Már annak is tizennégy éve (cikkünk 2015 januárjában jelent meg – a szerk.), hogy a magyar futball centenáriumát ünnepeltük, a magyar futballét, amely hatalmas hatást gyakorolt Európa és a világ kultúrtörténetére, és amely a magyar történelem számos traumája, nemzetünk minden nyomorúsága közepette mégiscsak egy hihetetlen erejű és globális magyar sikertörténet volt a múlt században. A dokumentálása, tudományos feldolgozottsága, tudományos igényű és színvonalú irodalma mégis hiányos, szegényes, esetleges. Néhány elhivatott szakújságírón, autodidakta sporttörténészen kívül ugyanis jószerével senki sem foglalkozott a hétköznapok szintjén, a napi médiaérdekességek műfajain túl ezzel a területtel, nincs is igazi gazdája, egyetemi tanszéke, tudományos kutatóintézete, sem olyan felülről jövő koncepció, amely végre létjogosultságot adna a magyar futballmúlt szisztematikus, igényes, alapos feldolgozásának, hogy az archiválásról, a hiányzó kutatások igényéről ne is beszéljünk. Vagy mondjuk úgy, mostanáig nem volt.
Az utóbbi időben azonban, nyilván nem függetlenül a sportbarát és nemzeti elkötelezettségű kormány színre lépésétől, végre sok minden megmozdult. A köztelevízió támogatásával készülhetett végre film Kubala Lászlóról és barcelonai magyar társairól, évről évre maga az MLSZ is kiad egy-egy sporttörténelmi tárgyú könyvet, és a Debreceni Egyetem (amelynek az egyetemisták körében népszerű, futball témájú előadássorozata is van) jóvoltából most végre itt ez a hatalmas monográfia, pontosabban ennek a gigantikus, de most már belátható feladatnak az eredményeként két kötet a leendő ötből. A magyar labdarúgás története című, végül mintegy háromezer oldalas munkának az első két kötete hozzávetőleg 1200 oldalon. Már e számokból is látszik, hogy nem könnyed kis olvasmányról van szó, amelyet a HÉV-en előkap az ember, viszont olyan hiánypótló munkáról, amely egyazon, következetes rendszerben, a társadalmi, történelmi környezetbe ágyazva, számos szemelvénnyel, idézettel a korabeli sajtóból, visszaemlékezésekből, más könyvekből, és megannyi képpel, dokumentummal kiegészítve próbál elénk tárni mindent, amit tudni lehet és tudni érdemes a magyar futball bő évszázadáról. Az első két kötetben persze a személyes élményekkel a mai olvasó által már meg nem közelíthető, háború előtti világ elevenedik meg, a kezdetektől a talán leggazdagabb időszakig, a profi korszak kiteljesedéséig. Száz és ezer idézet, száz és ezer eredmény, illusztráció, kutatási eredmény, irodalmi, politikai vonatkozások, mesebeli kavalkád azoknak, akik naphosszat olvasnának arról, miért, mikor és hogyan lett a futball szinte észrevétlenül a teljes ismeretlenségből a nagypolgárság különcsége, majd hovatovább egy ország mindennapjainak az elválaszthatatlan része. Várjuk a folytatást: egy esztendő múlva állítólag készen lesz az ötkötetes mű (azóta természetesen megjelent – a szerk.)
Szöllősi György
Amatőrök és álamatőrök (1897–1926)
Profikorszak vb-ezüsttel (1926–1944)
Kiadó: Campus Kiadó, 2014
Formátum: Keménykötés, 592 + 690 oldal
Szerkesztette: dr. Bács Zoltán
Lektor: dr. Forisek Péter
Borítóterv és nyomdai előkészítés: Barna Ildikó
A kiadvány a Debreceni Egyetem Campus Kiadója gondozásában, az Új Széchenyi Terv keretében, az Európai Unió támogatásával jelent meg.
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek
A sok száz szemelvény közül időben az egyik elsőt idézzük csak: így kezdődött.
„Az I. Ferenc József fiúnevelő intézetet a patrícius családok csemetéinek létesítették. A ferencjóskások a budai II. kerület Katolikus Főgimnáziumában tanultak. 1893 tavaszán futótűzként terjedt el a hír, hogy Szaffka Manó tornatanár egy bőrbe burkolt gumilabdát és légsűrítő pumpát hozatott Londonból. […] Éppen az I. B tornaórája következett. Szaffka tanár úr kihozatott a szertárából 2-2 ugrómércét, mondván, »ez a két várkapu«. Két részre osztotta a társaságot, és kihirdette, hogy a labdát csakis kézzel (!) szabad érinteni, lábbal pusztán a két kapus dolgozhat. A tanár úr tehát rosszul fordította le a szabályokat, így pontosan az ellenkezőjét csináltuk, mint amit tenni kellett volna… A tanár úr közölte, hogy a kapus rúgással hozza játékba a labdát…
– Pista, nagyot! – kiáltották a déli csapat kapusa felé a társak. És Pista, egy szépen öltözött, tízéves fiúcska Magyarországon először belerúgott a labdába.”
(Dr. Nagy Orbán gazdasági főtanácsos visszaemlékezéseit ismertette a Nemzeti Sport 1944-ben)
B. Bába Éva
1968. november 25-én született, történelem-orosz szakos tanár, a Debreceni Egyetem oktatója. Egyebek mellett a sporttörténet tantárgyfelelőse.
Dénes Tamás
1963. február 8-án született, jogi doktor. Több mint hatvan futballtárgyú könyv szerzője, illetve társszerzője. Jelenleg az InfoRádió sportszerkesztője.
Sándor Mihály
1956. március 16-án született, magyar-történelem szakos tanár. Egy debreceni középiskolában tanít. A Debreceni Egyetem előadója, több nagysikerű futballkönyv szerzője, a DVSC történetének krónikása.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. januári számában.)
