Országszerte vannak olyan néhány négyszögöles földdarabok, kopott betonketrecek, iskolaudvarok, lakótelepi játszóterek, amelyeken generációk nevelkedtek, és rúgták sötétedésig (és hányszor még az után is!) a labdát lelkesedve, álmodozva, szárnyalva, szorongva, terveket szőve. Az FFT megkeresi ezeket a legendás grundokat.
Sorozatunkban megénekeltünk már számtalan kültelki, munkásnegyedbeli híres grundot, de azért a főváros előkelőbb budai városrészében is tudtak ám focizni a gyerekek, nem is akárhogyan!
Nagyapáink idejében még Gesztenyés kertnek hívták azt az Alkotás utca és Csörsz utca keresztezte területet is, amelyet ma MOM Parkként ismerünk. De a Magyar Optikai Művek szomszédsága miatt már akkor is így hívták, amikor a ’80-as évek végén Vincze Ottó, a magyar futballtörténelem első BL-hőse játszott itt öccsével, a szintén válogatott Fradi-játékossal, Gáborral. „Nekünk, bel-budai srácoknak ez maga volt a Paradicsom – mondta az FFT-nek Vincze Ottó, akinek a családja ’87-ben költözött Ózdról a fővárosba. – A szombati ifimeccsek után is azonnal rohantunk a grundra, és kezdődtek a vérre menő csaták. Mindennaposak voltak a verekedések. Az volt az igazi, amikor az elkényeztetett, nagyképű budai gyerekek jöttek, hogy kioktassanak minket, aztán mindig lejátszottuk őket a pályáról. Állítom, sohasem jöttem le vesztesen a pályáról: vagy nyertünk, vagy ha vereségre álltunk, botrányt provokáltunk.”
A labdaéhséget ma már szabadidőközpont elégíti ki
Ottó öccse, Gábor sem ment a szomszédba egy kis vagányságért, de arra az élményre nem szívesen emlékszik vissza, amikor egyszer hátulról meglökték, és úgy lefejelte a vasketrec kilincsét, hogy felrepedt a szeme, ömlött a vér a fejéből, amikor a Sportkórházba vitték.
Nem volt veszélytelen terep a MOM Park grundja: két egymás melletti betonketrecben lehetett ugyanis játszani, az egyiknek bitumen volt a talaja, a másiknak pedig a teniszpályák borításához használt szintetikus anyag. Természetesen ez utóbbin szeretett volna mindenki játszani. Pietsch Tibor, a Nemzeti Sport újságírója szintén itt focizott gyerekként. Elmondta az FFT-nek, hogy egyszer egy erős lövés után eltört a keze, de nem ment le a pályáról, mert aznap pont a jobbik pályán játszhatott a nagyokkal, és nincs az a fájdalom, ami arra késztethette volna, hogy idő előtt távozzon. „A kicsiknek jutott általában a betonpálya, és ha időnként a műanyag borításon focizhattunk, az olyan volt nekünk, mint a Wembley, meg kellett becsülni, ha időnként a jobbik helyen játszhattunk. Csodás élmények értek ott az évek során, pedig a rengeteg fradista között nekem Kispest-drukkerként nem volt könnyű életem”.
Grund állott, ma Sportcentrum
Ha sok NB I-es labdarúgó nem is került ki innen, de az NB II-nek, NB III-nak temérdek futballistát adott a MOM Park grundja. Kiből sportújságíró lett, kiből híres sportfotós (mint Németh Ferenc, aki a fiát, a Fradi-ifiig jutó Pétert a térre hordván felnőtt fejjel is gyakran beállt a kapuba), más pedig, mint Székely Bulcsú, vízilabdázóként lett olimpiai bajnok.
A két régi betonketrec helyén ma uszoda és parkoló van, de a közvetlen szomszédságukban SportMax 2 néven műfüves foci- és teniszpályát is magába foglaló szabadidőközpont várja a labdaéhes gyerekeket.
Szöveg Bodnár Zalán Fotó Takács József
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. májusi számában.)
