Szöveg Bodnár Zalán
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
A Spätzle egy sváb galuskaféle, tudjuk meg a bennfentes német szerző, Raphael Honigstein 2016-ban megjelent Újra a csúcson című könyvéből. Ennél persze sokkal fontosabb tényre hívja a figyelmünket az ezredfordulón elindított német futballreformnak szentelt tartalmas könyvében a szerző: arra, hogy miközben hosszú évek óta látszólag a Bayern München és a Borussia Dortmund diktálja a tempót a német klubfutballban, az, hogy Németország most világbajnoki címvédő lehet, leginkább Svábföldnek, azon belül is egy stuttgarti szellemi műhelynek köszönhető, amelynek az alapjait még 1989-ben Helmut Gross utánpótlás-igazgató rakta le, és amelyből olyan edzők nőttek ki, mint a német futball tudományos hátterét újraértelmező Ralf Rangnick, a 2004-es Eb-kudarc apátiájából a Nationalmannschaftot a hazai vb-n kirángató Jürgen Klinsmann, segítője, majd utódja, a 2014-ben Brazíliában a csapatot csúcsra juttató Joachim Löw, a Liverpool élén most épp a Bajnokok Ligája-döntőre készülő korábbi dortmundi mágus, Jürgen Klopp (cikkünk még 2018-ban készült – a szerk.) vagy az őt a sárga-feketék élén követő Thomas Tuchel.
Spätzle-Connectionnek nevezi ezt a jelenséget az író, célozva az amerikai olasz maffia hírhedt szicíliai összeköttetésére, a „Pizza-Connection”-re. Meggyőződése, hogy minden, ami innovatív, forradalmi és korszerű a német futballban, az Svábföldről jön.
Az alapítóatya, Helmut Gross mifelénk jórészt ismeretlen figura, pedig a könyv messzemenőkig bizonyítja, hogy miközben az 1990-es világbajnoki cím és az 1996-os Eb-győzelem mindenkit elvakított, a mélyben akkor már igencsak korszerűtlen volt a német futball struktúrája, taktikai tárháza, edzésmódszertana, tudományos és mentális háttere. Innen nézve persze mi köszöntünk volna egy ilyen válságot, de amit akkor állított, a 2000-es és 2004-es Eb-n mindenki számára nyilvánvalóvá is vált. Sőt, a szerző rávilágít, hogy már a 2002-es vb-ezüstérem is szemfényvesztés volt, amely leginkább a szerencsés sorsolásnak tudható be, és leszámol azzal a közhiedelemmel is, hogy a 2000-es Eb után indult meg a nagy német futballreform, valójában már az 1998-as vb-n a horvátoktól elszenvedett negyeddöntős vereség (0–3) után sor került erre.
Persze, nemcsak erről szól a könyv, hanem mindenekelőtt azt a tízéves folyamatot veszi nagyító alá, hogy miként is indult el 2004-ben Klinsmann kapitányi kinevezésével teljesen új irányba a német válogatott futballja, amely aztán Löw munkája nyomán 2014-ben diadalra jutott, ám nem felejti minduntalan bizonygatni, hogy az egésznek a hátterében a stuttgarti reformok állnak. Nincs kizárva, hogy lehet ezt vitatni, mindenesetre Honigstein érvei igencsak erősek.
Örömteli az is, hogy miközben nem lapos a könyv szellemileg, nem is viszi túlzásba az unalmas szakmázást, hanem igencsak olvasmányos és izgalmas. Időben ugyan ide-oda ugrálva, de újra átéljük az elmúlt három vb német meccseit, és a szakíró színekben gazdagon ábrázolja a csapat fejlődését a 2006-os müncheni, Costa Rica elleni bizonytalanságtól a 2014-es riói bizonyosságig. Az idei világbajnokságra való „szent adventi” készülődés heteiben kimondottan kötelező olvasmány a futballrajongóknak.
Bennem egyedül az kelt némi rossz érzést, hogy a reformok iránti mérhetetlen bűvöletében a szerző hosszasan és látványosan ünnepli a német futball minden hagyományos értékének (kitartás, küzdeni tudás, lelkierő, a vezér kultusza) lerombolását, még a játékosok közös himnuszéneklésének fontosságán is csak gúnyolódni képes, sőt úgy ünnepli a német multikulturális társadalmat, mintha javarészt annak köszönhető lenne a negyedik csillag.
Holott az első hármat is felvarrta valaki arra a mezre…
A legjobb szövegek:
„Klinsmann szerződtette Hans-Dieter Hermann sportpszichológust. Egy agyturkász a válogatottnál? A német játékosokat mindenki mentálisan erősnek, már-már gépiesnek tartotta. Amikor Kahn elmondta az újságíróknak, hogy találkozni fog Hermann-nal, a Bild odavolt a gyönyörűségtől. »Kahn pszichológusnál?«, harsogott a főcímük.
„A Bild a német labdarúgás Harry Potterének nevezte »Kloppót«. A varázslóhoz hasonlóan fémkeretes szemüveget és gyerekes frizurát viselt, nem beszélve arról, hogy a kis csapatnak számító Mainz feljuttatása a Bundesligába valódi mágiáról tanúskodott. »Olyan, mint a Harry Potter, csak a futballról szól; itt nem repked senki egy szaros seprűnyélen« – nyilatkozta évekkel később Klopp, amikor a felesége, Ulla által írt mesekönyvről kérdezték. […] A mainzi székhelyű ZDF ismerte Klopp retorikai képességeit, és szerződtette szakértőnek. »Láttuk már őt beszélni: mindenkinek könnyeket csalt a szemébe, az anyák róla akarták elnevezni a gyerekeiket – mondja Jan Doehling, a ZDF sportosztályának szerkesztője. – Ez a fickó képes szórakoztató, vicces és szexi módon elmagyarázni a taktikai részleteket a képernyőn, s közben elbűvöli az embereket. Ha pártot szervezne, egyből megnyerné a választást.«”
német sportújságíró, író.
Húszévesen Münchenből Londonba költözött, hogy jogot tanuljon, utána lett újságíró. Máig az angol fővárosban él, a német futball újjászületését bemutató könyvét is Londonban adták ki. Egyszerre volt a német Süddeutsche Zeitung angliai és a brit Guardian, valamint a talkSPORT németországi tudósítója. Munkatársa volt a legnépszerűbb német futballmagazin, a 11 Freunde szerkesztőségének is, a BT Sport és az ESPN televíziós szakkommentátoraként is ismert. Írt könyvet 2006-ban az angol futballról is Harder, Better, Faster, Stronger (Nehezebb, jobb, gyorsabb, erősebb) címmel, ami hazájában is megjelent.
Raphael Honigstein: Újra a csúcson – A német labdarúgás újjászületése és győzelme a világ felett
Kiadó: GABO Könyvkiadó, 2016
Formátum: fűzött, keményfedeles, 356 oldal
Ára: 3990 forint
Osztályzat: •••••
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi lapszámában.)
