Hiába jelent meg évekkel ezelőtt Declan Hill könyve a témában, hiába szembesített a gyalázattal nem sokkal később Benkő Gábor a Futballgyilkosokban, hiába foglalkozott vele a Becsöngetünk és elfutunk című dokumentumműsor is, hiába halt meg Kutasi Róbert – sokan még mindig nem veszik komolyan a bundamaffia létezését és működését, hajlamosak legyinteni egyet, hogy bunda mindig is volt a futballban, és mindig is lesz, nem lehet ellene mit tenni.
Csakhogy ez a bunda már régen nem az a bunda, már nem arról szól, hogy bányásznap előtt megbeszélik, a fővárosi csapat kivételesen ne verje rommá a bányászváros csapatát, mert jól akarja érezni magát a nép, különben is kell a pont a bennmaradáshoz. Korunk bundájának a futballban lényegében semmilyen sportvonatkozása nincs, ott tartunk, hogy le sem kell már játszani a meccseket, elég kitalálni egy képzeletbeli mérkőzést a világ valamely eldugott szegletében, engedélyt kapni rá a hányaveti FIFA-tól, az egy szem „tudósítóval” lejelentetni olyan eredményt, amire a fogadás volt, aztán lehet talicskázni a pénzt.
Itt az újabb zseniális riportkönyv, az amerikai Brett Forrest A bundamaffia című oknyomozó műve, amely viszont már nem csupán a jelenséget tálalja kíméletlen igazságérzetével az arcunkba, hanem újabb lépcsőfokot jelent, már az ellene való harcra fókuszál, ahogy ezt az alcím is kifejezi: A futballt térdre kényszerítő nemzetközi bűnszervezet utáni hajsza igaz története.
Mert hála egy bátor hősnek – a kifejezés ezúttal csöppet sem túlzó! –, Chris Eatonnek, a volt ausztrál rendőrtisztnek, ez most már nem egyoldalú mészárlás, hanem valódi háború. És noha a gátlástalan bűnözők még mindig egy lépéssel a bűnüldözők előtt járnak, már örömteli fejlemény, hogy a mérkőzések tízezreit (!) megbundázó fogadási csalók egy része az ő állhatatosságának, szervezőkészségének és átlagon felüli kognitív képességeinek köszönhetően immár börtönben van, és önmagában már az is öröm, hogy a többiek sem alhatnak nyugodtan, mint ahogy az azt megelőző egy évtizedben, hiszen az online fogadások elterjedése óta eltelt időszakban a meccsmanipulálás nemcsak a legjövedelmezőbb, de egyben legkisebb kockázattal járó bűncselekmény is volt. Köszönhetően elsősorban annak, hogy a FIFA sem ismerte fel (vagy nem akarta?) az ipari méretűvé duzzadt bundázást, holott a bukmékerek évek óta pontosan tudták, mi zajlik a színfalak mögött. Eatont, aki az ausztrál rendőrség után az Interpolnál is ragyogó karriert futott be, a 2010-es világbajnokságra még biztonsági igazgatónak szerződtette a futballszövetség Dél-Afrikába, ő azonban ebbéli munkája során fedezte fel ezt a teljesen szabadon pusztító bundamaffiát, amely ellen olyan szenvedéllyel, bátorsággal, kitartással és olyan vakmerőséggel, mintha nem volna vesztenivalója, vett részt. Mint gyermekkorom legnagyobb hatású filmes hőse, A polip című kultikus sorozat Cattani felügyelője, aki az olasz maffiának ment neki egyedül abban a korban, a ’80-as években, amikor az ugyanolyan elképzelhetetlen volt, mint most az ázsiai fogadási maffia megregulázása.
Csakhogy Brett Forrest hallatlanul izgalmas könyve cseppet sem fikció, hanem maga a valóság, és Eaton üldözöttjei is hús-vér gazemberek, akik itt élnek közöttünk. Sajnos a szó legszorosabb értelmében, hiszen az egyik főbűnös, a szingapúri Wilson Raj Perumal a cinizmusok cinizmusaként Budapesten pöffeszkedik, a magyar hatóságok tudtával, mégis teljes biztonságérzetben.
Ha Eatonnek lesznek társai és követői ebben a kíméletlen harcban, akkor még talán van okunk reménykedni, mert ne legyen kétségünk afelől, hogy a 24. órában vagyunk, ha meg akarjuk menteni a futballt, különben lemondhatunk a legszentebb szenvedélyünkről. Senkinek sem szeretnénk a kedvét szegni ezzel a könyvvel így a világbajnokság előtt, de Forrest művén keresztül a tisztánlátás érdekében mégis érdemes nyomon követni, hogyan zajlik napról napra a bundaellenes küzdelem, mert bizony, félő, hogy miközben a brazíliai torna meccseit nézve is önfeledten örülünk majd egy-egy váratlan fordulatnak, ott lesz bennünk a már kiirthatatlan gyanú, hogy az örömkacajoknál jóval hangosabban csilingelnek közben a pénztárgépek egy ázsiai nagyváros szűk sikátorának mélyén.
Bodnár Zalán
Brett Forrest: A bundamaffia – A futballt térdre kényszerítő nemzetközi bűnszervezet utáni hajsza igaz története
Kiadó: Candover Kft., 2014
Formátum: ragasztott papírkötés, puhafedeles
Ára: 3490 Ft
Osztályzat: •••••
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„A meccs első gólját negyvenötezer ember ünnepli, miközben Kurusamy, aki mindezt előkészítette, észrevétlenül távozik a stadionból. Azok, akik ismerték, Palnek szólították. Azok, akikkel pénzügyi kapcsolatban állt, Főnöknek hívták. Azok pedig, akik tartoztak neki, gyakran esélyt sem kaptak, hogy bárminek is szólíthassák – Kurusamy szerette egyoldalúan érvényesíteni erőfölényét. Ő volt az internet előtti idők fogadásszervező bundakirálya.”
„Ahogy szétnézett maga körül, szép lassan rájött, hogy a lelátókat nem a szurkolók, hanem a fogadók népesítik be. A stadion kaszinóvá változott, amelyben a játékosok a kockák, a zsetonok, a kártyák, amelyeket meg lehet jelölni, hogy úgy manipuláljuk a lapjárást, ahogy nekünk tetszik.”
„A bukik rendszeresen megfigyelőket fogadnak fel, hogy azonnal tudomást szerezzenek a nem közvetített mérkőzések történéseiről. Perumal egyszerűen lefizetett néhányat közülük, akik azután olyan mérkőzésekről küldtek információkat a bukmékereknek, amelyeket a valóságban le sem játszottak. Mi több, ezek a szellemmeccsek nemzetközi sportnyilvántartásokban is megjelentek.”
Brett Forrest
Az ESPN The Magazine állandó külsős szerzője, de jelentek meg már cikkei a Vanity Fair, a National Geographic, az Atlantic és a New York Times magazinban is. Huzamosabb ideig élt Oroszországban, Ukrajnában és Brazíliában is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júliusi számában.)
