Szöveg Bodnár Zalán Fotó Lénárt Márton
Országszerte vannak olyan néhány négyszögöles földdarabok, kopott betonketrecek, iskolaudvarok, lakótelepi játszóterek, amelyeken generációk nevelkedtek, és rúgták sötétedésig (és hányszor még az után is!) a labdát lelkesedve, álmodozva, szárnyalva, szorongva, terveket szőve. Az FFT megkeresi ezeket a legendás grundokat.
Meglehetősen hosszan nyúlik át Eger külvárosi részén a Szalapart utca, ahol annak idején Csuhay József szerelembe esett a futballal. A 11-szeres válogatott hátvéd a Heves megyei székhelyen született, ott is futballozott 23 éves koráig, majd tagja lett az 1985-ben UEFA-kupa-döntőig menetelő Videotonnak, aztán pedig a Honvéddal nyert két bajnoki címet. És most, 60 esztendősen újfent az egri Szalapart utca lakója.
„Az utca eleje nem volt lebetonozva, földes volt, kavicsos, meg kellett találni azokat a részeit, ahol jól lehet futballozni – idézi fel gyerekkori grundélményeit a FourFourTwo-nak. – Meg azokat a részeket, ahonnan nem zavartak el, mert bizony volt, ahol nem tűrték meg az állandó labdapattogást és gyerekzsivajt, és szabályosan elkergettek minket. De hát mi mást is csinálhattunk volna? Nemigen volt egyéb szórakozásunk, ha megírtuk a leckét, meg letudtuk az otthoni munkákat, amiket kiadtak a szülők, máris összeverődtünk, aztán rúgtuk a labdát. Időnként persze csináltunk mást is, lementünk a patakhoz vagy bunkert építettünk, de valahogy a végén mindig a labdánál kötöttünk ki, az volt az igazi.”
Labda alatt leginkább gumilabdát kell érteni, világosít fel bennünket Csuhay. „Nem is emlékszem, hogy igazi bőrfocink lett volna ott valaha is, szerintem azzal már csak akkor találkoztam, amikor tizennégy évesen igazolt játékos lettem – mondja. – Ám mindegy volt az nekünk, hogy mit rúgunk, csak rúghassuk. Többnyire leraktunk két követ kapufának, és már mehetett is a játék. Később aztán már csináltunk magunknak fából kiskaput, még amolyan hevenyészett háló is volt rajta, az volt az igazi!”
Nagyon sok gyerek gyűlt ott össze a környező utcákból akkoriban, magától értetődően több korosztályt képviselve. Sokaknál már ilyen korban kiderül, hogy később még vihetik valamire, de Csuhay József szerénykedik. „Az azért jól látszott, hogy a kortársaimnál talán valamivel ügyesebb voltam, de az idősebbek persze jobbak voltak nálam, így nem keltettem nagy feltűnést, nem lehetett soha azt mondani, hogy én vagyok a Szalapart sztárja.”
Noha jelenleg is ott lakik, az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakult a táj képe az egri Szalapart utcában (is). Lakótelepek épültek, játszóterek, miegymás. Amikor arról kérdezzük a volt klasszis labdarúgót – aki az UEFA-kupa-menetelés során a szarajevói Zseljeznicsar elleni elődöntő visszavágójának 88. percében lőtte a Real Madrid elleni döntőbe jutást jelentő gólt –, hogy manapság van-e valamilyen kézzel fogható jele a grundéletnek a környéken, sokatmondóan azt feleli: „Lehetne itt focizni manapság is – ha lenne olyan öt másodperc, amikor nem húz itt el egy autó.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi, 100. lapszámában.)
