Anyósom bukkant rá valamely antikváriumban, és ha már foci, megvette nekem: Dörmögő Dömötör és az angol labdarugók (sic!, bár a belső borítón hosszú „ú”-val szerepel). Mit néz elsőre az ember, ha magyar könyvről van szó, és ha a szerző neve nem mond neki semmit? Természetesen a kiadás dátumát, hiszen azzal már sok minden eldől. 1958. Nyilván valami gyenge 6:3 utóérzés, gondoltam, majd évek múltán rászántam magam, hogy végigolvasom a szöveget.
Nem stimmelt, hogy a csatár helyett miért ír következetesen „csatázót”, hátvéd helyett „hátvédőt”, és hogy Dörmögő úr miért „tekintetes úr” és „ténsúr”, miért a sok modoros, régies kifejezés, meg hogy hogyan lehet Magyarország része 1958-ban a máramarosi erdőség, ahonnan a főhős mackó származik, és Kassa, ahova focizni megy. És úgy általában is anakronisztikus volt kissé a szöveg, de annyira meg mégsem, hogy nagyon gyanús legyen. Pedig a mű szerzője, Sebők Zsigmond, akit a Wikipédia egyenesen a magyar gyermekirodalom klasszikusának nevez, 1916-ban, vagyis valóban Trianon előtt meghalt. Idáig rendben, egyszerűen műveletlen vagyok, nem ismertem Sebőköt. De az meg hogy lehet, hogy éppen 1958-ban (Nagy Imre kivégzése, a véres megtorlások idején) tartották fontosnak a Móra gyermekkönyvkiadónál elővenni ezt az akkor nem éppen divatos szöveget. Szerintem csakis úgy, hogy keletkezési évéhez képest meglepő és előremutató módon a futballról szól, ami viszont ’58-ban nagy divatban volt, a szöveg pedig éppen elég ártalmatlanul ostoba volt ahhoz, hogy megjelenhessen.
Mert klasszikus gyerekíró ide, Molnár Ferenc méltatása a Nyugatban oda, a szöveg szinte olvashatatlanul gyenge. A századforduló szegedi és/vagy gyermekírói, Móra Ferenc, Tömörkény István, Benedek Elek és persze a kissé szintén együgyű Pósa (Lajos) bácsi pályatársa, munkatársa volt az amúgy zsidó származású Sebők Zsigmond, aki újságíróként is tevékenykedett, és legnagyobb erényének ma már Dörmögő Dömötör figurájának a megalkotását kell tartanunk. A meséiben megjelenő Mackó úrnak szobra is van Budán (Maugsch Gyula 1934-ben készült alkotása az Európa ligetben), a Dörmögő Dömötör mesék, versek sokaságát ihlette, és egy ma is létező, korábban nagyon népszerű gyermeklap címe. Érdekes, a lapot 1957-ben jelentette meg először az úttörőszövetség, talán ezzel is összefügg Sebők Zsigmond (sokadszor írok majdnem Vilmost) újrafelfedezése (amelyet ismét feledés követett).
Ezen könyvecske (amely, bejegyzése szerint, Bodor Piroska III. a osztályos tanuló tulajdona volt) illusztrációi számosak és igényesek, Demjén Zsuzsa készítette őket, és a bugyuta sztori szerint Mackó urat, a Siófok (!) csatázóját nézik ki a Ferencvárosi LK („a Felk”) vezetői sérült sztárjuk, Lakatos helyettesítésére, midőn nagynevű kihívójuk, az angol Windsor csapata ellen készülnek. Sikerül is szerződtetni őt, de előbb még Kassán van fellépése, onnan hazafelé jövet a vonatról egy hajóra csalják az angolok, akik elrabolják, hogy ne játszhasson ellenük a tízezer font extra jutalomért vívandó mérkőzésen.
