Szöveg Bodnár Zalán
Az amilyen zseniális képességű és sikeres edző, olyan excentrikus ember hírében álló Guttmann Béla talán maga sem gondolta, hogy halála után három és fél évtizeddel ekkora reneszánsza lesz a kultuszának, mint van manapság Nyugat-Európában. Míg idehaza mostanáig nem jelent meg magyar szerzőtől önálló könyv a Benficát kétszer is BEK-győzelemre vezető, Eusébiót is felfedező trénerről (Hámori Tibor 1984-ben Régi gólok, edzősorsok című munkájának felét töltötte ki vele Orth György mellett), addig 2015-ben a német Detlev Claussen szentelt önálló kötetet az életének, most pedig az angol David Bolchover.
Kétségtelen, hogy ez utóbbi a legalaposabb és legelhivatottabb munka. „Az én szememben a Guttmann-sztori a legjelentőségteljesebb a világ legnépszerűbb játékának egész történetében – fogalmazott a szerző a közelmúltban a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Minél több mindent tudtam meg róla, annál jobban felcsigázta az érdeklődésemet. Szenvedélyemmé vált – sőt, megszállottsággá. Magam is zsidó vagyok, aki imádja a futballt. Guttmann minden bizonnyal a futball legnagyobb zsidó származású alakja, így vonzódásom a témához természetesnek mondható. Mindig nagyon érdekelt a történelem is, és Guttmannt megérteni lehetetlen a zsidóság huszadik századi megpróbáltatásai nélkül.”
Ez a megközelítés végig tetten érhető a könyvben, hiszen az önmagában is hallatlanul izgalmas életrajznál is több teret kap az európai zsidóság vészterhes története, amely nem csupán történelmi hátteréül szolgál a 12 ország 25 csapatában megforduló világjáró – a szerző által egy ízben a passiótörténetek legendás mellékszereplőjének, az Arany János által is megénekelt „bolygó zsidónak” nevezett – Guttmann Béla életútjának, de a szerző meggyőződése szerint a zsidó lét sorstragédiái alapvetően formálták a nyughatatlan, mindenkivel bizalmatlan, az anyagi biztonságot mindennél előbbre valónak tekintő edző karakterét. Sőt, nem csupán a XX. századi borzalmak lenyomatait éri tetten az író Guttmann személyiségében, hanem a zsidóság évezredekre visszanyúló üldöztetéséből eredő, akár tudat alatti lerakódásait is. A zsidóság vérzivataros múltja majdhogynem nagyobb teret kap a műben, mint maga az életrajz, Bolchover lényegében univerzalizálja Guttmannt, mindenekelőtt azoknak szól a dolgozata, akik nem csupán meg akarnak ismerni egy ragyogó sportembert, de inspirációra, motivációra is vágynak az ő példáján keresztül, amelynek segítségével túl lehet vészelni a legsötétebb időket is, és dicsőségesen visszatérni (ahogy ezt a cím is sugallja). Ezt a célt szolgálja a szerző azon szerkesztési elve is, hogy minden fejezet eleje egy, Guttmann történetétől függetleníthető történelmi epizódot idéz fel a zsidóság legborzalmasabb napjaiból a XV. század végi portugáliai inkvizíción át a Velencei Köztársaság idején a Szent Márk téren karóba húzott izraelitákon át természetesen Auschwitzig, ahol Guttmann fél rokonságát elpusztították.
Dicséretes a szerzőtől, hogy alaposan belerágta magát a XX. századi magyar történelembe, amelynek kacifántos, ellentmondásokkal teli részletei között gyakran magunk is eltévedünk, ő külföldiként mégis nagy magabiztossággal elvitorlázik a veszélyes zátonyokkal teli ismeretlen vizeken (igaz, akadnak tárgyi tévedések, például Trianonban nem az egy-, hanem a kétharmadát veszítette el területének az ország – erre persze a fordító is odafigyelhetett volna).
Ha az arányok olykor el is tolódnak picit, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ilyen alapos, részletes, minden híresztelésnek és téves információnak lelkiismeretesen utána járó, ilyen gondosan megfestett hátterű, erősen kézben tartott írásnak kellene lennie minden valamirevaló életrajzi könyvnek.
A legjobb szövegek:
„A zsidó elnök, Leo Brunner kínos magyarázattal indokolta meg Guttmann-nak, miért kell kirúgnia [a Triestinától]. »Mind a klub miniszterei vagyunk, de az egyik miniszternek most távoznia kell, hogy megnyugtassuk az embereket. A különbség az igazgatók és közötted, hogy mi gondoskodunk a pénzről, ezért nekünk maradnunk kell. Te vagy a külügyminiszter, szóval neked kell menned.«”
„Hirschl Imre – akire Guttmann szeretetteljesen »nagy szélhámosként« hivatkozott – volt az, akire a héber chutzpah szót kitalálhatták. A chutzpah szót Leo Rosten író így definiálta: »aki megölte az anyját és az apját, és a bíróságon könyörületességet kér, mivel árva.«”
„Guttmann emlékezetes mondattal köszöntötte az újságírókat, akik összegyűltek a kirúgása hírére: »Sono stato licenziato anche se non sono ne un criminale ne un omosessuale. Addio.« (Kirúgtak, pedig nem vagyok sem bűnöző, sem homoszexuális. Viszlát.)”
„Hosszú karrierem alatt sok országban jártam és dolgoztam – mondta egyszer Guttmann. – Ha bármi jót láttam a futballban, azonnal elloptam és megtartottam. Egy idő után koktélt kevertem magamnak az ellopott ínyencségekből.”
David Bolchover (1966–)angol író, újságíró és kommentátor.
Három könyve jelent meg eddig, ezek közül futballtémájú a 90-Minute Manager (Kilencvenperces menedzser), amely a nagy futballedzők különböző irányítási stílusát kutatja. Számos tekintélyes újságnak – a The Timesnak, a The Telegraphnak és a Financial Timesnak – írt, emellett gyakran feltűnik a BBC, a Sky és más médiatársaságok műsoraiban.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)
