Áldás az olyan könyv, aminek a műfaját nehéz besorolni, viszont jó, jó a könyv, jó a műfaj, a mezei olvasónak az jut eszébe, hogy beh szívesen olvasna ilyet más témában is, itt a minta, elvesszük, megírjuk/megíratjuk, és olvassuk szeretettel. Hogy műfajteremtést hajtott-e végre Stephen Foster, azt nem tudom, nyilván annyiféle futballkönyv jelenik meg Angliában, hogy ezt nem merném megkockáztatni. De aki ismeri a szerkesztő Szily László köteteit (lásd keretes anyagunkat!), az tudja, hogy itt szerencsés találkozás történt. Foster tizennégy fejezetet állít össze, miniesszék az elején (az emigráns magyartól a vakbeles Coventry City-rajongóig), aztán a listák, a könyv veleje. Legjobb beköpések, leggyorsabb edzőváltások, legfurcsább bedobott tárgyak és növényfélék, a legalacsonyabb játékosok stb., stb. – az ember csak kapkodja a tollát, hogy aláhúzza őket, hátha jól jön még egy-egy poén valami dermesztő catenaccio-közvetítés mellé. Lehet, hogy ez már elég volna az üdvösséghez.
De ennél leleményesebb emberek dolgoztak ezen a könyvön! Nem is a grátisz alternatív borítótervekre gondolok. A törzsanyagot minden kiadásban feldobják az adott ország futballfolklórjának legszebbjeivel. És tudunk-e erre alkalmasabb embert egy olyannál, aki a kötet elején köszönetet mond „a boldog percekért a világ legjobb olvasmányának, az indexes Drukkerkocsma Magyar foci a két Világháború között topikjának” és mások mellett a Tempó Vasutas! nicknevű hozzászólónak? Ezt nevezik posztra igazolásnak. Szily kézbe is veszi az anyagot. Nehogy már azt gondolják ezek a fehérbőrű britek, hogy csak ők érdekesek, miközben a mi Knézynk a gyászszünet alatt arról fecseg, hogy most hallgatni kéne, Vitár Róbert leközvetíti a visszajátszást is ugyanolyan átéléssel, Urbán Flóri pedig vízágyút szerez. Nem tudom, mi van a belga, svéd, német stb. kiadásokkal, de a hülyenév-válogatottak összeállítása zseniális ötlet. Minden fejezet végén áll egy ilyen, ez például a magyar futball cukiválogatottja: Andorka (Veszprém) – Aranyos (Vasas), Punczi (Karád), Kinder (Monor), Babó (Bp. Erőmű) – Milka (Ibrány), Zsófi (Kazincbarcika), Szandi (Répcelak), Bácsi (Újpest) – Piroska (Honvéd), Farkas (Vasas).
Hát nem cukik? 🙂
Na jó, eddig a vicc. Ami a motor. Mert mi más. Ennek köszönhetően ragadhat a vécékánonban akár hónapokra is ez a könyv – ami ugye a legnagyobb dicséret. De a humorral, ezzel a trójai falóval csodás dolgok lopódnak be az agyba. Az embernek kedve van ezt is knézysen mondani: felemelő és szívszorító pillanatok, városi és nemzeti hősök, tragédiák és megdicsőülések, egyéni történetek, melyeken keresztül át-áttűnnek egy-egy közösség apró, de annál hatalmasabb sorsmorzsái. Megtudjuk (ó, igen, mintha meg kéne tudnunk már megint), hogy a futball több mint sport, több mint ez-az, és így tovább. Sajnos ezt csak nagy szavakkal lehet leírni.
Ami még fontos: a hihetetlenül inspiráló lexikális tudás, ami a kötet mögött van. Én például egy teljes napomat a Wikipédián töltöttem, és angol alsóbb osztályú csapatok történetét olvastam. A könyv helyett. A könyv miatt. Ez a nagy dolog.
Szálinger Balázs
Stephen Foster: Listák könyve – Futball
Kiadó: Glória
Szerkesztette: Szily László
Kiadás dátuma: 2006
Formátum: B5, puhafedél
Fogyasztói ár: 2890 Ft
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek
„»Dani annyira jóképű, hogy nem is tudom eldönteni, hogy játszassam, vagy inkább meg****am.« – Harry Redknapp, a West Ham menedzsere a Sporting Lisbontól kölcsönzött portugál playboyról.”
„Hull–Blackpool (0–1) angol bajnoki, 2001-ben. A hangosbemondó a meccs végén bemondja »Gratulálunk Mr. X. Y.-nak Hullból, a felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet«. Kifele menet egy Blackpool-szurkoló odaszól a másiknak: »Csórikám, kikap a csapata, és nincs, aki otthon meleg teával várja«.”
Stephen Foster
A szerzőről annyit enged tudni a könyv, hogy egy teljes szezonon át mindenhová elkísérte a Stoke Cityt, és hogy ebből „A csaj csak állt, és nevetett” címmel írt könyvet, amit 2004-ben szétkapkodtak. És még azt, hogy közel lakik a Norwich City stadionjához.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. júniusi számában.)
