Az idei Bajnokok Ligája-döntő (a cikk 2015-ben jelent meg – a szerk.) előtt néhány órával mutatta be az Akadémiai Kiadó immár nyolcadik futballkönyvét, a Minden határon túl címet viselő Luis Suárez-önéletrajzot. Így tehát az uruguayi csatárcsillag pályafutásának eddigi legnagyobb sikere, a Barcelonával elért BL-győzelem természetesen még nincs benne a kötetben, sőt a barcelonai korszak sem, ám Suárez esetében túl tudunk lendülni azon az aggályunkon, hogy mégis miért kell egy 28 éves játékosról már önéletrajzi könyvet kiadni, amikor még talán egy évtized hátra van a pályafutásából – hiszen vele annyi érdekes dolog történt már, mint tíz másik világsztárral egész pályafutásuk során szokott.
Kiváló szerkesztési elv, hogy a legfontosabbal kezdődik, ahol összesűrűsödik az igazi dráma: a brazíliai világbajnokság előtti sérüléséből kőkemény munkával és elszántsággal kilábaló, a Costa Rica elleni mérkőzést még kihagyni kényszerülő, aztán az Anglia elleni összecsapást fájós lábbal is eldöntő csatárfenomén az Olaszország elleni sorsdöntő csoportmeccsen kihagy egy helyzetet, és fájdalmát úgy vezeti le, hogy kis híján kiharap egy darabot ellenfele, Giorgio Chiellini vállából. Hosszú eltiltás a büntetés, nélküle Uruguay már a következő meccsen búcsúzik, és a marcangoló bűntudat még sohasem volt ilyen erős. Mert ugye nem ez volt az első ilyen esete Suáreznek, korábban megharapta már a PSV játékosát, Otmar Bakkalt és a Chelsea védőjét, Braniszlav Ivanovicsot is. Nem is beszélve arról, hogy a francia Patrice Evrának való beszólása miatt a rasszizmus bélyegét is rásütötték már.
Gyógyíthatatlan beteg lenne Suárez? Egy fékezhetetlen, rasszista kannibál? Az egész könyvön végig az érződik, mintha ezen vád elleni tiltakozás lenne a vezérlő motívuma. Urambocsá, mintha legfőbbképpen ezért íródott volna a könyv. Noha szépen hömpölyög a hagyományos történetvezetés, rendre, szinte egy-két oldalanként visszatérő utalás van ezekre a késztetésekre, és magyarázat, magyarázkodás, bizonygatás, bocsánatkérés, tisztázási szándék és sok minden más keveredik ezekben a közbeszúrásokban.
Suárez nagyon őszintén, nyíltan beszél ezekről a ki tudja, miből származtatható ősi beidegződéseiről, és sokszor már annyira bűnbánóan, hogy az a gyanú is felsejlik, valakik kötelezték őt arra, hogy könyvében magyarázkodjon. Nyilván nem erről van szó, és Suárez becsületére legyen mondva, hogy férfi módjára vall a problémáiról: nem kendőzi el, de nem is „pszichologizálja” túl. Vállalja, hogy ez ő, ugyanakkor a problémát komolyan is veszi (nyilván ezért nem engedélyezte a jogtulajdonos a magyar kiadás címének azt adni, hogy Foggal-körömmel, ami – mint ezt a kiadó képviselőjétől megtudtuk – az eredeti tervek szerint lett volna, hiszen még szójátékot sem mertek ebből a problémából csinálni, amit illik nagy tapintattal kezelni).
