A lipcsei futball története nem nélkülözi a hihetetlen mélypontokat, de a csúcsokat sem, kicsiben olyan, mint Kelet-Németország. Öt évre meg is szűnt a profi labdarúgás a félmilliós szász tartományi fővárosban, aztán 2009-ben újabb tündérmese kezdődött, és immár a Bundesligánál és a Bajnokok Ligájánál tart.
A RasenBallsport Leipzig semmilyen formában nem számít a VfB Leipzigből a létező szocializmusban Lokomotiv Leipziggé, majd az újraegyesítést követően ismét VfB-vé váló lipcsei klub jogutódjának, de nem árt végigszaladni a 2009-et megelőző évszázadon.
Az 1893-as alapítás után, de még az I. világháború előtt például háromszor (1903, 1906, 1913) is össznémet bajnok lett, a második világégés előtti időket 1936-ból egy Német Kupa-arany fémjelzi, az egykori NDK-ban pedig bajnoki ezüstökig, négy kupagyőzelemig, 1974-ben UEFA-kupa-elődöntőig, 1987-ben pedig egyenesen a KEK döntőjéig jutott, ahol Marco van Basten góljával 1–0-ra kikapott Johan Cruyff Ajaxától.
Menet közben kétszer is magyar klubokba botlott: első európai kupafellépésén 1963 őszén az Ú. Dózsa ellen 0:0, 2:3-mal esett ki a Vásárvárosok-kupájából (gólszerző: Várhidi, Bene, Káposzta); 1989-ben pedig egyebek mellett két kemény, Tatabánya elleni 0–0-val abszolválta Intertotó-kupa-csoportját, lett éppen Csapóék mögött második, és búcsúzott örökre az európai kupaküzdelmektől, no meg 1991-ben a Lokomotiv névtől.
Ahogyan Németország keleti fele, a lipcsei futball is keményen megküzdött a ’90-es évekkel, olyannyira, hogy a VfB manapság a negyedik vonalban, az Észak-nyugati Regionalligában küzd a túlélésért.
Ebbe a vákuumba lépett bele 2009-ben a Red Bull, és kihasználva, hogy egy félmilliós városban 2004 óta csak vegetál a futball, no meg hogy a 2006-os vb-re pazarul átépítették a Zentralstadiont, a 44 ezres létesítményt egy jelentős tőkeinjekcióval Red Bull Arenává kereszteltette, és csapatot talált, amellyel célja a csillagos ég.
A Red Bull először is megvette az ötödosztályú SSV Markranstädt licencét, és tíz éven belül a Bundesliga 1-es tagságot tűzte ki célul a klub elé. Azóta szépen lépeget felfelé, már a másodosztálynál jár, holott még csak a tíz év fele telt el.
A tervek megvalósításához igazi német alapossággal láttak hozzá, mindig egy szinttel az éppen aktuális osztály felett igazoltak játékosokat, avagy nem szállt el az amúgy természetesen folyamatosan növekvő büdzsé, és most már látszik a fény, a Bundesliga 1. az alagút végén.
Harmadik éve az egykor a VfB Stuttgart másodedzőjeként ismert Alexander Zorniger irányítja a csapatot, de sportigazgatóként a „főállásban” Salzburgban dolgozó Ralf Rangnick ott van a feje felett. A kaput a volt svájci válogatott Fabio Coltorti védi, és a keretben találunk horvát (a Fiorentinától kölcsönvett Ante Rebic), amerikai (Terrence Boyd), finn (Mikko Sumusalo) és a nyártól (a cikk 2014-ben íródott – a szerk.) magyar (Kalmár Zsolt) válogatottat is. És persze a salzburgi nagy testvér is segít az RB Leipzig mindenkori keretének megerősítésében.
A Red Bull a salzburgi, New York-i és campinasi (Brazília, Sao Paulo állam) futballvállalkozás után Lipcsében vágott bele negyedikként a klubépítésbe, a nagyhatalmú osztrák tulajdonos, Dietrich Mateschitz az említett évtized alatt összesen 100 millió eurót szán fejlesztésre, aztán ha beüt az üzlet, nyilván emeli a tétet.
Címerezés
Semmi meglepetés, modern, feszes vonalú címer a 2009-ben megalapított lipcseieké, erőltetett is lenne, ha megpróbálnák eladni a nem létező klubhagyományokat. Viszont a logó közepén a kissé antik, pettyes labdát két irányból dühös, száguldó vörös Red Bull-bikák támadják, jelezve, hogy az RB még véletlenül sem a RasenBallsport miatt RB. Talán ha Bundesliga 1-es klub lesz a Leipzigből, hivatalosan is felváltja a „gyeplabdasportot” az osztrák energiaital-óriás neve.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. októberi számában.)
