Szöveg Bodnár Zalán Fotó FFT
Némi bátorság kell ahhoz, hogy valaki könyvet adjon ki Magyarországon Louis van Gaalról, hiszen a gyakran meglehetősen arrogánsnak, felfuvalkodottnak és irritálónak ható, egyben kétségkívül géniusz holland edző megítélése világszerte is vita tárgya, de hazánkban különösen kevesen kedvelik azóta, hogy 1995 őszén, az FTC–Ajax Bajnokok Ligája-csoportmeccs után mindennek elhordta a ferencvárosi szurkolókat és a magyarokat, miután a meccsen a zöld-fehér drukkerek folyamatosan huhogták a BL-címvédő színes bőrű játékosait. Van Gaal valóságos közellenség lett Magyarországon, amikor a meccs után sajtótájékoztatón azt mondta: „Milyen nép az, amelyik őserdei hangokat hallatva fogadja a vendégeit?”. Ezzel ugyanis nem csupán a Fradi-keménymagot, de az egész magyar népet minősítette, ami akkor tűnt különösen képmutatónak, amikor néhány nap múlva kiderült: az Ajaxnál külön asztalnál étkeznek a csapat fehér és színes bőrű játékosai.
Pedig kezdetben könnyen belopta magát a honi futballrajongók szívébe is, amikor 1995-ben az Ajax vezetőedzőjeként fantasztikus, gyors és látványos futballt játszó, addig jobbára ismeretlen fiatalokból álló csapatával megnyerte a BL-t, lezárva a Milan csaknem egy évtizede húzódó nemzetközi dominanciáját (meg azzal a mozdulattal a döntőben, amikor vagy két méterre felugorva rúgott a levegőbe, prezentálva a játékvezetőnek az olaszok egyik szabálytalanságát). De aztán a Fradi- meccsel sikerült „kilopnia” magát a magyar szívekből, aztán elcsente a három nagy holland gigaklub orra elől a bajnoki címet. Aztán 2012-ben megint nem ő vezette a honi népszerűségi listákat (nem mintha erre törekedett volna), miután a budapesti magyar–holland vb-selejtező előtti sajtótájékoztatón elmondta, Magyarországról a huhogó szurkolók jutnak eszébe (17 év távlatából is), majd a következő évben 8–1-re verte meg a narancsos válogatottal a miénket.
Most pedig ott tartunk, hogy az idén nyáron megint mindannyian leborultunk nagysága előtt a brazíliai világbajnokságon, amelyen számtalan meglepő edzői húzással bizonyította zsenialitását, nem mellesleg ronggyá verte a címvédő spanyolokat és a házigazda brazilokat. Ezt csinálja velünk ez a lapos arcú hollandus: állandóan belopja magát a szívünkbe, majd kilopja onnan, hogy aztán újra belopja. Ilyen a pályafutása is, nagy hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egymást. Állhatatos ember, mindig visszatér oda, ahol úgy érzi, még nem végezte el a munkát.
Így csinált bajnokot az AZ-ből is, és így volt bátorsága visszatérni 2012-ben a holland válogatott élére, miután élete legnagyobb bukását épp itt kellett átélnie, hiszen a sztárok garmadájából álló nemzeti csapatot nem tudta kijuttatni a 2002-es világbajnokságra.
Akár szeretjük őt, akár nem, a könyvet el kell olvasni, mert Maarten Meijer műve átkozottul jó. Eszébe sem volt bevonni a könyvbe a címszereplőt, és ez nagy előnye a műnek, mert ahogy Van Gaalt ismerjük, biztosan sok minden nem fog neki tetszeni. Épp ez a lényeg azonban, az életrajz nem védőbeszéd, a szerző kizárólag kívülről láttat. Megkapjuk a teljes képet a Vastulipánról. Meijer éles látású,
Akár szeretjük őt, akár nem, a könyvet el kell olvasni, mert Maarten Meijer műve átkozottul jó. Eszébe sem volt bevonni a könyvbe a címszereplőt, és ez nagy előnye a műnek, mert ahogy Van Gaalt ismerjük, biztosan sok minden nem fog neki tetszeni. Épp ez a lényeg azonban, az életrajz nem védőbeszéd, a szerző kizárólag kívülről láttat. Megkapjuk a teljes képet a Vastulipánról. Meijer éles látású, normális értékítéletű és kimondottan precíz szerző, míg a könyv tartalmas, cseppet sem bulváros, szakmailag sem sekélyes, mégis olvasmányos. Röviden: nem hiszem, hogy lehet ennél jobb könyvet írni Van Gaalról.
A legjobb szövegek:
„Subhankar Mondal remekül foglalta össze a helyzetet (a 2009-es Juve–Bayern előtt – a szerk.) a Goal.com internetes oldalon.
»Odaszállították a temetkezés helyszínére, és minden készen állt a rituáléhoz. A sírt már kiásták. Süvöltött a szél, amely a túlvilág üzenetét hozta. A látogatók hosszú, fekete ruhában érkeztek, és egymással nevetgéltek, míg néhányan egyenesen arra készültek, hogy táncot lejtsenek majd a síron. A Feltámadás mindenkit váratlanul ért. Az ember, aki megásta a maga sírját, egyszer csak ott állt előttük, ajka pedig mosolyra húzódott a fájdalmas grimaszból. Azok után, hogy éveket töltött a vadonban, miközben mindenki megfelejtkezett róla, és aki mégsem, az csak céltáblaként tartotta számon az emlékét, Louis van Gaal visszatért.«”
„2002 tavaszán a Het Parool amszterdami napilap igazi ínyencséggel lepte meg olvasóit, amikor arról tudósított, hogy Van Gaal levéltárát új otthonába, Katalóniába szállították. A hír nagy derültséget keltett a holland médiában, hiszen kinek van otthon »levéltára«, amely ráadásul olyan méretű, hogy »szállítani« kell? Bert Wagendorp írta a De Volkskrantban, hogy »bár mindannyiunknak van otthon egy szentimentális borítékja a különböző emlékekkel, Van Gaal rögtön a múzeumok babérjaira tör a házi levéltárával«. Van Gaal természetesen nem jött zavarba, sőt nagyon is logikus választ adott a kérdésekre. »Természetes, hogy feljegyzéseim és írásos emlékeim is velem utaznak Sitgesbe, Katalóniába. Ez egyben kifejezi vendéglátóimnak azt is, hogy otthonomnak tekintem az országukat, és boldog vagyok náluk. «”
Maarten Meijer (Zeist 1958–)
A holland futballkommentátor, Maarten Meijer korábban írt már könyvet Guus Hiddinkről, Dick Advocatról és most Louis van Gaalról is. Filozófiai és természettudományi diplomája is van, doktoriját az orosz irodalomból írta. Hosszabb időt töltött New Yorkban és Moszkvában is, 2000 óta azonban Dél-Koreában él feleségével és négy gyermekével. Filozófiát tanít.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. decemberi lapszámában.)
