Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Soccernomics, azaz Futballgazdaság, nem túl izgalmas az eredeti angol cím – ezek szerint ennyi elég is a bestsellerré váláshoz. Na, jó, egy pici még kell hozzá, elsősorban két ragyogó szerző, az író Simon Kuper és a sportközgazdász Stefan Szymanski, akik mindent lecsupaszítanak, mindent kiforgatnak és mindent a számok egyszerű nyelvén mutatnak meg, amit a lelkes sportsajtó sokféleképpen tálal – de így biztosan nem.
Hiszen eddig csak a tőzsde, a marketing vagy a kereskedelem világáról születtek tényeken és törvényszerűségeken alapuló átfogó elemzések. Mostantól a labdarúgás is csatlakozott a sorhoz.
„Miért nyernek mindent a németek és a brazilok?” „Hogyan igázta le Spanyolország a világot? „Hát a tizenegyesek meg mire jók? „Mennyibe kerül a siker, és mi a kudarc igazi ára?” – kérdések, amelyek minden, valamirevaló szurkolóban megfogalmazódtak már.
A Fociológia első kiadásának ez is volt a címe: „Miért veszít örökké Anglia?” A könyv egy közgazdász csavaros agyából és egy okos író tollából pattant ki, és magas szintű, ám közérthető analitikai eszközökkel boncolgatja a labdarúgás egyébként mindennapos témáit.
A Fociológia nem a pénzről szól, illetve nem elsősorban arról. Sokkal inkább a számadatok és statisztikák újszerű elemzéséről, a közhelyes dogmák megcáfolásáról és az újságok üres frázisainak kifigurázásáról. Új látásmóddal ruházza fel az olvasót, miközben végleg leszámol az olyan kijelentésekkel, mint hogy „a labda gömbölyű”, hogy „tartalommal kell megtölteni a játékot” és hogy „sikerült igazolniuk az új Messit”.
Élvezetes és értő olvasásához nincs szükség közgazdaság-tudományi jártasságra, az olvasó mégsem csak azt fogja jobban megérteni, hogyan működik a futball világa, hanem azt is, hogy miként gondolkodnak a közgazdászok, és mi az, amivel ők többet, mást tudnak a játékról.
A Fociológia szellemes kommentárok és aprólékos gonddal kidolgozott kutatások elegyével mutatja be a futballt. Könyvkritikájában a San Francisco Chronicle egyenesen a „valaha írt legintelligensebb futballkönyvnek” nevezte Kuper és Szymanski művét, még ha ezzel az ismert mezőnyben nem is mondott túl sokat. A labdarúgásról szóló könyvek ugyanis olyanok, mint a játékosok: egy részük szörnyűségesen rossz, a legtöbb olvasható, de ugyanazon a szinten van, így némileg unalmas, és vannak azok, amelyek zsenialitása azonnal nyilvánvaló egy laikus számára is. A Fociológia ilyen.
Ráadásul azt is bemutatja, hogyan tudnak, pontosabban tudnának nyereségesek lenni az egyébként a napi gyakorlatban rendre bukásra ítélt futballklubok, mi az, ami működésük során kívánatos lenne, és mi az, amit mindenáron el kellene kerülniük – mégsem teszik.
A szerzők fogták, amit mindenki tud a futballról, a sikerekről és a vereségekről, és minden részletre kiterjedő, tudományos vizsgálatnak vetették alá. Kutatásaik eredményét remek történetekbe ágyazták, így végig élvezetes és magával ragadó olvasmányt tettek le az asztalra.
Éles eszű könyv, amely közhiedelmek, semmit mondások, közhelyek és tévhitek tömegét állítja pellengérre, amelyekben a legtöbb szurkoló szilárdan hisz, miközben arra is rámutat, hogyan kellene igazából vezetni a profi klubokat. Kiderül belőle, hogy a futball zárt világa az ősrégi tradíciók bűvöletében él – és nagyon úgy tűnik: ezt rosszul teszi.
Kuper és Szymanski mikroszkóp alatt elemzi a játék minden részletét, és kíváncsian várja, hogy azok kiállják-e a matematika, a közgazdaságtan és a pszichológia próbáját. Nem árulunk el vele nagy titkot: bizony, kiállják.
A két szerző összehozza a szenvedélyt és a számokat – a világ legnépszerűbb sportjának esetében ez hatalmas fegyvertény! Legszívesebben azonnal elküldenénk kedvenc futballklubunk lelkes, de ostoba elnökének.
Simon Kuper és Stefan Szymanski: Fociológia
Kiadó: Twister Media, 2016
Formátum: ragasztott, puhafedeles kötés, 464 oldal
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek
„Néhányan talán úgy érzik majd, hogy hűvös számításainkkal mintegy beszennyezzük azt az érzelmes viszonyt, amely a futballhoz fűzi őket. Pedig ugyanezek az emberek aztán söröskorsókkal dobálják meg a tévét, miután csapatuk kikapott a vb-negyeddöntő tizenegyespárbajában… Állítjuk, hogy csalódásuk akár elkerülhetővé is válhatna, ha elmélyednének kissé a binomiális valószínűség elméletében.”
„Valószínűtlen, hogy a Bale-ért fizetett 132 millió dollár bármilyen értelemben is megtérülhetne – csakhogy a Realt ez nem is túlságosan érdekli. Egy fociklub nem üzlet. Sokkal inkább populista demokrácia. Igen kevés fociklub kezd filléreskedő hajszákba, amikor befektetései megtérüléséről van szó.”
„Valahányszor Németország egy nagy futballtornán szerepelt – így 1992, 1994 és 1996 júniusában is –, kevesebb ember halt meg; az ilyen júniusi hónapokban átlagosan 787 férfi és 329 nő ölte meg magát az országban. Ugyanakkor jóval többen követtek el öngyilkosságot azon évek június hónapjaiban, amelyek során Németország nem játszott: 1991-ben, 1993-ban, 1995-ben és 1997-ben.”
SIMON KUPER (Kampala, 1969–)
A futball világának egyik legelismertebb szerzője, aki munkája során Angliában már elnyerte az év sportkönyvéért járó William Hill-díjat is. Kuper, aki dél-afrikai szülők gyermekként Ugandában született, jelenleg Párizsban él, főállásban a Financial Times publicistája.
STEFAN SZYMANSKI
A sportmenedzsment és a kineziológia professzora a Michigani Egyetemen. Tim Harford, a neves újságíró, rádiós és oknyomozó közgazdász „a világ vezető sportközgazdászának” nevezte Szymanskit, aki angol anya és lengyel apa gyermekeként Nigériában született, jelenleg a michigani Ann Arborban él és alkot.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. márciusi számában.)
