Országszerte vannak olyan néhány négyszögöles földdarabok, kopott betonketrecek, iskolaudvarok, lakótelepi játszóterek, amelyeken generációk nevelkedtek, és rúgták sötétedésig (és hányszor még az után is!) a labdát lelkesedve, álmodozva, szárnyalva, szorongva, terveket szőve. És az álmok olykor valósággá váltak, néha nagy karrierek indultak el ezekről a kis helyi pályákról, és a folklór részévé vált mesélni, emlegetni, hogy valamikor itt játszott, valamikor innen indult ez vagy az a nagy játékos. Az FFT megkeresi ezeket a legendás grundokat…
Sebes Gusztáv, Dudás János, Zakariás József, Csordás Lajos, Törőcsik István. Az Aranycsapat szövetségi kapitánya, az első magyar profi, két olimpiai bajnok, a „nagy” Honvéd örök tartalékja. Felütésnek nem rossz, és ők csak a tősgyökeres budafokiak, de mások is megfordultak a Promontor utcai sporttelepen, vagy éppen lenn a Duna partján, a Kutyavilla mellett, az egykori BIK-pályán. Mezey György, Verebes József, Esterházy Márton, Nell Lajos, Tóth Kálmán, Noskó Ernő, Jakab János – folytassam? Ha nagyon szerénytelen lennék, még szegény néhai édesapámat is beilleszthetném e sorba, hiszen ő is magas színvonalon rúgta a bőrt a BMTE ifiben, a ’40-es évek végén.
No, de hol itt a grund?
Mindenhol. Valaha – még az én gyerekkoromban is – egész Budafok, sőt Nagytétény, Budatétény, a Baross Gábor-telep egyetlen hatalmas grund volt. Hallgassuk csak Vizi Sándort, aki 1969 óta szolgálja különféle minőségben – balszélső, majd hátvéd, később, 1990 óta ügyvezető – a jövőre centenáriumát ünneplő Budafoki Munkás Testedző Egyesületet.
„Én például a Vencelkertben, a mai Rózsakert lakótelep helyén tanultam meg futballozni. Ott eredetileg egy jókora mandulás volt, abból szakították ki a grundot, és ott kergettük a bőrt – azazhogy a rongyot – reggeltől estig. Innen jutott el az Újpesti Dózsáig a nálam néhány évvel idősebb Csordás Mátyás, aki a ’60-as évek végén, Horváth és Harsányi előtt volt a lilák centerhalfja. De futballoztak a Pannónia réten – ahol most a 141-es busz jár –, a Kolonics réten – az Arany János utcai lakótelep helyén –, a BIK-pályán, odalent a Duna partján, ahol a Budai Ifjúsági Kör helyén később a Budai Spartacus jött létre, hogy mára, természetesen, egy benzinkúttá silányuljon a 6-os út mentén a hajdani sportparadicsom.”
Innen, a BIK-pályáról indult a legendás Dudás János, a hajdani 21-szeres válogatott csatár, a ’30-as évek legdrágább európai futballistájának karrierje, hogy aztán az MTK-ban, majd a Weiss Manfréd FC-ben teljesedjen ki – ezt már egy másik ősbudafoki, Schneider Sándor, az MTK „örökös” technikai vezetője mondja. Dudás amúgy pályája alkonyán, az ostrom után visszatért Budafokra, mert ez a varázslatos kültelek, amely csak 1950-ben csatlakozott Budapesthez, nem ereszti el a szülötteit.
A legendás Pannónia rét az egyetlen budafoki grund,amely (egyelőre) megúszta az ingatlanfejlesztést
Ja, grund ma már csak egy van – a Pannónia rét –, a többi ingatlanfejlesztés színhelye volt. Ugye, így mondják decensen, ha valamit eltörölnek a föld színéről?
Szöveg és fotó Ch. Gáll András
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi számában.)
