Alsó-Szászország fővárosába 1896-ban költözött be az intézményesített futball, amikor is az első német sportklub, az elsősorban rögbire szakosodott Deutscher FV 1878 Hannover alapítója, Ferdinand-Wilhelm Fricke inspirációjára létrejött a Hannoverscher Fussball-Club 1896. A több összevonáson, névváltozáson és szervezeti átalakuláson áteső egyesület a Harmadik Birodalom mindenre kiterjedő átszervezéséből az alsó-szász Gauliga (tartományi bajnokság) 1935-ös és 1938-as megnyerésével, valamint az 1938-as össznémet bajnoki címmel vette ki a részét, a kor nagycsapatát, a Schalkét megismételt meccsen maga mögé utasítva.
A világháborút követően a többi német klubhoz hasonlóan feloszlatták, majd újraalapították. A német (és a magyar…) futball számára felejthetetlen 1954-es esztendő német bajnoki címet hozott, az 5:1-es döntőben a nyári berni csoda öt hősét is felvonultató Kaiserslautern volt a szenvedő fél. A Bundesliga 1963-as indulásakor még az északi Regionalligában vitézkedtek a szászok, de 1964-től egy évtized erejéig már megmutatták magukat a legjobbak között, mi több, az első évben 46 ezres átlagnézőszámukkal messze a mezőny fölé nőttek.
A hetvenes években a pénzügyi összeomlás is meglegyintette a H96-ot, és a kilencvenes évek második fele sem volt fenékig tejfel, 1996-tól két szezon erejéig a harmadosztályba süllyedt a patinás klub. Közben azonban 1992-ben első és mindmáig utolsó alacsonyabb osztályú csapatként megnyerte a Német Kupát.
A kilencvenes évek végi mélypontot ragyogó pályaív követte, a tehetséges ifjak, Asamoah, Ernst és Kehl vezérletével újra a legjobbak közé emelkedtek a hannoveriek. A mögöttünk lévő évtizedben időnként szürke, időnként csillogóbb együttese az élvonalnak, de a címlapokra csak a kislánya halála óta depresszióban szenvedő válogatott kapus, Robert Enke 2009. novemberi öngyilkosságával került. A Hannover 96 zilált életű 1-ese Eilvesében egy vonat elé vetette magát.
Az előző Európa-liga-szezonban egyenesen a negyeddöntőig jutott a Mirko Slomka irányította együttes, de a későbbi győztes Atlético Madrid kettős győzelemmel búcsúztatta. A kupasorozatban való részvételt közben ismételten kiharcolta.
Az eredetileg 86 ezres AWD-Arenát 1954-ben építették, az 1974-es vb-n négy, az 1988-as Eb-n két csoportmeccsnek adott otthont, és 2006-ban is rendeztek itt négy csoportmérkőzést, valamint a francia–spanyol nyolcaddöntőt. A 2004-es átépítése óta hipermodern stadionban 49 ezren énekelhetik a 96 – Alte Liebe (Régi szerelem) című klubhimnuszt.
A hannoveri ultrák szoros barátságot ápolnak az ugyancsak HSV rövidítésű hamburgiakkal, továbbá az Arminia Bielefeld, a dán Odense és az angol Millwall fanatikusaival, de ökölbe szorul a kezük, ha a Braunschweig, a Bremen, a Wolfsburg vagy a Cottbus kerül szóba.
A Hannover 96 egészen 2002-ig nem adott labdarúgót a német válogatottba (pedig játszott itt három szezont az ifjú Jupp Heynckes is), aztán a levezető Fredi Bobic megtörte a jeget, őt Thomas Brdaric követte, majd Per Mertesacker révén 2006-ban már vb-bronzérmest is ünnepelhetett, és a tragikus sorsú Enke kapus, továbbá Mike Hanke is a Nationalelf hannoveri fellépőinek sorát erősítette.
L. Pap István
II. Szabolcs
A híres kölni edzőképző főiskolát 1949-ben elvégző egykori sashalmi labdarúgó, Izsó Emil az északi Regionalligában egy éven át, 1951–52-ben irányította a Hannover 96-ot, de a gyenge szereplés miatt menesztették. Nem is ő jut a hannoveri hívek eszébe Magyarországról.
Több mint fél évtized elteltével ugyanis Metzből 2006-ban megérkezett Huszti Szabolcs, és két és fél idény alatt meghatározó játékossá nőtte ki magát. Első hannoveri időszaka alatt 81 mérkőzésen 17 góllal boldogította a szászokat, majd a hárommillió euró körüli összegért az Arsenalhoz távozó Andrej Arsavin pótlására a friss UEFA-kupa-győztes szentpétervári Zenithez szerződött. Felemás oroszországi évek után most visszatért egykori sikerei színhelyére, negyedannyi eurót fizettek érte, mint amennyit három és fél éve kaptak, de megbecsültségére mi sem jellemzőbb, mint hogy a ballábas középpályás a korábbi 11-es helyett megkapta a H96 10-es mezét.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. októberi számában. Ahol szükséges volt, frissítettük!)
