Szöveg Bodnár Zalán
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Gyorsan megmagyarázom a címet: a Göröcs János életét bemutató kötet egyik leginkább szembeötlő szerkesztési elve, hogy a szerző, Lakat T. Károly minden egyes fejezetnek, így a legendás újpesti játékos minden egyes életpálya-szakaszának egy abban a korszakban bemutatott magyar film címét adta, amely nem csupán a véletlen, de a szerző remek asszociációs képessége révén tökéletesen vonatkoztatható a főhős életének arra az időszakára. Így adta magát, hogy a 2017-ben kiadott könyvhöz a 2017-es mozitermésből a legjobban – kizárólag a címe alapján – a Dragomán György regényéből készült angol filmdráma, A fehér király felel meg.
Nyugodtan becézhették volna így ténylegesen is Göröcs Jánost, hiszen úgy bűvölte a labdát, olyan finom mozdulatai voltak, hogy a „Király”, Pelé hazájában sem lógott volna ki a sorból (és nem azért, mert egyébként „Cigánynak” becézték csapattársai a szokottnál sötétebb bőrszíne miatt). A szerző a futball csipkeverőjének nevezte, „mert úgy futballozott, ahogyan ügyes kezű asszonyok csipkét vernek: hallatlan finomsággal, mérhetetlen eleganciával, utánozhatatlan sármmal”.
Nagyon adta már magát, hogy könyvnek kell születnie az életéről, a pályafutásáról. Egyrészt azért, mert a Lakat T. Károly által a Sport pluszban hónapokon át folytatódó sorozat olyan alapos és tartalmas volt, hogy az újságlapok könyvfűzőért kiáltottak, másrészt azért is, mert még élő futballikonjaink közül – bízom benne, hogy Mészöly Kálmán, Nyilasi Tibor vagy Détári Lajos nem sértődik meg – talán ő a legnagyobb. A FourFourTwo magazinnak 2010-ben egy szakmai zsűri által összeállított top 50-es listája alapján Göröcs minden idők 17. legjobb magyar labdarúgója, de csak Nyilasi van előtte (a 13. helyen) a még életben lévők közül. Az eredményei is indokolják: ötszörös magyar bajnok, VVK-döntős, KEK-gólkirály, 62-szeres válogatott.
A nemzeti együttesben sokkal többet is elérhetett volna, ha 1962-ben nem sérül meg az argentinok elleni, számunkra valójában már nem is fontos csoportmeccsen, és ott lehetett volna a pályán a Csehszlovákia elleni, végtelenül balszerencsés negyeddöntőn (0:1), és ha az 1966-os, angliai torna előtt nem jön közbe egy olyan balhé, amilyen a magyar futballt rendre sújtotta valamelyik világverseny előtt. Sándor Károly visszavonulása miatt jobbszélső nélkül maradt a válogatott, Baróti Lajos szövetségi kapitány pedig a jobbösszekötőt játszó Göröcsöt nézte ki a posztra. Csakhogy Göröcs nem akar 8-as helyett 7-es lenni, nem kívánta a támadásszervezést, kreativitást megkívánó posztját otthagyni, hiszen ő arra született. Az eredmény: Göröcs, a csapat legjobbjainak egyike nem mehetett Angliába, ahol megint a negyeddöntő (Szovjetunió, 1:2) jelentette a végállomást. Göröcs János emberi nagyságára azonban mi sem jellemzőbb, mint hogy amikor később Baróti bejelentkezett a Dózsa kispadjára, a klubvezetők csak félve merték tőle megkérdezni, hogy beleegyezne-e, és ő mégis felülemelkedett személyes sértettségén, és áldását adta a megállapodásra.
De amikor később Baróti közvetítők útján megpróbálta kiszedni belőle, nem játszana-e jobbszélsőt, minden teketóriázás nélkül megüzente, hogy szó sem lehet róla. Pontosan tudta, hogy 1966-ban a válogatottnál lehetett Baróti a főnök, de 1967-ben Újpesten nem lehet nála nagyobb (fehér) király.
És azóta sem, senki.
