„Már kisgyerekkoromban néhány srác Quasimodónak hívott. El tudják ezt képzelni? Elképesztően rosszulesett. Aztán valahogy a futballba »öltem« a dühömet. Ha nem lenne olyan az arcom, amilyen, hétköznapi ember lennék. Így viszont erős jellem lettem, hihetetlen akarattal. Büszke vagyok arra, amin és ahogyan keresztülmentem. Nem volt leányálom. Ma már szeretem az arcomat. És az életemet.”
Cseppet sem véletlen, hogy épp ezt a bekezdést emelte ki a kiadó a Franck Ribéry életútját bemutató, magyarul a közelmúltban megjelent könyv fülszövegeként, hiszen valóban ez a legfontosabb néhány mondat. Ez a Ribéry-sztori sava-borsa, a kevés futballsztáréval rokonítható életút. A Bayern München francia klasszisa maga ismeri be: ha nem lett volna kicsi gyermekkorában az autóbalesete, amely erősen átszabta és eltorzította az arcát, és emiatt nem csúfolták volna úton-útfélen, sosem lett volna elég motivációja ahhoz, hogy a világ egyik legjobb futballistájává váljon. Sőt valószínűleg még profivá sem. Ha az arca nem volna elég, ifistaként a testalkata miatt is mindenhonnan elzavarták, a Guingamp-tól azért, mert túlságosan alacsony volt, a Lille akadémiájáról azért, mert túl vékony… Mennyire ellentétes életutat járt be például a legendás George Besttel, aki istenáldotta tehetség volt és irigylésre méltóan jóképű, ám utóbbi miatt eltékozolta az előbbit. „Ha csúnyábbnak születek, Pelét elfelejti a világ” – mondta egyszer az északír legenda, midőn beismerte, hogy a csajozás és a bulik eltérítették a futballtól.
Ami azt illeti, volt egy buli, amely Ribéry pályafutását is kettétörhette volna, és mivel ezt a kényes esetet sem kerüli meg a könyv, a bulvár iránt fogékonyak sem fognak benne csalódni. Megtudhatunk mindent arról a majdnem sorsdöntő éjszakáról, amikor Zahia Dehar, a kiskorú prostituált „csőbe” húzta Ribéryt, ezzel majdnem börtönbe juttatva. Akkor hazájában kígyót-békát kiabáltak rá, és a legmagasabb politikai szinten követelték száműzését a francia válogatottból, ám fogadott hazája, Németország és tág értelemben vett új családja, a Bayern München közössége mindvégig kiállt mellette. Ribéry a könyvben nem hagy kétséget afelől: ha nincs a botrány és az azt követő bajor bajtársiasság, most minden bizonnyal a Real Madrid, a Barcelona vagy a Manchester United játékosa lenne. Két év után ugyanis minden erővel távozni akart Münchenből, de a kölcsönzött bizalom három BL-döntőbe repítő új energiát adott neki, és így már a németországi tél sem tűnt olyan zordnak.
Alexis Menuge könyve korrekt, összeszedett, precíz, hagyományos életrajz – ez utóbbi minden előnyével és hátrányával. Nem markol nagyot, de a tervezett célt gond nélkül teljesítette a címszereplővel régóta közeli kapcsolatban álló szerző: letett az asztalra egy jól összefoglalt és jól szerkesztett Ribéry-életutat. Ráadásul igényes munka a magyar kiadás is, jó fordítással, rendes korrektúrával – elmondhatatlan, hogy manapság a futballkönyvek piacán ezt mennyire meg kell becsülni.
Ráadásul – és ezt a szerző nem is sejtette – arra az eddig megválaszolhatatlan kérdésünkre is választ kaphattunk, hogy miért nincs harminc éve egyetlen valamirevaló magyar futballista sem a világon: nyilvánvaló, hogy mindannyian túl szépek…
Bodnár Zalán
Alexis Menuge: Ribéry
Kiadó: Twister Média, 2014
Formátum: ragasztott, keményfedeles, 181 oldal
Ára: 2980 forint
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek
„Néhány nappal később Oliver Kahn visszavonult. Franck már sok csapattársát megtréfálta, Olli azonban még hiányzott a gyűjteményéből. Kevéssel az idényzáró előtt aztán eljött a pillanat: Daniel van Buytennel és egy vödör vízzel együtt felmászott a Säbener Strasse öltözőjének tetejére. Elbújtak a párkány mögött, így láthatatlanok voltak az autóikhoz siető játékosok számára. Lent integetett a két jómadár tettestársa, Mark van Bommel: Oliver Kahn kijött az öltözőből. A Bayern kapusa tett egy lépést – és bumm! Ribéry és Van Buyten rázúdította a vizet. A fogkeféjét szorongató Olli Kahnt telibe találták.”
(A 2010-es vb után) „Amikor a párizsi Champs-Elysées-n sétáltunk, folyamatosan provokálták és sértegették. Egy 2010 végén végzett közvélemény-kutatás nem szolgált biztató eredménnyel Ribéry számára. Két politikussal együtt a legjobban utált három francia közszereplő közé tartozott.”
„Kisebb nézeteltérése támadt a szomszédaival Strasslachban, ezen a Münchentől délre fekvő településen. Teli szemeteszsákokat tett ki a bejárati ajtaja elé, anélkül, hogy az elszállításukról gondoskodott volna. Ez egyáltalán nem tetszett a szomszédoknak. Odáig fajult az ügy, hogy a Bayernt is bevonták, és végül a klub munkatársai szállították el Ribéry szemetét.”
Alexis Menuge (Vincennes, 1976–)
Szabadúszó újságíró, először, 1998-tól a német DSF müncheni online szerkesztőségében dolgozott 2001-ig, majd a Europe 1 rádióadó németországi tudósítója lett. 2003 óta a világ egyik leghíresebb sportlapjának, az Aranylabdát is kitaláló France Footballnak a tudósítója, 2004 óta ugyanezt a munkát végzi a szintén francia L’Équipe sportújságnál is. 2005 óta a francia RTL rádióadó müncheni munkatársa, utóbbi állomáshelyén többek között a Bayern München egykori francia világbajnok játékosával, Bixente Lizarazuval is együtt dolgozik.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. novemberi számában.)
