Szöveg Szöllősi György
Aztán megjelent a zöld kötetecske önnön valójában onnan, ahonnan nem vártuk volna: Svájcból. A világhírű magyar futballszakíró és sportdiplomata, Csanádi Árpád fi a, Péter hozta magával, hogy kölcsönadja (!) a Puskás Intézetnek, mint olyasvalamit, amit időnként manapság is forgat, s amire bármikor újra szüksége lehet… Tény, hogy se szeri, se száma a könyvben a sommás kijelentéseknek, tudálékos, érdekes vagy ma is aktuális szakmai tanácsoknak, közhelyes erkölcsi szabályoknak, álszent, hazafiaskodó elvárásoknak. De ezek szerint az is igaz, hogy a legnagyobb hatású futballszakkönyv-sorozat szerzője, Csanádi Árpád is olvasta, ismerte a kötetet, és talán merített is belőle (vigyázat, a két munkát nem lehet összehasonlítani, a „Mit csinál a labdarúgó, ha nem rug?”, jópofa zsebkönyv csupán, míg a világ összes nyelvére lefordított háromkötetes „Csanádi-biblia” a futball alapműve).
Mindenesetre nem sokkal később Csanádi is tett az ellen, amit a szerző állapít itt meg előszavában: „a magyar labdarúgásnak a szakirodalma aránytalanul kicsi”. Ráadásul különleges feladatra vállalkozik a szerző, arról ír, hogy a holt idényben milyen gyakorlatokat végezzen, hogyan éljen, hogyan pihenjen, hogyan képezze és tartsa szinten magát a labdarúgó. Ilyen értelemben például az FFT Performance (Fociakadémia) rovatát szerkesztők őse Molnár, aki gyakorlati tanácsok sorát halmozza fel, élettani, életviteli, szakmai, erkölcsi útmutatást nyújt, s hozzá konkrét ábrákat közöl – ezeket Szür-Szabó József, a nagyszerű karikaturista készítette. Mindenesetre az átmeneti hivatalosságok által komolyan támogatott kiadványról van szó, amely egy olyan időszakban jelent meg, amikor egyre kevesebb futballmeccset játszottak Európában és nemsokára Magyarországon is. Kicsit erősnek érezzük a szerző előszavában azt a mondatot, hogy „a labdarúgóink technikai készsége meglehetősen fogyatékos”, félúton két vb-ezüst között, amikor Sárosi György még és Puskás Ferenc már a pályán volt… Még erősebbnek az előszó és a kötet végén a „Szebb jövőt!” elköszönést. Ajánlót írt a könyv elejére Fábián József, az MLSZ országos szakfelügyelője is, a szerző pedig „országos szövetségi edzőnek” titulálja saját magát. A lapok alján idézetek és jelszavak sorakoznak, úgymint: „A labdarúgás csak eszköz arra, hogy belőled jellemes, kemény, öntudatos, hazájához hű magyart faragjunk”. (Hogy kicsoda szándékozik faragni, az nem derül ki, pedig másutt feltüntetik a forrást, legtöbbször a Nemzeti Sportot, amely oldalas hirdetéssel is jelentkezik a hátsó, igen terjedelmes reklámblokkban, amelyben a csökkentett nikotintartalmú cigarettától ifj. Gelcz József JT-tag fodrászüzletén át a légoltalmi ajtókig sokféle terméket népszerűsítettek.) Ezekből az egymondatos okosságokból megtudjuk azt is, hogy „Elveszett labda nincs, csak elveszett játékosok vannak!”. A könyv felcíme szerint „A sport mindig honvédelem”.
De az üres jelszavakon túl van egy-két szellemes intelem is, például: „A védelem célja: időt nyerni, a támadásé: időt nem veszíteni”. Mindenesetre a kiindulópont, amely szerint „azok a csapatok, amelyek az alább következő útmutatások alapján tervszerűen dolgoznak a holt idényben is, nagy előnyben lesznek azokkal a csapatokkal szemben, amelyek – miként a medve – átaludták és áthenyélték a telet és a nyarat.” Azon most ne akadjunk fenn, hogy melyik medve alussza át a nyarat, ám a magyar labdarúgás egyik legnagyobb szakmai problémája máig, hogy az időjárás és a létesítményhelyzet miatt télen három hónapra megszűnik a futball, és ezzel behozhatatlan hátrányba kerülnek a mieink azokkal szemben, akik végigfocizzák a telet. (Már ez a könyv is tornatermi gyakorlatok sorát ajánlja, amelyekre évtizedekig fanyalodtunk, pedig fűtött és műfüves pályák kellenek, hogy a legtöbb helyzetben szabadtéren is lehessen futballozni télen is).
Molnár Ignác tudta: veszélyes a nyári henyélés
A könyvet most azért vettük elő, mert a rejtélyes szerző, Molnár Ignác (a nálunk lévő, dr. Dusoczky Andor úrnak dedikált példányban „Náci”) az ekkor már hitleri Németország karjaiba sodródó Magyarországról később Törökországba, majd (hova máshova?) Izraelbe ment edzősködni, a Maccabi Tel-Aviv vezetőedzője volt a ’60-as évek elején. Azé a csapaté, amely a Győrre vár a BL-selejtezőben, és amelynek edzője most Paulo Sousa (cikkünk 2013-ban készült – a szerk.). A portugál nemrég még naponta itt edzette a csapatát, ahol most elődje, Molnár Náci könyvét őrizzük. A kör ismét bezárult. Mint akkor, amikor a Puskás Akadémiának a portugál szakembercsapat által írt szakmai programjában felbukkant egy-két eredeti Csanádi-mondat…
Molnár Ignác: Mit csinál a labdarugó, ha nem rug?
Kiadó: Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, 1943
Formátum: ragasztókötés, puhafedeles, 88 oldal
Osztályzat: ***
MOLNÁR IGNÁC (1901. október 17., Budapest– 1986. március 9., Bécs). A Budapesten született futballpolihisztor a debreceni Bocskai SE-ben, az olasz Vicenzában és a Romában futballozott. Edzői pályája során bebarangolta Európát: Hollandiában, Ausztriában, Izraelben, Olaszországban és Törökországban is vállalt munkát. Törökországban a szövetségi kapitányi posztig vitte. Magyarországon szövetségi edzőként tevékenykedett. Futballelméleti munkáival járult hozzá a sportág fejlődéséhez.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. augusztusi számában.)
