Trautmann nagy utazása

Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.

Számomra annak a legékesebb bizonyítéka Catrine Clay könyve, a Trautmann’s Journey (Trautmann utazása), hogy igenis létezik őszinte, hiteles átalakulás, jellemfejlődés egy ember életében, még olyan hihetetlen pálfordulás is, amelyet a könyv alcíme sejtetet: From Hitler Youth to FA Cup Legend (A Hitlerjugendből az FA-kupa hőse). Mert Bert Trautmannt, a Manchester City 1956-os FA-kupa-diadalának hősét 33 évvel korábban Brémában Bernhard Trautmannként anyakönyvezték. A fiú tízévesen beállt a Hitlerjugendbe, meggyőződéses náci vált belőle, és 1940-ben önkéntesként a Luftwafféba ment, mert pilóta akart lenni. Nem sikerült neki – tudása kevés volt ahhoz, hogy repülőgépet vezessen, viszont ejtőernyősnek bevált. Az első vonalban harcolt a Szovjetunió lerohanásakor, kiérdemelte a Vaskeresztet (kétszer), később partizánvadász lett a Pripjaty-mocsarak vidékén, három évig küzdött a keleti fronton, majd áthelyezték a nyugati hadszíntérre, ahol átélte az ardenneki offenzívát, majd a Market Garden-hadműveletet. Aztán 1945 áprilisában amerikai, majd szökése után angol fogságba esett, és 22 évesen megkezdődött élete második, talán az elsőnél is kalandosabb, hatvanhét évig tartó szakasza.

És itt van a kutya elásva. Catrine Clay könyve ugyanis minden, csak nem sportkönyv. Páratlanul éles korrajz a harmincas-negyvenes évek náci Németországáról és a háború utáni Angliáról, ahol sokáig mindent jegyre adtak, s ahol Bert (mert akkor már így hívták Bernhardunkat) első profi futballista fizetése egy font volt. Nem óránként, hetente.

A bigott náci Trautmannt sokkolta a bánásmód, amiben Ashton-in-Makerfieldben, a hadifogolytáborban részesült. Már elfogása pillanatában teával kínálták az angolok, majd a táborban jobb ellátásban volt részük, mint a háború utáni Anglia átlagpolgárainak. Tény, megindult az agymosás – filmeket mutattak nekik a bergen-belseni koncentrációs táborról, és megkísérelték átnevelni őket egy diktatúra fanatikus kiszolgálóiból a demokráciában is élni képes polgárokká.

Trautmann esetében sikerrel. Huszonnégyezer további német hadifogollyal együtt úgy döntött, amikor 1948-ban szabadon bocsátották, hogy nem megy vissza Németországba. Addigra már csodákat regéltek kapusbravúrjairól, hiszen üres óráikban futballoztak a hadifoglyok, s a hatalmas termetű, halált megvető bátorságú Bert minden lövést megfogott a lancashire-i St. Helen’s Town amatőr csapatában.

Olyan káprázatosan védett, hogy 1949. október 6-án szerződést kapott a Manchester Citytől. Amikor a Manchester Evening News közölte a szenzációs hírt, 25 ezer manchesteri zsidó vonult ki tüntetni a City stadionjához efféle transzparensekkel: „Nazi!” és „War Criminal!”. Az öltözőben is többen morgolódtak, ám amikor Bert először betette a lábát, Eric Westwood, a csapatkapitány – aki maga is Normandiában harcolt – lerendezte a készülő lázadást: „Ebben az öltözőben nincs és nem is lesz háború!”. Aztán fokozatosan a közönség is elfogadta Trautmannt, hiszen csodálatosan védett.

Amikor az 1956-os FA-kupa-döntőben, a Wembley 100 ezer nézője előtt történelmet írt, végleg belopta magát a City-fanatikusok szívébe. Történt, hogy a 73. percben már 3:1-re vezetett a City a Birmingham ellen, amikor Peter Murphy, az ellenfél balösszekötője egyedül vezette a kapura a labdát. Trautmann, az egykori ejtőernyős kiviharzott , rávetette magát Murphy lábára. A csatár térde ütközött a kapus nyakával, egy reccsenés, és Trautmann mozdulatlanul a gyepen maradt. Percekig ápolták, és amikor magához tért, Laurie Barnett, a gyúró hat mágikus szót suttogott a fülébe: „Már csak tizennégy perc van hátra!”. Trautmann nem engedte, hogy levigyék, dülöngélve is tovább védett, kétszer bravúrosan, és a City kupagyőztes lett. Utólag derítették ki, hogy törött nyakcsigolyával maradt a kapuban.

Trautmannból hős lett. City-hős, angol hős. Német akcentusát 89 éves koráig megőrizte, amikor 2012-ben elhunyt, már nyolc éve a Brit Birodalom Lovagja volt.

Az egykori meggyőződéses náci, akiből derék angol lett.

Catrine Clay: Trautmann’s Journey
Kiadó: Yellow Jersey Press, 2011
Formátum: ragasztott, puhafedeles kötés, 340 oldal
Osztályzat: •••••