Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Szöveg Bodnár Zalán
Számtalan keresztmetszet alapján mutatták már be a labdarúgás történetét, vagy annak valamely fontos fejezetét, a könyvesboltokban bőven találunk élet- és önéletrajzokat játékosokról, edzőkről, vannak egy-egy ország vagy korszak futballját bemutató kötetek, más szerzők a nagy tornák vagy sorozatok eseményeinek szentelik a figyelmüket, megint másokat a különböző klubok krónikái ihletnek meg, vagy jelentek már meg a taktikai fejlődéstörténetet bemutató kiadványok is.
Hegyi Iván friss könyvében – és egyben új sorozatában – úttörő munkát végzett, mert teljesen újszerű szempontot fedezett fel: a misztikus mezszámokra fókuszál, és azok leghíresebb, legsikeresebb viselőinek szentel egy-egy kötetet. (A magyar sportsajtó történetében ennek az elgondolásnak talán egyetlen előfutára van, magazinunk korábbi Számmisztika című sorozata, amelyben L. Pap István kollégánk gyűjtötte össze az egyes mezszámokhoz kötődő futballhírességeket.)
Stílszerű, hogy Hegyi Iván sorozata nem numerikusan halad az 1-estől, hanem rögtön a 10-esekkel nyit, hiszen a futballtörténelemben ehhez a mezszámhoz kötődik a legtöbb mítosz, legenda és varázslat. Ez a mezszám jár hagyományosan minden csapatban a legjobb (támadó) játékosnak, akinek többnyire a játék szervezése, az irányítás a feladata, viselni ez a számot mindig megtiszteltetés, kiérdemelni pedig nagy dicsőség. Nem hazabeszélünk, de tény, hogy Puskás Ferenc teremtette meg ennek a mezszámnak a nimbuszát, mint az első igazán nagy 10-es.
De a véletlen szerepe is elvitathatatlan, hiszen Puskás azért lehetett 10-es, mert az akkori általános taktikai hadrendben, a WM-rendszerben a sorszámok alapján a 10-es jutott a balösszekötőknek, és aztán néhány évvel később Pelé szintén 10-esben bűvölte el a világot, ő pedig azért, mert – mint a könyvből is kiderül – a brazilok elfelejtették leadni a nevekhez tartozó mezszámokat az 1958-as, svédországi világbajnokság előtt, így Lorenzo Villizzio, a FIFA uruguayi illetékese ütött a hasára, és osztotta ki nekik a számokat, véletlenül épp a 10-est választva a 17 éves, alig ismert tehetségnek.
A kötetben tehát tizenegy ikonikus 10-es – Puskás Ferenc, Pelé, Diego Maradona, Michel Platini, Zico, Ruud Gullit, Zinedine Zidane, Francesco Totti, Ronaldinho, Lionel Messi és Neymar – életútját mutatja be Hegyi Iván a rá jellemző nagyfokú alapossággal és a hamisíthatatlan stílusban: nyelvi lelemények tárházát felsorakoztatva, szójátékokkal labdázgatva, popkulturális kikacsintásokat téve. Ugyancsak az elegáns szerkesztést szolgálja, hogy a szöveget is a számok uralják oly módon, hogy a játékosok életútjának fejezeteit nem alcímek, hanem mérföldkövet jelentő dátumok jelölik.
Egy ilyen összeállításnál természetesen sorsdöntő faktor és megkerülhetetlen vitatéma, hogy kik kerülnek fel erre a meglehetősen szűk listára. Hegyi nagy körültekintéssel végezte el ezt a részét is a munkának, de – miközben engem Totti beszavazásával azonnal levett a lábamról – a brazilok iránti lelkesedését ismerve nem meglepetés, hogy az ötszörös világbajnok hazájából négyen is bekerültek nála az „álomtizenegybe”.
Magam Neymar felvételét kissé még korainak tartom az elit társaságba, amelybe talán inkább lenne helye Gheorghe Haginak, Lothar Matthäusnak, Roberto Baggiónak vagy Gianni Riverának – de amikor ezt leírom, máris magam is a szubjektivitás csapdájába esem, úgyhogy nem is szólok semmit, inkább várom a folytatást, a következő kötetet, amely egyelőre meglepetés. Ahogy a kiadvány fülszövegében Hajdú B. István fogalmaz: „A sorozat természetesen folytatódik majd, a kapusokat kedvelők remegve várják, hogy végre 1-est kapjanak, a nagykörúti villamosmegállókban pedig izgatott találgatás lesz úrrá, melyik jön előbb: a 4-es vagy a 6-os…”
Hegyi Iván: Világszámok – 10-esek
Kiadó: Sprint Kft., 2018
Formátum: ragasztott, puhafedeles, 128 oldal
Ára: 2900 forint
Osztályzat: *****
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„A Hexagonal-, majd az Octogonal-kupán játszottam Pelé ellen, és az a véleményem: aki látta Puskást meg Pelét futballozni, az gyakorlatilag mindent látott.” (Vidáts Csaba)
„A mamám azt mondta, én vagyok a legjobb. És én mindig hittem a mamámnak.” (Diego Maradona)
„Ha ezer évig játszom, akkor sem kerülök közelebb hozzá. Ő a valaha volt legjobb.” (Lionel Messi Diego Maradonáról)
„Nekünk, hollandoknak határozott véleményünk van. Mi szeretünk mindent mindenkinél jobban tudni.” (Ruud Gullit)
„Képzeljék el, hogy huszonhat évesek, és elérték mindazt, amit eddig elértem. Nem lennének a helyemben?” (Neymar)
A könyv a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával jelent meg.
HEGYI IVÁN (Budapest, 1953–)
1978 óta újságíró, 1982-től 2016-ig a Népszabadság munkatársa, majd a sportrovat vezetője. A Vasas SC kommunikációs igazgatója. 1986-tól a helyszínről tudósított a labdarúgó-világ- és Európa-bajnokságokról, BEK-, illetve BL-döntőkről.
Könyvet írt a világbajnokságok és az Európa-bajnokságok történetéről, továbbá a brazil futballról (Bomba szamba) és a legnagyobb magyar labdarúgókról (Magyarok nagy pályán) is.
Sajtópáholy-, Ezüst Toll- és Feleki László-díjas, több mint másfél évtizede a Sport Televízió szakkommentátora.
