A Siketek-pálya mellett strandfocipálya is épült
Országszerte vannak olyan néhány négyszögöles földdarabok, kopott betonketrecek, iskolaudvarok, lakótelepi játszóterek, amelyeken generációk nevelkedtek, és rúgták sötétedésig (és hányszor még az után is!) a labdát lelkesedve, álmodozva, szárnyalva, szorongva, terveket szőve. Az FFT megkeresi ezeket a legendás grundokat.
Sokan tudják, hogy Verebes József beceneve „Mágus”, ám azt kevesebben, hogy fiatalkorában még úgy hívták: „A Haller téri vagány”. Mivelhogy ő is a legendás IX. kerületi, vagyis ferencvárosi grundon, a Haller téren tanulta meg a futball csínját-bínját, s noha ő inkább edzőként alkotott nagyot később, gyerekkori pajtásai közül többen is a világhírnévig vitték. Mint például az olimpiai bajnok Farkas János, a Vasas korszakos ásza, vagy a 77-szeres válogatott védő, Sipos Ferenc a Honvédból, aztán Szőke István, a Fradi klasszisa. De említhetjük a válogatottságig nem jutó, ám remek NB I-es játékosnak számító fradistákat, mint Nagy Gábort vagy Havasi (Hágelmann) Sándort is, valamint Szendrei Viktort, aki Vic Szendreiként légióskodott Angliában. Mind együtt, egy időben rúgták a fűzős bőrlabdát a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején a Haller téren, a Szent Vince-plébániatemplom mögött (az egykori temető fölött!), vagy ahogy a népnyelv hívta, a Szajrés téren. (A tolvajnyelvi szajré [zsákmány] szó innen terjedt el, mert a Haller téri piacon gyakran cseréltek gazdát lopott holmik.)
Mára ketrecbe szorult a futball a Haller téren
„Hatalmas tér volt, a környéken pedig rengeteg iskola, ahonnan csak úgy rajzottak ki a tanítás végén a gyerekek – mondja Verebes József. – Én a Mester utca hatvanhét szám alatti iskolába jártam, és amikor nem kellett suliban lennünk, csaknem minden szabadidőmet ott töltöttem. Eleinte földes pályák voltak, később behintették valamivel.”
Három igazi futballpálya is volt ott, ahová csak a kiváltságosok és/vagy nagyon tehetségesek tehették be a lábukat: a László-pálya a László Kórházé, a Húsos-pálya a Kinizsi Húsgyáré volt, a Fások-pálya pedig egy bútorgyáré. Továbbá a Siketek-pálya is ott volt a közelben.
A klubok játékosmegfigyelői is mindennapos vendégek voltak a környéken, és akiket első blikkre jónak találtak, vitték is próbajátékra. „Engem is kiválasztottak, én tizenkét évesen elkerültem a Fradiba, de utána is visszajártam a grundra, edzés után ott folytattuk a játékot. Napi tizenkét órát mindig fociztam. Óriási dolog volt, ha a nagyok bevettek maguk közé, meg kellett érte küzdeni keményen. Jóval több gyerek akart játszani, mint ahányan elfértünk, úgyhogy előbb körbeálltunk, passzolgattunk a levegőben, és aki leejtette a labdát, az aznap már nem futballozhatott” – mondta Verebes. A Haller tér helyén ma Haller park van, a Húsos-pályát pedig a BM-kiképzőközpont használja.
Szöveg Bodnár Zalán Fotó Makádi Péter
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. novemberi számában.)
