Aki eddig kézbe vette, nem tudta letenni, míg az utolsó fejezet végére nem ért. A Futballgyilkosok egy szánalmas generáció kordokumentuma.
Amióta megjelent Benkő Gábornak a könyve a magyar bundabotrányról (cikkünk és a könyv 2012-ben jelent meg! – a szerk.), máris ez lett a legfőbb beszédtéma a futballberkekben, és bizony nem az, hogy közben a napokban kétszer is pályára lép a magyar válogatott. A Futballgyilkosok a magyar bundabotrány leleplező könyve még akkor is, ha egyetlen valós név, klub, mérkőzés sem szerepel benne. Ám drámai már önmagában az, hogy akivel csak beszélek, mind azzal kezdi: Ugye, Péter nem más, mint X?; Ugye, Fanni alakját Y-ról mintázta a szerző? – és így tovább. Mert sajnos magunkra, a magyar labdarúgásra ismerünk a könyvből. Arra a szánalmas generációra, amely a futballban nem produkált semmi tiszteletre méltót, viszont minden korábbinál nagyobb mértékű csalásokra ragadtatta magát.
Ezen csalások tényét, amikor mintegy negyven gyanúsítottja van a magyar bundabotránynak, és már olasz első osztályú játékosok vallanak arról, hogy a „Cigányok” néven rettegett magyar vonatkozású maffiacsoport fenyegetésében adták-vették a meccseket, már nem vitatja senki, akinek ép az elméje. Valamilyen rosszul felfogott önvédelemből a sportág hivatalosságai próbálják még ugyan jelentéktelennek feltüntetni mindazt, ami az elmúlt másfél évtizedben a magyar futballban történt, történik, de ha továbbra is ezt teszik, cinkosaivá válnak a bűnözőknek.
Benkő Gábor ismeri a figurákat, akikről ír – rajongóként, majd újságíróként, barátként alaposan megismerhette a foci mai szereplőit –, és hitelesek a párbeszédei, a figurái, a szituációi. Nem a kívülről jött ember okoskodó moralizálásáról vagy valamiféle nagyotmondó fikciós irodalomról van szó. Sőt. Bár a szövegszerkesztés valamelyest hatásvadász, a leírt jelenségek, események tálalásában semmi túlzó nincsen. Benkő Gábor azt foglalta össze a ponyvaregény- és az újságírás határát az előbbi felé átlépő műfajú, ám kizárólag tényekre épülő munkájában, amit részben vagy egészben már mindannyian hallottunk, sejtettünk, láttunk, akik a magyar futball környékén éljük a mindennapjainkat. Minden mérkőzésnek, szereplőnek, sztorinak megvan a valóságos megfelelője, még akkor is, ha saját maga védelmében a könyv szerzője az előszóban természetesen leszögezi, hogy az effajta egybeesés csakis a véletlen műve lehet. Még talán azt is kijelenteném, hogy a leírtak kicsit romantikusabbak és lágyabbak, mint a valóság, ugyanis az Európa- és világszerte halálos áldozatokat hozó, Magyarországon Kutasi Róbert életét követelő fogadásicsalás-sorozat és a maffiózók természetének taglalásakor a könyvből kimarad a klubvezető-újságíró halála, márpedig a valóságból sajnos nem maradt ki.
Az egy szuszra elolvasható kötet (akivel csak eddig beszéltem, mindenki végigolvasta a könyvet, amint kézbe vette, igaz, mind futball körüli emberek, és minthogy a mi életünkről van szó, talán számunkra izgalmasabb mindez, mint a kívülállónak) bemutatja a szánni való NB I-es edzőt, a korrupt, erkölcstelen klubvezetőt, csalásokba belesodródó, közepes képességű játékost, a fogadásszervező bűnözőt, az ambiciózus sportriporternőt. Ez után a könyv után többé nem lehet letagadni, hogy a király meztelen, és ehhez bizony a fikciós irodalom lehetőségeihez kellett nyúlni, mert régi igazság, hogy a látszólag a napi valósággal foglalkozó hírlapírónál (amilyen Gábor is volt a Bors rovatvezetőjeként) többet elárulhat a valóságról az író, aki látszólag kitalált szereplőkkel és történetekkel dolgozik.
Amikor Benkő Gábor először beszélt az ötletéről úgy két hónappal ezelőtt (villámgyorsan készült a könyv, ami a szerzőt és a kiadót is dicséri), óvatosan megpróbáltam lebeszélni az írásról, mondván, sajnos sem a foci, sem annak elcsalása nem érdekel már egy könyvhöz elegendő számú közönséget Magyarországon, ráadásul az igazi történeteket a várható perek miatt úgysem írhatja meg.
Szerencse, hogy nem hallgatott rám, mert a közlési kényszer és a személyes ambíció erősebb volt benne a kétkedésnél és a lustaságnál. Köszönjük neki, hogy papírra vetette mindazt, amit oly sokan szeretnénk világgá kürtölni fájdalmunkban, és hogy könnyed stílusban, jól szerkesztett cselekménnyel összefoglalta egy könyvben mindazt, amit a nyomorult magyar labdarúgás jelenéről tudni lehet. Hogy tudni érdemes, azt már nem mondanám.
Szöllősi György
Benkő Gábor: Futballgyilkosok
Kiadó: Duna International, Budapest, 2012, 170 oldal
Formátum: Puhakötéses (155 x 225 mm)
Ára: 2995 Ft
Osztályzat: ● ● ● ● ●
Megjelenés dátuma: 2012. május 31.
Kapható a nagyobb könyvesboltokban, áruházláncokban, illetve online is megrendelhető a nagyobb webáruházakban és a kiadó weboldalán is.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„Török megállt a nappali közepén, és felolvasott egy SMS-t.
»A hatvanadik percig tisztán mehet, utána kapjatok négyet. Negyvenezer euró. Csütörtökig kérek választ. Dragan«
Váczi füttyentett egyet. – Az igen szép summa. Úgy tízmillió forint. Ha hárman megoldjuk, akkor… mennyi is jár fejenként?
– Majdnem három és fél millió. Segítette ki a számolásban Török.”
„Török […] úgy élt, s úgy bulizott, mint egy állat. Szerette magát a zuglói Elvis Presleynek képzelni, már ami az életigenlő személyiségét illeti. Más kérdés, hogy a Király, aki legjobb formájában, vagyis amikor még élt, azt is megengedhette magának, hogy Memphisből magánrepülőt küldjön Las Vegasba, csak mert ott lehetett kapni a kedvenc csokissüteményét, addig Török maximum ebédet rendelt a Netpincértől.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. augusztusi számában.)
