Szöveg Bodnár Zalán
Aki követte a nyári vagy a négy évvel ezelőtti Európa-bajnokság alatt a FourFourTwo honlapján Lakat T. Károly napi blogbejegyzéseit – no meg persze olvasta több ezer írását az elmúlt évtizedekben –, az pontosan tudja, hogy ő szinte sohasem csak a futballról ír, hanem egyben kultúrtörténeti kitekintéseket tesz, megidéz egy-egy korszellemet. Aligha van még olyan „fociblogger” széles e hazában, aki Izland Eb-negyeddöntős búcsújakor az 1950-es Halászlegény frakkban című filmmel ismertet meg bennünket, miközben Mario Lanza Be My Love című dalával búcsúzik Gudjohnsonéktól. Vagy Szlovákia Oroszország elleni győzelme apropóján megismertet mindenkit a Senzus nevű banda Slovenské mamičky című számával.
A szerzőtől tudom, hogy a Kossuth Kiadó hagyományos Eb-felvezetőt, a korábbi tornákat feldolgozó, futballtörténeti jellegű könyvet kért tőle a franciaországi nagy futballrandevú előtt, mire ő pontosan tudta, hogy olyat véletlenül sem fog írni, viszont ez jó apropó arra, hogy úgy hívja életre a magyar futballhistóriát, ahogy régóta kikívánkozik belőle: LTK-szemüvegen át, saját „bűnbe esésének”, majd öntudatra ébredésének, időszakos hűtlenné (kamaszkor, első csók, a kapufa nem rendeltetésszerű használata, ugyebár…), aztán pedig sportújságíróvá válásának tükrében. A futball- és a családtörténelem szenvedélyes szerelemben ölelkezik össze ebben a könyvben, amely a Legendák legendáriuma címet viseli.
Nem kétséges, lett volna honnan anyagot gyűjtenie a kötethez Lakat T. Károlynak, ha nagyon szüksége lett volna rá, és nem lett volna elég pusztán a belső memóriáját mozgósítani: anyai nagyapja a zászlótartó semmihez sem hasonlítható tisztségét töltötte be a régi Fradi-pályán, édesapja, Lakat Károly minden idők legnagyobb magyar edzőinek egyike. Nem kellett messzire mennie a nagy sztorikért és anekdotákért.
Lakat T. Károly úgy mesél nekünk ebben a könyvben, mint kedélyes nagypapa a kisunokának. Mi pedig áhítattal „hallgatjuk”, ahogy egykor ő hallgatta volna a nagypapáját arról: miért van a család legbecsesebb „kincseinek” egyikén, egy réges-régi FTC-tablón Blum Zoli nagyobb képpel, mint a többiek? Igazi válasz erre sohasem érkezik, a Rákóczi út 56. szám alatti házat 1956 ama ronda novemberének elején lerombolta egy szovjet tank, a tabló is a pusztítás áldozatává vált. Az addig megszállott futballrajongó nagypapa soha többé nem ment meccsre; illetve csak egyszer, de annak története is olyan rejtélyes, hogy még családon belül sem lehetett kinyomozni.
Nem a futballtörténelmi részek az igazán izgalmasak a könyvben, hanem az, hogy milyen volt a Kádár-korszak Budapestje, és milyen volt annak az „ezüstkornak” a futballja egy mindenre éhes – köztük kitüntetett helyen Jucus nagyi túrógombócára – ifjú lelkivilágán keresztül. Hogy miként lehetett a koszos és fantáziátlan Palatinus strand a magyar Riviéra; miért volt különleges az FN-villamos, no meg az azon való „tujázás”, hogyan karácsonyozott egy futballedző családfő, akinek a karácsonyfa-vásárlás napján – tehát természetesen Szenteste – még végig kell látogatnia az összes ismerős vendéglátóst és persze koccintani mindenkivel; vagy hogyan lehetett szerelembe esni Füttyös Katival, aki nem is létezett.
Nem úgy, mint Puskás, Albert, Tichy, Törőcsik és a többi nagy magyar futballhérosz, akik Lakat T.-nél – aki a legtöbbjüket személyesen ismerte, ismeri – még valóságosabbak. Miként Blum Zoli is, akinek legendája minduntalan fel-feltörne a Rákóczi úti romok mélyéről. Csak egy érdeklődő kissrácra vár, aki szomjazza a történetét.
Lakat T. Károly: Legendák legendáriuma – Velünk élő futballtörténelem
Kiadó: Kossuth Kiadó, 2016
Formátum: fűzött, keményfedeles, 216 oldal
Ára: 2990 forint, Osztályzat: •••••
A LEGJOBB SZÖVEGEK:
„Nekünk, téri srácoknak a Rütyüt ismerni, vele bármilyen kapcsolatban lenni, hozzá szólni vagy általa megszólíttatni olyan ajándék volt az életünkben, amilyet az ember csak karácsonyra mert kérni a szüleitől, azt is csak a jobb módú, nagyobb befolyással bíró famíliák esetében. Nekem még a gombfocicsapatomban is szerepelt, egy meglehetősen sajátságos módon összeállított csatársor kihagyhatatlan balszélsőjeként a Kopa, Albert, Lakat (ez voltam én…), Puskás, Rütyü ötösfogatban. Szívesebben rúgattam vele gólt, mint saját magammal, ez a tény mindent elmond róla.”
„November 4-én mi, Lakaték, a négyemeletes ház valamennyi lakójával együtt leköltöztünk az óvóhelyre, aminél nagyobb buli nehezen képzelhető el egy hat és féléves kisfiú számára. Szinte borzongató a buli szót használni ezekre a napokra, ahogyan együtt eszünk, iszunk, alszunk, beszélgetünk olyan ismeretlen ismerősökkel, akikkel amúgy csak a lépcsőházban szoktunk találkozni, saját szememmel látom az első emeleti Szabó Évit hálóingben, bár az időm nagyrészt egyérintőzéssel töltöm a pince légvégében kijelölt pályán, ahol tatai brikettel jelöltük ki az oldal- és alapvonalakat, s azokból építettünk kaput is…”
Lakat T. Károly
(Budapest, 1950. március 18.–),
Sportújságíró, szerkesztő, műsorvezető. Két ciklusban (1970–1984, 1990–1997) 21 évet töltött a Nép-, majd a Nemzeti Sportnál, közte a Képes Sportnál dolgozott. 1997 és 2009 között a Nap TV főszerkesztője, műsorvezetője, egyben a Sport plusz szerzője volt. Utóbbinak manapság is ír, miként a Presztízs Sportnak, a Zöld és fehér magazinnak, valamint a FourFourTwo állandó jegyzetírója és bloggere. Az Apám regénye (1996), a Requiem a nagy 8-asért (2010), a Fradi-kolbász – Mindent bele, avagy Üllői úti történetek az öltöző mélyéről (Fűrész Attilával közösen), A csapat (Dénes Tamással közösen), valamint a Hegyi Ivánnal és Dénes Tamással közösen jegyzett négy futballtörténeti monográfia után a Legendák legendáriuma a kilencedik könyve.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. decemberi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