Mi pedig, ahogy egyre jobban megismerjük Suárezt, azon kapjuk magunkat, hogy talán éppen ezért szeretjük őt annyira. Mert semmi, de semmi nem kiszámítható vele kapcsolatban. A viselkedése, természete miatt van olyan játékos, akit kevésbé tudtunk elképzelni a Barcelonába, mint őt? Nincs, mégis ott van, és imádják. Sokan mondták, hogy a latinos futballkultúrában lehet csak helye, mégis meghódította Hollandiát és Angliát is. Nem olyan jófiú, mint Messi, nem olyan eladható, mint Cristiano Ronaldo, a klubhűségről jóval kevesebb fogalma van, mint Tottinak vagy Gerrardnak – mégis úgy hiányoznak az ilyen kiszámíthatatlan karakterek a mai sablonos futballból, mint egy falat kenyér. Akiknél nem lehet tudni, hogy mikor merre fog cselezni, mikor üti ki kézzel a labdát a gólvonalról, és mikor harap bele legközelebb az ellenfelébe.
Suárez tényleg nem ismeri a határokat, vagy amikor igen, akkor egyszerűen lerombolja azokat – és maga sem tudja megmondani, hogy miért. Fáj neki, amikor tökön szúrja saját magát, de e nélkül az érzés nélkül nem is tudna létezni.
Istenem, de megnézném magyar válogatott mezben!
Bodnár Zalán
Luis Suárez: Minden határon túl – Az én sztorim (Peter Jenson és Sid Lowe közreműködésével)
Kiadó: Akadémiai Kiadó – Kanári Könyvek, 2015
Formátum: fűzött, keményfedeles, 278 oldal
Ára: 4200 forint
Osztályzat: ••••
A legjobb szövegek
„Nem értettem egyet a módszereivel (Marco van Basten vezetőedzőével – a szerk.), és […] akadtak más játékosok is, akik szívesebben lettek volna otthon a családjukkal »csapatépítés« helyett. Egy alkalommal elmentünk egy műterembe, hogy közösen fessünk. Az egyetlen dolog, ami összekovácsolt bennünket, az volt, hogy mindannyian azt mondtuk: »Mi a fenét keresünk itt?«. Mindannyian ugyanígy éreztünk. Nemrégiben együtt utaztam a repülőn korábbi ajaxos csapattársammal, Darío Cvitanich-csal, és felidéztük azokat a napokat, amikor Van Basten ötleteit valósítottuk meg. Mindketten úgy véltük, legtöbbször csak ahhoz lett volna kedvünk, hogy lefeküdjünk és meghaljunk. Hihetetlen volt. A »festőszakkörben« véletlenszerűen kiválasztott szavakat kaptunk, és le kellett festenünk, ami az eszünkbe jut róluk. Akadtak talán öten-hatan a csapatból, akik megpróbálták felfedezni a bennük rejtőző Van Goghot. Nekem nagyon nem jöttek be a holland mesterek. Egyszerűen nem értettem, mi értelme ennek az egésznek.”
„Valóban a spanyol negro szóval illettem egy vita hevében Patrice Evrát 2011. október 15-én a Liverpool és a Manchester United bajnoki mérkőzésén? Igen. A negro szó ugyanazt jelenti a spanyolban, mint az angolban? Nem, egyértelműen nem. Rasszista vagyok? Nem, egyértelműen nem.”
„Volt a klubnál néhány spanyol ajkú játékos, akikkel összejártunk családostul a pályán kívül is. Ettünk valamit, beszélgettünk, Monopolyt játszottunk. Hogy csaltam-e? Amikor csak lehetett.”
Szerzőtrió
Luis Suárez az önéletírásához azt a jól bevált gyakorlatot alkalmazta, hogy ő mesélt, két profi brit újságíró pedig lejegyezte és szöveggé formálta azokat, amiket mond. Egyikük, Peter Jenson korábban a Daily Mail sportszerkesztője volt, most elsősorban az Independentnek dolgozik. A Madridban élő Sid Lowe pedig szabadúszóként dolgozik, elsősorban a Guardiannek ír, korábban rendszeres szerzője volt a World Soccernek, a Telegraphnak és a FourFourTwo-nak. Televíziós szakkommentátorként is ismert spanyol, brit és ázsiai csatornákon, de volt már mások mellett David Beckham és Michael Owen spanyol tolmácsa is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. októberi számában.)
