Szöveg Bodnár Zalán
FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Csillag Péter: Hátsó füves – Barangolás a magyar futball rejtett tájain
Kiadó: Rézbong Kiadó, Göd, 2020
Formátum: fűzött, keményfedeles, 198 oldal
Ára: 4990 forint
Osztályzat: ••••• (5/5)
Mindannyian ismerünk olyan futballrajongókat, akik a profi labdarúgás valóságtól elrugaszkodott, lelketlen ridegsége elől az amatőr futball szépségeiben keresnek menedéket, ott, ahol nemcsak nyomokban találhatók meg a játék eredeti küldetésének jelei: az önmagáért való öröm és győzni akarás, a közösségteremtés, az identitás erősítése. Nem véletlen, hogy magazinunkban is hosszú éveken át a legkedveltebb rovatok közé tartozott a Hazai pálya, amelyben „a magyar futball katedrálisait és kápolnáit kerestük fel vallásüldözés után”, mint ahogy az sem véletlen, hogy a Nemzeti Sport hasábjain (illetve a hatsofuves.nemzetisport.hu portálon) is kimagasló sikere volt Csillag Péter Hátsó füves című sorozatának, amelynek keretében 145, határainkon inneni és túli, jórészt falusi futballpályán készült érzékletes riport.
Ennek a 2015 és 2019 közötti, ötévnyi gyűjtőmunkának a tapasztalatait fésüli egybe a Rézbong Kiadó igényes kivitelezésében, rengeteg nagy fotóval illusztrált kiadványa, amely mintegy egybefűzött esszenciáját adja a futballszociológiai szériának. A sorozat korábban számtalan szakmai díjat besöpört már, Csillag Péter és Mirkó István is kapott nívódíjat a Magyar Sportújságírók Szövetségétől, a fotósok közül pedig Korponai Tamás, Veres Viktor és Móricz-Sabján Simon a Magyar Sajtófotó-pályázat elismerését érdemelte ki, az utóbbit Hemző Károly-díjjal is jutalmazták.
A szerző régóta lelkes rajongója a honi amatőr futballnak, de a könyv végén olvasható vallomások alapján az útjára őt elkísérő tíz fotós (Balogh László, Földi Imre, Korponai Tamás, Mirkó István, Móricz-Sabján Simon, Szabó Miklós, Török Attila, Tumbász Hédi, Reviczky Zsolt, Veres Viktor) mindegyikét ugyancsak megbabonázta a semmihez sem hasonlítható miliő. Közülük Móricz-Sabján Simon például így fogalmaz: „A megyei bajnokságokban Péterrel együtt én is megtaláltam a szó szerinti, klasszikus labdarúgást, és azt a sport iránti szenvedélyt, amelyet mindannyian keresünk egy-egy mérkőzést nézve.”
Miközben meggyőződésem szerint a kötet egyetlen olvasója sem tudja kivonni magát a falusi futball bűvköréből, a szomorúság is úgy lengi be a témát, mint hajnali köd a gazzal felvert, elhagyott futballpályát. Eltűnőben lévő, atlantiszi világ ez. A szerző (költő) is mintha búcsúzna a tájtól. „Egy eltűnő futballvilág utolsó képei” – áll a kiadvány hátsó borítóján, és a melankólia visszatérő hangulati eleme a könyvnek.
Ahogy a futball mindenhol leképezi a társadalmi viszonyokat, úgy a magyar falu elárvulása, kiútkeresése, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelme pontosan tetten érhető az ijesztő mértékben eltűnőben lévő helyi csapatokban, az elnémult pályákban, a játékosok és a szurkolók megfogyatkozásában.
Csak reménykedni tudunk benne, hogy a korunkat uraló globalista és urbanizációs áramlatok ellenére a folyamat – határozott kormányzati cselekvés mellett, a falusi csok és társai révén – talán még visszafordítható, teremthető lokális jövőkép, lassítható vagy talán meg is fordítható az elvándorlás iránya, és újra lesz minden falunak focicsapata, a pályák pedig megint csatazajtól lesznek hangosak.
Géderlak, Múcsony, Magyarbánhegyes, Panyola visszavár!
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„Ha a Jóisten ülne a kispadon, akkor is kikapnánk. Csak nem ennyire, mint a Szénással.”
„Reneszánsz futballista dicsekszik: »Szoktam mondogatni, én francia-magyar nevelést kaptam. Az anyám Yvette, az apám ivott.«”
„Ismered Einstein futballtörvényét? A kispad előtti köpések száma fordítottan arányos a helyes bírói ítéletekével.”
„Nem volt az a gól olyan nagy szám, a nézőtérről is akárki berúgta volna. Csak mi éppen nem érünk rá, mert magozunk.”
„Nem kell beszarni a csatártól, Béluskám! Úgy állsz ott, mint akire rádudált a mozdony.”
„A kéki edzőtől hallottam a legnagyobb igazságot: az okos embert a hülyétől csak a végeredmény különbözteti meg.”
„Mirkó kolléga fekszik a fűben, fényképezőgépével igyekszik megragadni a tizenhatoson viruló százszorszép varázsát. Kísérőnk türelmetlenül odakiált: »Nem kell annyit bajlódni azzal a fotómasinával, majd összemontírozzuk a képet a valósággal!«”
CSILLAG PÉTER (Budapest, 1983–) sportújságíró. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem és kommunikáció szakon (újságírás szakirányon) diplomázott. A Nemzeti Sport munkatársa 2006-tól a labdarúgórovat tagjaként, 2016 óta főmunkatársként. A magyar futball hátországát bemutató Hátsó füves országjáró sorozat készítője, három világbajnokság, három Európa-bajnokság és öt Bajnokok Ligája-döntő helyszíni tudósítója. Érdeklődési területe a futball történelmi, társadalmi és kulturális vetülete. Munkáját Junior Prima-, Németh Gyula- és MSÚSZ-nívódíjjal értékelték. Nős, két gyermek apja.
A könyv a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával jelent meg.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
