állampolgárságot is megkaptam, és miután a sérüléseim miatt abba kellett hagynom a futballt, edzőként az Aalst U15-öseivel is foglalkoztam.”
1997. október 29.
Magyarország 1
Jugoszlávia 7
„A meccs, ami tényleg megváltoztatta az életemet, mert ekkor voltam utoljára válogatott. A mai napig igazságtalannak tartom, hogy rám kenték a valóban szégyenteljes, jugók elleni vereséget, mert ugyanúgy egy voltam a tizenegyből, mint amikor jól ment. Ugyanakkor nagy szívességet is tett a kudarc, mert, úgymond, szelektálta körülöttem a világot, pontosan hárman maradtak meg a korábbi, jó ötvenes baráti körömből. Öt kapitánynál voltam kerettag, huszonötször válogatott, nyolcszor csapatkapitány is, a jugoszlávok elleni egy héttel zárult le ez a fejezet.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. szeptemberi számában.)
