Az Észak Velencéjének sztárklubja, a Gazprom első „futballgyermeke”, az egykori leningrádi vasgyúrók, egykor a zeneszerző Dmitrij Sosztakovics, manapság pedig Viktor Medvegyev orosz miniszterelnök kedvenc csapata. Ez a Zenit Szentpétervár. A „pityeriek” a szovjet, majd az orosz időkben 2007-ig csak egy bajnokságot nyertek, ennek ellenére mindenki velük azonosítja a legújabb kori orosz futball felemelkedését. Alekszandr Djukov, a Zenit elnöke hozta tető alá a Gazprom-szerződést. Egyébként remek ötletei vannak: ő szorgalmazta a volt német kancellár, Gerhard Schröder Gazprom-igazgatótanácsi tag kinevezését.
1925-ben egy leningrádi kohóüzemben alakult meg a Zenit, igaz, ezen a néven csak 1939-től létezett hivatalosan. A cári Oroszország, a bolsevik hatalomátvétel, a sztálini diktatúra, végül a Szovjetunió felbomlása alakítgatta a klub nevét. Az 1917-es „nagy októberi szocialista forradalom” után a cári rendszer megdöntése és Joszip Sztálin színrelépése új névvel ajándékozta meg a péterváriakat. Előbb „Bolsevikek”, majd erős kommunista nyomásra Sztalinyec névvel futballoztak a Néva partján.
A több kisebb csapatot tömörítő Zenit és a Sztalinyec 1940-ben egyesült, és hivatalosan is felvette a Zenit nevet. Első címét, egy Szovjet Kupát 1944-ben nyerte meg a klub. A mélypont éppen egy jeles évfordulón, 1967-ben rázta meg a Zenitet. Ekkor ugyanis csak politikai nyomásra maradhatott az első osztályban, miután az utolsó helyen végzett a bajnokságban. A párt fittyet hányt a pályán nyújtott teljesítményre, és bent tartotta az 1917-es forradalom egyik központjának csapatát.
A kisebb segítség után néhány évtizeddel jött az első bajnoki cím 1984-ben, majd a Szovjet Szuperkupa elnyerése. Aztán – leszámítva az 1999-es Orosz Kupa megnyerését – sokáig semmi különleges, egészen a 2005-ös Gazprom-házasságig csak vegetált az egyesület. De akkor lépett a színre a Zenit új elnöke, Alekszandr Djukov, a Gazprom Nyeft igazgatótanácsának vezetője.
A legnagyobb sikert 2008-ban ünnepelték a Néva partján. Igor Gyenyiszov és Konsztantyin Zirjanov góljával győzött a Zenit a Rangers elleni UEFA-kupa-döntőn. Azaz hiába volt a török Fatih Tekke, a cseh Radek Sírl, a szerb Ivica Krizsanac és még az ukrán Anatolij Timoscsuk is a kezdőben, az oroszok lendítették a csapatot. Pavel Pogrebnjak és Andrej Arsavin felnégyelte a Bayer Leverkusent (4 –1) és a Bayern Münchent (4–0). A döntő ehhez képest sokkal nehezebben ment, ám a Rangers ellen szintén oroszok rúgták a gólokat a City of Manchester Stadiumban. Egy kissé árnyalja a hazai dominanciát a 30 millió eurós portugál vétel, Danny, aki a Manchester Unitednek lőtt bombagólt az európai Szuperkupa-meccsen. A Zenit azóta négyszer volt bajnok, legutóbb idén.
Az UEFA-siker a kispadon a holland Dick Advocaat nevéhez fűződik, utána irányította még az együttest az olasz Luciano Spalletti és Roberto Mancini, a portugál André-Villas Boas vagy a román Mircea Lucescu is, most azonban a hazai vonalra esküsznek, és Szergej Szemak kezébe adták a karmesteri pálcát – egyelőre nem bánták meg, első évében a bajnoki címre vezette az együttest négy év után.
Gógánfai 23-as
A Tapolcai Bauxit, a Ferencváros, a Matáv-Sopron, a Metz és a Hannover után Huszti Szabolcs 2009 februárjában igazolt a Zenit Szentpétervárhoz. Az UEFA-kupa-győztes Zenit hárommillió eurót sem sajnált érte, pedig kivárhatta volna, míg letelik a még fél évig tartó szerződése. Huszti bombaformában kezdett, az első két meccsén rögtön gólt szerzett. A beilleszkedéssel sem volt gondja. „Szentpétervár gyönyörű város, nagyszerű hely, tele jó éttermekkel. Remekül érzem magam. Az oroszt ugyan még nem beszélem, de angolul megértetem magam a csapattársaimmal„ – mondta akkor.
Dick Advocaat eleinte futtatta, aztán könnyelműen elfelejtette, és aztán eleinte Luciano Spalletti sem játszatta rendszeresen a Gógánfáról indult, 23-as mezszámban játszó Husztit, aki végül csak stabilizálta a helyét a csapatban, és 2012-ig maradt a Néva partján, majd visszatért Hannoverbe.
(Eredeti cikk: 2010. szeptember, frissítve: 2019. augusztus 9.)
