Illovszky, Várady, Hexagonal-kupa – Vasas-történelem dióhéjban

 

 

 

Jelképes, hogy a Vasas ’11-ben alakult meg, mert hány és hány legendás tizenegye volt a száz esztendő során (cikkünk 2011 áprilisában jelent meg, a stadionfotót frissítettük az új Illovszky Rudolf Stadion avatóján készült képpel! – a szerk.)! És nem véletlen, hogy a labdarúgással példálózunk, mert 1911. március 16-án, a Magyarországi Vasmunkás Szövetség Thököly úti székházában egyetlen szakosztállyal jött létre az utóbb kiterebélyesedett klub: a futballistákéval.

A csapat igazán szépen fejlődött, hiszen másfél évtized sem kellett hozzá, hogy megszerezze első érmét az első osztályban, az 1924–25-ös bajnokságban harmadik helyezést ért el az MTK és az FTC mögött. A következő évadban újabb bronzot érdemelt ki a gárda, amely külön is büszke lehetett a gólkirályra, a 29 „dugót” bevágó Takács II Józsefre.
A csatár nem az első legendás labdarúgója volt a Vasasnak, hiszen a munkásklubban nőtt fel a később Barcelonában szédítő karriert befutó Plattkó Ferenc vagy a magyar futball „első Puskása”, Orth György. Barcelonával később is kapcsolatban maradt a Vasas, hiszen a ’40-es évek nagyszerű – kétszeres ezüstérmes – együttesének tagjai közül Kubala László még Plattkónál is nagyobb bálvánnyá vált Katalóniában: 1999-ben a XX. század legkiválóbb Barca-labdarúgójának választották. De ott volt a „másodikos” Vasasban – többek között – Illovszky Rudolf, Lóránt Gyula, Szilágyi Gyula is. Utóbbi vezérletével az ’50-es években bekövetkezett a nagy áttörés: az együttes 1955-ben Magyar Népköztársasági Kupát, 1957-ben bajnoki címet nyert. Az MNK döntőjében minden idők legnagyobb Honvédját, a Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor álomcsatársorral felálló garnitúrát múlta felül 3:2-re, majd 1956-ban az akkor még módfelett nagy tekintélyű Közép-európai Kupában is diadalmas premiert tartott: a döntő harmadik mérkőzésén 9:2-re győzte le (több mint 100 ezer néző előtt) a bécsi Rapidot. A Kamarás – Kárpáti, Kontha, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Teleki, Lelenka tizenegy összetételét akkor már fejből fújták Európában, és a gárda hírnevéhez méltóan szerepelt a BEK 1957–58-as évadában is: a legjobb négy közé jutott. (Magyar együttesnek ez akkor először, és azóta is csak kétszer sikerült.) Az Ajaxot úgy győzték le 4:0-ra a piros-kékek, hogy már a szünetben a végeredmény állt a táblán, és a második félidőben morgott a Népstadion 70 ezer nézője, mert Szilágyi és társai „visszavettek” a tempóból…

A ’60-as években aztán végképp főszerephez jutott a Vasas a magyar futballban: abban a dekádban az angyalföldiek és a ferencvárosiak négy-négy elsőséget szereztek az NB I-ben, azaz a többieknek csupán „morzsák” jutottak. A sikerek netovábbja az 1966-ban veretlenül elhódított bajnoki cím volt (lásd keretes cikkünket), de az évtized első, 1961-es angyalföldi bajnokcsapata (Szentmihályi – Kárpáti, Mészöly, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Mathesz, Kékesi, Machos, Farkas, Ihász) sem akármilyen bemutatókat tartott.

A ’70-es évek nagy számát egyrészt az újabb hazai kupagyőzelem jelentette 1973-ban, mivel ugyanaz a Baróti Lajos volt a Vasas edzője, aki 1955-ben, az első diadal alkalmával trenírozta a gárdát; ráadásul megint a Honvéddal vívták a döntőt a piros-kékek, és ismét emlékezetes mérkőzésen arattak győzelmet. A 4–3-as meccsen Várady Béla mesterhármast ért el, majd az 1976–77-es bajnoki évadban európai Ezüstcipővel járó 36-tal vette ki a részét az aranyérmes angyalföldiek 100 góljából. A Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács István, Izsó, Várady összeállítású csapatnak százszorszép időszaka volt az…

Utóbb még két magyar kupagyőzelem következett (1981, 1986), negyedszázada azonban hiába vár újabb sikerre a centenáriumát ünneplő Vasas. Huszonöt éve senki sem gondolta volna, hogy a száz esztendő utolsó negyedében üres kezek váltják fel a hajdani nagy lábakat…

Hegyi Iván

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. áprilisi számában.)