Országszerte vannak olyan néhány négyszögöles földdarabok, kopott betonketrecek, iskolaudvarok, lakótelepi játszóterek, amelyeken generációk nevelkedtek, és rúgták sötétedésig (és hányszor még az után is!) a labdát lelkesedve, álmodozva, szárnyalva, szorongva, terveket szőve. Az FFT megkeresi ezeket a legendás grundokat.
Az 1900-as évek elején Lipták Pál mérnök, építési vállalkozó jelentős területet vásárolt Kispesten, ahol martinacél-gyárat, hengerdét és lőszergyárat alapított. Ez utóbbiban Trianon után le kellett állítani a termelést, és az elhagyott gyártelepet rövidesen az út túloldalán élő gyerekek vették birtokba. A Liptáktelep 1926-ban elhunyt névadója nem tudhatta meg, hogy rá egy évvel megszületik a futballtörténelem egyik legnagyobbja, Puskás Ferenc, aki a róla elnevezett grundról indul világhódító útjára.
A legendás Bozsik József
„Harminckét család élt a városi házakban, ami azt jelentette, hogy csak onnan legalább százhúsz gyerek érkezett a grundra minden áldott nap – idézi fel az FFT megkeresésére Bozsik „Dudus” László, a 101-szeres válogatott Bozsik József testvére. – Más szórakozásunk úgyse volt gyerekként, csak vasárnap délután a mozi, máskor pedig a foci. Nem volt ez nagy grund, alig volt nagyobb egy futballpályánál. A talaja salakos volt, vagyis becsúszások után rögtön lejött a lábunkról a bőr. Legidősebb testvérem, a „Cigány” kapus volt (Bozsik István, 1941-től NB I-es kapus – a szerk.), és minden délután lehorzsolt, vérző oldallal indult haza.”
Kristóf Lajos, a híres sportfotós szintén itt kergette a labdát lurkóként, és tőle tudjuk, hogy úgynevezett feketesalakos grund volt ez, amelyet aztán 1949-től a telep új tulajdonosa, a Lőrinci Hengermű használt BLASZ I-es csapatának pályájaként, sőt a Honvéd első csapata is itt játszotta a bajnoki mérkőzéseit esős, sáros időben!
Kristóf nagybátyja, Cserjés István is innen jutott el az ’50-es évek nagy Honvédjáig. „Nemcsak kispesti gyerekek fociztak itt, ide járt a Szentlőrinci AC későbbi híres triója, Ulicska, Bircsák és Deák »Bamba« is. Hat-nyolc gyerek minden házban volt, egyedül Öcsi »szégyenkezhetett« az egyetlen lánytestvérével” – nevetett Cserjés István.
A grund és a házak közötti területen volt még egy homokos rész, ez a Copacabana szerepét töltötte be a helyi gyerekek életében. „Azt nem lehet kifejezni, hogy mennyit fejlődtünk technikában, labdavezetésben, labdakezelésben ott, a homokban – mondja Bozsik László. – Pedig még labdánk is csak akkor volt, ha a Honvéd-pályáról edzésen kirúgták véletlenül.”
A területet egyik oldalról határoló Újtemető utca – amelyen a Honvéd pályája, a Bozsik-stadion is található – 2007 óta Puskás Ferenc nevét viseli.
Szöveg Bodnár Zalán Fotó Kristóf Lajos
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. decemberi számában.)
