Szöveg Bodnár Zalán
Dénes Tamás–Dlusztus Imre: Meggypiros mezben
Kiadó: Nemzeti Értékek Könyvkiadó, Szeged, 2019
Formátum: fűzött, keményfedeles, 710 oldal
Ára: 14 910 forint
Osztályzat: •••••
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Az ember nagy bajban volna, ha egyetlen, a létező legjellemzőbb szóval kellene illetnie Dénes Tamás és Dlusztus Imre Meggypiros mezben című friss kötetét. Hiánypótló? Grandiózus? Alapmű? Futballbiblia? Szerencsére nem kell választani, mindegyik ráillik a gigantikus gyűjteményre, amely több mint hétszáz, méretes oldalon tartalmazza a magyar futballválogatott történetének a legszükségesebb adatait és a legfontosabb sztorijait.
Olyan felbecsülhetetlen értékű adathalmaz, amely egyszerre elégíti ki az olvasók érdeklődését, a statisztikák szerelmeseit, és nyújt nagy segítséget a kutatáshoz az újságíróknak, krónikásoknak is. A futballtémájú könyvek és tanulmányok százait jegyző szerzőpáros neve garancia a minőségre, a Magyar Sportújságírók Szövetségének Nagy Béla-programja pedig megteremtette a feltételeit annak, hogy tető alá lehessen hozni ezt a gigantikus vállalkozást.
Három nagy egységre tagolható a tartalmas kötet. Az egyik feldolgozza év- és sorszám szerint sorrendben haladva a magyar válogatott eddigi összes hivatalos mérkőzését, teljes jegyzőkönyvvel 1902-től 2019-ig. A másik nagy részben a szerzők elénk tárják ábécérendben a valaha volt összes magyar válogatott labdarúgó portréját (túl vagyunk már az ezren!), az életút hosszabb-rövidebb ismertetésével, statisztikával, mindenkiről fotót is mellékelve, ami nem lehetett könnyű mutatvány, így, aki esetleg egyes képek minőségét készül kifogásolni, gondoljon arra is, hogy milyen korlátozottan és milyen minőségben állnak rendelkezésre mondjuk 1902-es portréképek.
Ahogy a kötet előszavában főszerkesztőnk, Szöllősi György fogalmaz: „Olyan arcképcsarnok ez, amelyre méltán lehetünk roppant büszkék, de olyan arcképcsarnok, amely egyetlen könyvben, lexikonban, gyűjteményben sem volt még soha így együtt, legfeljebb lelkesen szerkesztett ilyen-olyan internetes adattárakban (tisztelet ezek készítőinek is!), de sohasem ilyen terjedelemben, ilyen teljesen, ilyen részletesen, ilyen impozáns kivitelben.” Rochy Zoltánnak köszönhetően bőséggel találunk rangsorokat (válogatottsági ranglista, legjobb gólszerzők örökrangsora, leggyakoribb ellenfeleink, satöbbi), statisztikákat, böngészni való adatbázisokat is a válogatott történetéből.
A Meggypiros mezben adatáradatát szerencsére sokszor törik meg olvasnivalók, ezek keretében fény derül többek között arra, miért éppen a meggypiros lett a magyar válogatott mez színe hosszú évtizedeken át, ízelítőt kapunk a legendás dél-amerikai tornákról, vagy megelevenednek Diego Maradona és a magyar nemzeti együttes találkozásai, hogy csak kiragadjunk néhány témát.
Noha nyilvánvalóan hiánypótló kiadványról van szó, előfutárai természetesen vannak a magyar sportkönyvkiadásban. Mindenekelőtt Antal Zoltán és Hoffer József 1969-ben megjelent gyűjteménye, az Alberttől Zsákig, annyi különbséggel, hogy abban azért jóval több volt az anekdotázás, továbbá megemlíthető a Rejtő László, Lukács László, Szepesi György szerzőhármas Felejthetetlen 90 percek című munkája (1974), amely az első 477 válogatott mérkőzés jegyzőkönyvét hozza egy eseményleíró összefoglalóval kiegészítve.
Az utóbbinál a minap épp láttam egy internetes hozzászólást a Szivtiproimi fantázianevű felhasználótól: „Kiadhatnák újra! Pont akkor ért véget, amikor elkezdtem meccset nézni. Annyi sok öreg sportújságíró van, akik állandóan nosztalgiáznak, írják meg a folytatást!”
Nos, jelentjük: bár az öreg szót Dénes Tamás és Dlusztus Imre talán kikéri magának, de a kérés meghallgatatott. Sőt: túlteljesíttetett.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„A meggypirost – a magyarságot hangsúlyozó zsinórozásként – rendszeresítették az 1848–49-es gyalogsági honvédegyenruhákon, majd ugyanezen árnyalatú zsinórozás a 19. század végén a huszárezredek, később más magyar királyi honvédalakulatok egyenruhájára került rá, vagyis ez tűnik a legközvetlenebb konkrét kapcsolatnak.”
„[Az 1934-es olaszországi vb-re utazó magyar küldöttség tagjai] vittek még magukkal egy doboz rágógumit, 12 darab szappant, 3 tubus szindetikont (folyékony ragasztóféleség). S persze a stáb nem akarta, hogy éhen vagy szomjan maradjon: 3 üveg barackpálinka, 1 üveg konyak, fél kg paprika, 5 kg libazsír […] A jelek szerint az útipoggyász összeállításában nagyon gondosak voltak az MLSZ illetékesei, a játékosnévsor benevezésében már nem. Ugyanis Rómában kiderült, hogy a huszonkét futballista helyett csak huszonegyet jelentettek le – P. Szabó Gábor és Szabó Antal neve megtévesztette a titkárnőt, s csak egy Szabó került a listára, mégpedig az újpesti balszélső.”
DÉNES TAMÁS. (Budapest, 1963–) sportújságíró, futballtörténész, az InfoRádió sportszerkesztője. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett doktori címet. A labdarúgásról 65 könyve jelent meg. Volt a Nemzeti Sport főszerkesztője, majd több lap és rádió futballszakírója, sportszerkesztője. 2012-ben megkapta az MSÚSZ nívódíját, 2014-ben Ezüstgerely-díjas.
DLUSZTUS IMRE. (Szeged, 1960–) sportújságíró és borászati szakíró. A szegedi tudományegyetemen végzett bölcsészként. Negyvenkét könyve jelent meg. 1998-ban Táncsics-díjat és MOB-nívódíjat kapott. Volt a Dél-Magyarország, a Hungarian Review, a Hír TV, a Szegedi Egyetem főszerkesztője. A Nemzeti Értékek Könyvkiadó alapító főszerkesztője.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. januári lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
