Szöveg Bodnár Zalán Fotó Gémes Sándor
Országszerte vannak olyan néhány négyszögöles földdarabok, kopott betonketrecek, iskolaudvarok, lakótelepi játszóterek, amelyeken generációk nevelkedtek, és rúgták sötétedésig (és hányszor még az után is!) a labdát lelkesedve, álmodozva, szárnyalva, szorongva, terveket szőve. Az FFT megkeresi ezeket a legendás grundokat.
Tudjuk, ma már nem grundokon tanulnak meg futballozni a gyerekek, hanem – jobb esetben – futballakadémiákon, de hol tette magáévá a játék csínját-bínját az első magyarországi futballakadémia, az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémia névadója?
Az egykori grund helyén piactér is állt…
Az ötvenes-hatvanas évek legendás jobbszélsője, a népszerű „Csikar” Szegeden, a Cserepes sor végén található futballpályán – amely vasárnaponként a Móravárosi Kinizsi megyei I. osztályú csapat hazai pályájának szerepét is betöltötte – tanult meg futballozni.
Szeged egyébként is sok nagy játékost adott a magyar futballnak: a déli országhatárhoz közeli városban nevelkedett például a későbbi Honvéd-ikon, a 33-szoros válogatott Kocsis Lajos, a Honvéd 17-szeres válogatott, háromszoros magyar gólkirálya, Kozma Mihály, a Fradi legendás védője, Kispéter Mihály, vagy a maiak közül Szabics Imre, de mind közül Sándor Károly jutott a legnagyobb magasságokba.
„A Cserepes sor Szeged egyik legelhanyagoltabb külvárosi utcája, rogyadozó földszintes házakkal, igazi szegénysor, ahová ma sem tanácsos sötétedés után betévedni – mondja az FFT-nek Thékes István, a Nemzeti Sport Csongrád megyei tudósítója. – A Cserepes sor legelején volt a pálya, amely a Sándor-gyerekek életében a grund nélkülözhetetlen szerepét töltötte be. Mintegy száz méterre laktak a pályától, és szinte minden idejüket ott töltötték. Rengeteg tehetséges kissrác rúgta ott a labdát, de csak nagyon kevesen tudtak kitörni a mélyszegénységből.”
Sándor Károly legidősebb testvére, Albert kivételével a család többi gyermekének minden gondolata a futball volt. Csikar testvérei közül Gyula az NB III-as Szegedi Spartacus játékosa lett, Miklós pedig később Thékessel is együtt futballozott a Móravárosi Kinizsiben.
„Nagyon rossz talajú pálya volt, göröngyös, dimbes-dombos, több helyen fű sem volt rendesen – mondja az újságíró. – A pálya körül volt egy nádas, egy tó, amelyen telente állandóan korcsolyáztunk. A tavasszal, amikor kezdődtek az ifibajnokságok, mindig mi voltunk a legjobb erőben, mert egész télen jégen voltunk.”
Bár az említett nagy nevek közül a Cserepes sori pálya csak Sándor Károlyék számára volt grund, ifijátékosként Kozma Mihály (aki Thékes csapattársa is volt egy időben) és Kocsis Lajos is pályára lépett ott. „Emlékszem egy Móravárosi Kinizsi–SZEAC ifimeccsre 1959-ből – idézi fel a múltat Thékes István. – Vendégként érkeztünk a Cserepes sori pályára, és a hazaiaknál játszott akkor Kocsis Lajos, aki óriási feltűnést keltett, ahogy hófehér futballcipőben jelent meg a pályán, a legtöbb gyerek olyat még csak nem is látott soha.”
A modern sportcentrum építés közben
A Cserepes sori grund és futballpálya az elmúlt 20 évben viszont labdát nem látott, fehér sportcipőt (zacskóban) viszont annál többet – azóta ugyanis piac működik ott. Nemrégiben azonban a régi grund közelében az önkormányzat modern sportcentrum építésébe kezdett, füves centerpályával, műfüves kispályával és játszótérrel.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. januári lapszámában.)
