Szöveg Bodnár Zalán
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Először október végén, a 60. születésnapján jutott ez eszembe, majd a huszonhat nappal később bekövetkezett halálakor, hogy miközben manapság – szerencsére – roskadoznak a könyvesboltok polcai a futballista-életrajzoktól és önéletírásoktól, és kis túlzással mindenkiről külön kötet készül, aki már két egyeneset rúgott a labdába, meglepő, hogy minden idők talán legjobbjáról, Diego Maradonáról nem találunk friss, tartalmas kiadványt a magyar könyvpiacon. Nyilván persze az aktuális sztárok mindig érdekesebbek – vagy legalábbis ezt gondolják a könyvkiadók –, ám mégiscsak különös, hogy az argentin csillag pályafutásához tartalmában és terjedelmében is méltó kötet.
Magyar országon még nem látott napvilágot. A Dévényi Zoltán, Harmos Zoltán szerzőpáros 2006-os könyve szerény, 124 oldalas terjedelme miatt nem igazán alapos, Matt és Tom Oldfield 2019-es kiadványa pedig inkább az ifjúságnak szól. Valójában az egyetlen, tisztességesnek mondható, magyar nyelvű Maradona-könyv Szabó Sándoré, amely 1989-ben jelent meg, tehát már 32 esztendeje. És teljes az sem lehet, egyrészt azért, mert a megjelenéskor Maradona pályafutásából nyolc év – és micsoda nyolc év! – még hátra volt, másrészt a rendszerváltás előtti Magyar országon egyéb korlátai is voltak a munkának. Ahogy a szerző a könyv elején becsülettel elárulja, szerette volna megszólaltatni kötete alanyát, ám ez nem sikerült, annyi pénzük pedig nem volt a könyvkiadóknak, hogy befizessenek Maradonánál egy interjúra.
Nem könnyű meghatározni Szabó Sándor munkájának műfaját. A szerző az előszóban úgy fogalmaz: „Ez az össze állítás nem életrajz, nem visszaemlékezés, de még csak sportregény sem. Talán az a megjelölés áll hozzá a legközelebb: töredék. Részben, mert több éves gyűjtőmunka, jó pár hazai és külföldi lap szemlézése, futballal kapcsolatos kiadványok tanulmányozása, rengeteg külföldi kollégával való eszmecsere ellenére is csak életének, pályafutásának – általam – leglényegesebbnek vélt mozaikkockáit raktam egymás mellé.” A szerzőt voltaképpen az a szándék vezeti, hogy megosszon mindent olvasóival, amit tudni lehet Maradonáról, és ezt az internet előtti kor lehetőségeit figyelembe véve tisztességesen teljesíti is. Még akkor is, ha ma már ennyi év után kissé vicces olvasni az olyan „fun fact”-eket kigyűjtve, mint: „Kedvenc autótípusa: Ford Taunus, Mercedes. Zene: Julio Iglesias és a rock. Divat: mindig a legutolsó olasz fazonok” stb.
A nápolyi éveket – legalábbis 1989-ig – bemutató részek igencsak tartalmasak, vélhetően az olasz sajtóra támaszkodik a szerző (forrásmegjelölés, felhasznált irodalom sajnos nincs a könyvben), az 1986-os vb-diadal is megfelelően megénekelt, a gyermek- és ifjúkor ugyanakkor meglehetősen elnagyolt, és sok sajtópletykának alaptalanul nagy teret szentel. A könyv utolsó három fejezete pedig ma olvasva lényegében felesleges: az egyik azt taglalja, tényleg az argentin szövetségi kapitány, Carlos Bilardo lesz-e a Napoli új edzője (nem ő lett), a következő azt, valóban átszerződik-e Maradona a dúsgazdag Bernard Tapie hívására Marseille-be (nem szerződött), az utolsó pedig azt, hogy milyen nagy játékos lehet Maradona testvéreiből is (nem lett egyikből sem). Hibája tehát akad a könyvnek, de hát három évtized alatt csak a legkiválóbb művek nem romlanak meg kicsit, inkább elismeréssel kell adózni azért a munkáért, amit Szabó Sándor a nyolcvanas évek végén letett az asztalra. Nem az ő hibája, hogy frissebb, tartalmasabb és teljesebb Maradona-kötet azóta sem íródott magyar nyelven.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„Nápoly külvárosában autózott, amikor egy előtte haladó kocsi négy utasával egyszerűen felborult. Maradona azonnal kipattant saját autójából, igyekezett segítséget nyújtani. Az egyik karambolos valahogy kimászott a kerekeit az ég felé meresztő autóból, meglátta Maradonát, és magán kívül kiáltott vissza társaihoz: »Gyertek már kifelé, itt van Diego!«.”
„Ha akad üres este, néhány barátjával és Claudiával felkeres egyegy nápolyi discót. Iszik valamit a lokálban, elcseverészik a pincérekkel, ropja a táncot Claudiával, s az éjszaka zárásaként lehetőleg olyan jegyzett mulatóban tűnik fel a kompániájával, ahol a városi elit tagjai szórakoznak. Hogy okkal teszi, nem vitás: fontos a kapcsolatok ápolása.”
(Az Anglia ellen kézzel szerzett góljáról) „Ez a bíró ügye. Őt kellene kérdezni arról, miért nem fütyült. Mit kellett volna tennem? Szólni a bírónak, hogy elnézést, uram, de nem éppen fair módon vettem be Shilton kapuját? Akkor legközelebb már minden védőjátékostól engedélyt kellene kérnem, hadd cselezzem ki őket?”
Szabó Sándor: Maradona
Kiadó: HungariaSport, Budapest, 1989
Formátum: ragasztott, puhafedeles, 196 oldal
Ára: 62 forint
Osztályzat: ***
SZABÓ SÁNDOR (Székesfehérvár, 1949–)
sportújságíró, szerkesztő. Pályáját az MTI-nél kezdte 1974-ben, 1998-ig a távirati irodában dolgozott, volt a sportszerkesztőség vezetője is. Ezután a Fejér Megyei Hírlapnál tett rövid kitérőt követően 1999-ben a Mai Nap újságírója lett, és máig annak utódjánál, a Borsnál dolgozik, 2012 óta már nyugdíj mellett. Megjelent könyvei: Maradona (1989), A Bicskei- per (1990), Halhatatlan hétköznapi hősök (2016), Sikerkapitány ellenszélben (2018).
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)
