Egy a valóság, s ezer a ruhája – mondja az ismert könyvcím, s hatványozottan igaz ez Grosics Gyula vonatkozásában. Cikkek, levelek, ügynöki jelentések tömkelege árulkodik arról, hogy az ő életében mindig volt még egy csavar. Legtöbbször ott, ahol ő maga sem számított rá: fiatalkori barátok, látszólagos jóakarók személyében, bértollnokok és politikai lavírozóművészek adták egymásnak a kilincset a Nagy Magyar Truman Show díszletei között. Idegborzoló játék ez: még kívülállóként is összeszorul az ember torka, ahogy a virágnyelven leírt nyilvánvaló hazugságokat olvassa a könyv szemelvényei között, amelyekre cukormázat csepegtettek a sajtóban vagy a pártvezetésben. Az alaphelyzet? Van itt valaki, aki nem nagyon szeret bólogatni, és ez a valaki történetesen a világ egyik legjobb kapusa. Nehéz forgatókönyv, mert a nézők a lényeget látják a show-ban: a második tagmondatot. Ezt az együttállást boncolgatja ez a könyv, néhol meglepően nyers őszinteséggel.
Kő András biztos kézzel vezeti a beszélgetések fonalát, alapos és precíz munkát végez. Csupán néha ragadtatja el magát és tolja el a dolgokat feleslegesen patetikus irányba – kérdés persze, az ember tudja-e másként csinálni egy ilyen interjúalannyal. Grosicsban ugyanis mindig is az volt az ijesztő (és egyben imponáló is), hogy intelligens, művelt, és mint ilyen, nagyon gyorsan átlátott a szitán.
Nekünk, így utólag, nehezebb dolgunk van, ha a dokumentumok és a történetek közül szeretnénk kibogarászni a valóságot, pedig Kő elvégezte helyettünk a piszkos munkát. Üdv a Mátrixban, kedves szurkoló, ugyan, honnan tudod, valóban úgy és azért történt-e minden, ahogyan azt te elképzeled? Vajon ki volt a show ötletgazdája, és az egyes szereplők mennyit sejthettek abból, mi zajlik a kulisszák mögött? Ki hazudott, és miért? Szándékosan tették-e, meggyőződésből, félelemből, avagy őket magukat is megvezették? Bármi elképzelhető, jobb, ha belenyugszunk, hogy sohasem fogunk eljutni az eredőhöz.
Egy dolgot ne felejtsünk azonban: erre a valóságshow-ra nem Grosics jelentkezett. Kiválasztották, akarata ellenére. Hogy nem kertelt, sosem szépített (a könyvben meg pláne nem), csak még megosztóbb személyiséggé tette. Grosics tragédiája az, hogy a legjobbat egyszerűen nem lehet másokhoz viszonyítgatni. A futball ugyanis nem szolgája a hazugságoknak, és ha valamelyik posztra, hát a kapuséra ez hatványozottan igaz. Ez az ő keresztje: a keresztléc. De legalább biztos lehetett benne, gólhelyzetben, ha csak egy villanásnyi időre is, de kitört a mátrixból, és ő uralta az eseményeket.
Ezt a könyvet olvasni kell, szokni és megemészteni – de feltétlenül ismerni, mert számtalan olyan dolog van benne, ami mellett (sajnos) nem mehet el egyetlen magyar szurkoló sem. Ami pedig a Nagy Magyar Truman Show-t illeti, sokadik szériánál tartunk, vannak, akik még mindig nem unják. Én már rettenetesen. Grosicsra vonatkozóan pedig a Jim Carrey-féle mozifilm kulcsjelenetét idézném:
Truman: Volt bármi, ami valódi volt?
Christof: Te az voltál. Ezért volt olyan jó nézni téged.
Csepelyi Adrienn
Kő András: A Grosics
Kiadó: Apriori International, 2007
Formátum: keményfedeles
Fogyasztói ár: 4800 Ft
••••
A legjobb szövegek
„A Budapesti Honvéd játékosai közül már 1950-ben többen megjegyezték: (…) Milyen mázlista vagy, hogy te vagy a világ legjobb kapusa, és ezért sok mindent elnéznek neked!”
„– Hófúvásos, nagyon hideg februári nap volt. (…) Sebes állt a partvonal mellett – és didergett. (…) Vége volt az első félidőnek, mentem be az öltözőbe, és láttam, hogy Sebes már jégszoborrá merevedett. (…) Lefürödtem, átöltöztem, majd kértem a szertárostól egy kabátot. (…) Megszólítottam: »Guszti bácsi, látom, hogy fázik. Hoztam egy kabátot, vegye fel!«
– Mit válaszolt?
– Semmit. Nem jött ki egy hang se a torkán. Elvette a kabátot tőlem, és felvette.
– Azt se mondta, hogy köszönöm?
– Azt se. Semmit sem mondott. Megsemmisült. Attól a gesztustól, hogy az az ember, akibe nagyokat belerúgott, hoz neki egy meleg kabátot…”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. áprilisi számában.)
