Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Immár magyarul is olvasható az angolszász világ futballtörténeti alapműve, az eredetileg 2007-ben kiadott, 2013-ban kibővített Inverting the Pyramid, amely a honi keresztségben a Futballforradalmak címet kapta. A legkevesebb, ami Jonathan Wilson nagy lélegzetvételű, tömény, hatszáz oldalas könyvéről elmondható, hogy hiánypótló. Ha valaki azt tervezi, hogy egy éjszaka alatt átfutja, felejtse el, inkább ki se nyissa. Ajánljuk elsősorban a magyar edzőknek, mintegy végső bizonyítékként, hiszen többségük még mindig nem hajlandó elhinni, hogy a futball minden látszat ellenére elsősorban szellemi játék, és a káromkodva üvöltésnél már a futball hőskorában is többet ért a gondolkodás.
Noha a könyv értelemszerűen a taktikai vonulatokon keresztül mutatja be a futball evolúcióját, szerencsére nem esik abba a csapdába, hogy kizárólagosan a taktikának és a stratégiának tulajdonít jelentőséget a játékban, és előrebocsátja, hogy számos más szegmensnek (technikai képzettség, erőnlét, szenvedély, motiváció, formaidőzítés, pszichózis) ugyanolyan fontos alakító ereje van győzelem és vereség kérdésében. Nagyon fontos továbbá, hogy nem nyilatkoztat ki abszolút igazságokat az egyes játékrendszerekről. „Amikor eljön az ideje, a dolgok változnak (…) Minden futballkultúra számára eljön az idő, hogy megkérdőjelezze saját erényeit és gyengeségeit, majd belássa: a futballnak nincs egyetlen definiálható, »helyes« játékmódja, bármennyire is szeretnénk mást hinni.”
Azt persze aligha sejthette valaki is a futball hőskorában, amikor még az angol mintát követve minden csapat 2–3–5-ös felállásban, vagyis piramisformációban játszott, hogy kevesebb, mint egy évszázad leforgása alatt ennyire a feje tetejére áll a világ, vagyis a piramis, és a legnépszerűbb alakzattá annak inverze, az 5–3–2 válik. A 2012-es Európa-bajnokságon pedig már ott tartottunk, hogy a címvédő és később újra diadalmaskodó spanyolok 4–6–0 felállásban játszottak az olaszok elleni csoportmeccsen. Ám mindenki megnyugtatására: a könyv nagyszerűen bizonyítja, hogy a futballtörténelemben – akárcsak az emberiség történelmében – a fejlődés nem mindig egyenes vonalú, olykor-olykor ciklikus, önmagába visszatérő, a korábbi elemeket felhasználó. Így aztán a tiki-taka is véget ér (ért?) egyszer, a catenaccio is olykor-olykor visszacseng, lehet még újra 2–3–5 (nem ma lesz!…) is, vagy ne lepődjünk meg, ha valaki majd egyszer csak újragondolja a söprögető posztját.
Nyilvánvaló, hogy vannak vitatható gondolatok a könyvben, érdekes például az a felvetés, hogy a spanyol futballt az Athletic Bilbao teremtette meg, vagy az a – meglehetősen Freudra hajazó – gondolatmenet, amelyszerint magát a futballt azért találták fel az angolok, hogy az állami középiskolás fiúkat leszoktassák a viktoriánus kor legnagyobb bűnéről, az – hogy stílszerűen fogalmazzunk – „öt az egy elleni letámadásról”, már ha tetszenek érteni, mire gondolunk.
De Jonathan Wilson műve lelkiismeretes, alapos munka, és csak olykor-olykor vádolható azzal, hogy unalmas. Nekünk, magyaroknak különösen szívet melengető, hogy a londoni 6:3-at és Sebes Gusztáv taktikai újítását abszolút igazodási pontnak használja, és minden más meccsnél többször visszatér hozzá. És egyébként is nagy teret kapnak a könyvben a régi magyar edzők Hirschl Imrétől Bukovi Mártonon át Guttmann Béláig, noha azt kicsit hiányoljuk, hogy az olasz futball harmincas évekbeli fejlődésében megkerülhetetlen magyar szálat teljesen hanyagolja, illetve egyetlen szó sem esik Weisz Árpádról, akit Itáliában a modern olasz futballt megteremtő edzőként tartanak számon.
Mindezt azonban nagyvonalúan megbocsátjuk, mint ahogy az olyan égbekiáltó hibákat is, mint hogy 1934-ben a németek ezüstérmesek voltak a világbajnokságon (135. oldal), vagy hogy Garrincha eltiltás miatt kihagyta az 1962-es vb-döntőt (202. oldal) – hiszen ki ne hibázna néha ilyen nagy terjedelem esetén. Elvégre a catenacciót is feltörték olykor-olykor.
Bodnár Zalán
Jonathan Wilson: Futballforradalmak – A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig (Invalid the Pyramid)
Kiadó: Akadémiai Kiadó, 2014
Formátum: fűzött, keményfedeles
Ára: 4800 forint
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek
„1924-ben bekerült (Guttmann Béla) a párizsi olimpiára utazó csapat keretébe, de már a nem megfelelő felkészülés során felemelte a hangját. A kiutazó keretbe aztán annyi hivatalnok és tisztviselő került, mint ahány játékos. A csapatot egy, a Montmartre-hoz közeli hotelben szállásolták el, ami ideális volt a vezetőség késő éjszakáig tartó szórakozásához, de kevésbé szolgálta a pihenésre vágyó játékosok kényelmét. Tiltakozásképpen Guttmann néhány társával együtt patkányvadászatra indult a hotelben, és sikerült is néhány állatot becserkészniük. Ezeket a farkuknál fogva odakötötték a vezetőségi szobák kilincsére. Soha többé nem volt válogatott…”
„A Torinónál (Nereo) Rocco (…) semmit sem szeretett jobban azoknál az estéknél, amikor késő éjszakába nyúlóan, egyik borospalackot a másik után kiürítve beszélgethetett a híres újságíróval, Gianni Brerával, aki maga is északolasz lévén hasonlóan látta a dolgokat – és legfőképpen a futballt – mint maga Rocco. »A tökéletes futballmeccs – írta egyszer Brera – 0:0-ra végződik.«”
„Cruyff az egyik meccs előtt térdfájdalmakra panaszkodott, mire Kovács (István), aki jól tudta, mennyire szereti csapatkapitánya a pénzt, fogott egy ezerguldenest, odament a játékoshoz, és bedörzsölte vele a térdét. A vigyorgó Cruyff jelezte, hogy máris jobban érzi magát, és gond nélkül lejátszotta a meccset.”
Jonathan Wilson (Sunderland, 1976–)
Angol író és újságíró. A legnevesebb lapoknak – mint a FourFourTwo, a Guardian, az Independent, a Sports Illustrated, a World Soccer – ír, elsősorban futballról. Hat könyve jelent meg Angliában, mindegyik a labdarúgásról szól. Írt már könyvet a Vasfüggönyön túli kelet-európai futballról (Behind the Curtain: Travels in Eastern European Football), a Sunderlandről (A Club Transformed), az angol válogatott sorsfordító mérkőzéseiről (The Anatomy of England: A History in Ten Matches) és Brian Clough-ról (Nobody Ever Says Thank You) is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi számában.)