Lakat T. Károly: Titi – Göröcs János, a varázsló
Kiadó: Kossuth Kiadó, 2017
Formátum: fűzött, keményfedeles, 254 oldal
Ára: 3400 forint
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek:
(A 2017 januárjában az M4 port – Az Év Sportolója-gálán átvett MLSZ-életműdíjról) „Nyugodtan mondhatom, pazarul megrendezett ünnepség keretei között vehettem át azt a »valamit«. A haverjaim hetekig azzal cukkolnak majd, hogy akár a váza szó, akár az, hogy Életműdíj, abban a pillanatban nem ugrott be. De erre máris megvan a válaszom: majd ha ott álltok a legnagyobb magyar színház színpadjának kellős közepén, ha rátok szegeződik legalább húsz kamera, ha fotósok tucatja várja, hogy lefényképezzen titeket, a nevetek nem jut majd eszetekbe, nem az, hogy életműdíj vagy váza… S ha tovább gonoszkodnak, a végén hozzáteszem: »Igaz, titeket ilyen veszély nem is fenyeget.«”
(A 2017 januárjában az M4 port – Az Év Sportolója-gálán átvett MLSZ-életműdíjról) „Nyugodtan mondhatom, pazarul megrendezett ünnepség keretei között vehettem át azt a »valamit«. A haverjaim hetekig azzal cukkolnak majd, hogy akár a váza szó, akár az, hogy Életműdíj, abban a pillanatban nem ugrott be. De erre máris megvan a válaszom: majd ha ott álltok a legnagyobb magyar színház színpadjának kellős közepén, ha rátok szegeződik legalább húsz kamera, ha fotósok tucatja várja, hogy lefényképezzen titeket, a nevetek nem jut majd eszetekbe, nem az, hogy életműdíj vagy váza… S ha tovább gonoszkodnak, a végén hozzáteszem: »Igaz, titeket ilyen veszély nem is fenyeget.«”
„A szurkolók egy része még mindig meggyőződéssel hitte, hogy mi nem nyerhetünk a »Nagy Testvér« ellen. A Mikroszkóp színpadon maga az igazgató, Komlós János is foglalkozott a magyar–szovjet mérkőzésekkel […] Komlós vendége a Sós-interjú előtt egy bábszínész volt, aki egy kutya képében jelent meg a színpadon. A műsorvezető kérésére, hogy mit vár a magyar–szovjet mérkőzésektől, az addig vidáman ugrándozó, ugató, csaholó kutya hirtelen elnémult és… lefeküdt.”
„A hámból kirúgni Kuvaitban (legalábbis abban az értelemben, ahogy Titi itthon szokott) nem nagyon lehetett. A nagyon szigorúan vett és teljes alkoholtilalom miatt még arra is rákényszerültek a kinn dolgozó magyarok (Göröcs János, Tichy Lajos, Rákosi Gyula, Berendy Pál, Teleki Gyula, Kárpáti Béla, a kézilabdázó Adorján János, Vass Károly nevét említi), hogy »kémiai úton« bort állítsanak elő, hogy azért az esti, elmaradhatatlan fröccsük meglegyen.”
Sportújságíró, szerkesztő, műsorvezető
Két ciklusban (1970–1984, 1990–1997) 21 évet töltött a Nép-, majd a Nemzeti Sportnál, közte a Képes Sportnál dolgozott. 1997 és 2009 között a Nap TV műsorvezetője, éveken át főszerkesztője, egyben a Sport plusz szerzője volt. Utóbbinak manapság is ír, amiként a Presztízs Sportnak és a Zöld és fehér magazinnak is, valamint a FourFourTwo állandó jegyzetírója és bloggere. Az Apám regénye (1996), a Requiem a nagy 8-asért (2010), a Fradi-kolbász – Mindent bele, avagy Üllői úti történetek az öltöző mélyéről (Fűrész Attilával közösen), A csapat (Dénes Tamással közösen), a Legendák legendáriuma, valamint a Hegyi Ivánnal és Dénes Tamással közösen jegyzett négy futballtörténeti monográfia után a Titi a tizedik könyve.