A hajó Konstantinápolyba tart, oda igyekszik a Felk által felbérelt magándetektív és egy mackóbarát is, de Mackó „bácsinak” addigra sikerül megszöknie egy maharadzsa és egy papagáj segítségével, majd a háborgó tengerről egy török hadihajó veszi fel őket. Itt Dörmögő egy ágyúgolyóval szétlövi az ellenséges olasz hajót, majd a Szaharában az olaszok ellen harcoló arabok királya lesz, de az olaszok elfogják, halálra ítélik, most a detektív és a szakácsnak álcázott mackóbarát segítségével sikerül megszöknie. Az utolsó pillanatban érkezik meg Pestre, és száll be a vesztésre álló meccsbe, amelyet persze így a ferencvárosiak nyernek.
A zűrzavaros és dagályos szöveget mindenesetre érdemes volt végigolvasni, hogy kiderüljön, a Felk egyik buzgó pártfogója „Garancsi János úr, egy gazdag kőbányai sertéskereskedő” (nem tudni, hogy figuráját a jövőbelátó szerző Ináncsy Miklósról vagy Garancsi Istvánról mintázta-e). A történet aztán megint ellaposodik. Nem mintha nem születtek volna azóta ezerszám a gyerekeket még inkább hülyének néző mesék, ez az emberek között focizó mackó, akiről senkinek sem tűnik fel, hogy nem ember, annyira abszurd, hogy már-már Moldova ferencvárosi koktélját és verhetetlen majmait, a Váci Utcai Bányászt vetíti előre. Persze az egykori Fradi-játékos, Kormos István Vackorjában is a gyerekek között nevelkedő mackógyerek a sztori, ott valahogy mégis aranyos, kedves a dolog, mert érezzük, hogy játék az egész. (Kár, hogy Vackor nemigen focizik.) Moldovánál meg annyira abszurd már a Magyar Népköztársasági Kupát nyerő afrikai majomcsapat, hogy attól vicces. Sebők Dörmögője megmarad a kettő között, így erőltetett és gagyi.
Sajnálom, tekintetes uram.
Szöllősi György
Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör és az angol labdarugók
Kiadó: Móra Ferenc könyvkiadó, Budapest, 1958
Formátum: Kemény táblás, 80 oldal, 25 ezer példány
Illusztrálta: Demjén Zsuzsa
Ára: 11 forint
Hat éven felülieknek
Osztályzat: •••
A legjobb szöveg
„Garancsi az asztalra csapott öklével és ezt kiáltotta:
– No, ha az ánglius áldoz, a magyar sem marad el mögötte. Lohinai úr, utazzék tekintetes Dörmögő úr után és hozza vissza bármi áron. A költséget fizetem én.
A ferencvárosi ifjak csüggedt arca föllángolt e szavakra. Dörgő hangon kiáltották: – Éljen Garancsi!”
Sebők Zsigmond (Párkány, 1861. szeptember 22. – Budapest, 1916. június 4.)
Író, hírlapíró, meseíró; ő teremtette meg Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi alakjait. Esztergomban és Pesten, a műegyetemen tanult, de vonzalma a hírlapírói pályára vitte. 1884-ben Szegedre ment, és négy évig a Szegedi Napló munkatársa volt.
Dolgozott a Pesti Hírlapnál és a Budapesti Hírlapnál. Írt országgyűlési tárcákat, karcolatokat és mint a tárcarovat vezetője elbeszéléseket, könyvismertetést, gyakran vezércikket is. Ezenkívül 1889 és 1909 között munkatársa volt Pósa Lajos Az Én Újságom című gyermeklapjának, de az Új Időknek (többnyire Keve álnév alatt), az Esti Ujságnak és a Kakas Márton élclapnak is írt. 1909-től Benedek Elekkel szerkesztette a Jó Pajtást. Több mint 30 gyerekkönyve jelent meg. Legnagyobb sikert elért művei a Mackótörténetek (később Dörmögő Dömötör).
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. októberi számában.)
