A Biala Gwiazda, azaz Fehér Csillag becenévre hallgató Wisla Lengyelország egyik legősibb, legnagyobb múltú, egyben legsikeresebb klubja, az örökrangsorban csak a szép nevű Ruch Chorzów, Górnik Zabrze duó előzi meg – egyetlen arannyal.
A közelmúlt azonban a Wisláé, a chorzówi és a zabrzei alakulat legutóbbi elsősége óta a krakkóiak nyolc bajnoki címet nyertek, legutóbb 2011-ben. A helyi szakközépiskola tanára, Tadeusz Lopuszanski aligha gondolta 1906-ban, hogy ilyen sokra viszik az utódok, amikor megalapította a TS (Towarzystwo Sportowe) Wislát.
A két világháború között a klub (immár Wisla Krakówként) tényezője lett a lengyel élvonalnak, a német kisebbség által gründolt 1. FC Katowice ellen egyenesen identitásharccal értek fel a rangadók – így például az 1927-es, ennek a győzelemnek az első aranyérem lett a jutalma. Ezt rögtön követte a második, majd 1949 és 1951 között zsinórban további három. 1978-ból, a lengyel futball legfényesebb virágzásának idejéből is van aranya, a további nyolcat pedig 1999-től napjainkig jegyzik Krakkó kedvencei.
Az európai kupákban többször is ott állt a kiugró siker küszöbén a klub, 1979-ben például negyeddöntőt játszott a BEK-ben, de alulmaradt a későbbi finalista svéd Malmővel szemben. A KEK-ben kétszer (1967, 1984), az UEFA-kupában egyszer (2002) eljutott a nyolcaddöntőig, az Intertotó-kupa jogelődjében viszont háromszor (1969, 1970, 1973) is csoportja élén zárt. Magyar csapattal ugyanakkor egyetlenegyszer sem találkozott. Viszont 1998 októberében, miután a későbbi győztes Parma elleni, krakkói meccsen egy késsel (!) megdobták a lelátóról Dino Baggiót, egy évre száműzték az európai kupákból…
Az 1974-es vb-n általános elképedésre bronzérmes válogatottban öten képviselték a Wislát, közülük Antoni Szymanowski és Adam Musial számított alapembernek, míg a Kmiecik, Kapka, Kusto trióból az előbbi kettő játszott összesen 55 percet. 1982-ben a következő vb-harmadik helyből három Wisla-játékos vehette ki a részét: Andrzej Iwan, Jan Jalocha és Piotr Skrobowski, de csak epizódszerepet kaptak.
A lengyel futball persze sohasem létezett Wisla nélkül, a mai stadion névadója, Henryk Reyman a hőskor legnagyobb alakja volt, 13 éves korától 1933-as visszavonulásáig kizárólag a Fehér Csillagot erősítette, és középcsatárként 23 meccsen mind a mai napig megdönthetetlen 37 góllal vette ki a részét a klub első, 1927-es bajnoki címéből. Előtte még végigharcolta az első világégést, természetesen a lengyel függetlenségért.
De a Wislában játszott a ma dortmundi Jakub Blaszczykowski és a Celtic korábbi gólvágója, Maciej Zurawski is. A korábbi légiósok közül az idei labdarúgó-vb leggyorsabb játékosának mért Costa Rica-i Júnior Díaz vagy éppen az Espanyolban is vitézkedő nigériai válogatott Kalu Uche a legnagyobb név. A mai keretben Guzmics Richárdon kívül van bosnyák, macedón, szerb és brazil légiós is, sőt két haiti válogatott, Emmanuel Sarki és Wilde Donald Guerrier színesíti az összképet.
A Wisla stadionját, amit Miejskinek is neveznek, a 2012-es lengyel–ukrán Európa-bajnokságra annak ellenére tökéletesen ráncba szedték, hogy végül nem került be a négy lengyelországi helyszín közé. A két éve szövetségi kapitányként dolgozó Franciszek Smuda irányít ma Krakkóban, akivel 1999-ben egyszer már aranyérmes lett a klub, az Ekstraklasában 33 ezren szurkolhatnak Guzmicséknak.
Főleg ha a városi rivális KS Cracovia (a „Szent háború” a kettejük összecsapása) vagy a fővárosi Legia Warszawa (az egykori királyi székhelyen utálják a varsóiakat, bár különböző városokról van szó, mégis a Wisla–Legia meccset hívják Lengyel Derbinek) az ellenfél.
KRAKKÓBA HALADÁS
Messze nem a 2014-ben a Wislához szerződő, szombathelyi Guzmics Richárd az első krakkói fecske, sőt. A Wisla kispadját négy honfitársunk is melegítette, akik közül vitathatatlanul a kalandos úton Lengyelországba költöző Schlosser Imre a legnagyobb név. A népszerű Slózi 65-szörös válogatottként (ezeken 58 gólt jegyzett) 33 évesen egyszer csak úgy döntött, abbahagyja a futballt, és előbb Svédországba, majd 1924-ben Krakkóba szerződött – vezetőedzőnek. Itt nem hagyott túl sok nyomot, a bécsi
Wiener SC-ben már játékos-edzőként dolgozott, végül hazatért, még egy szezont lehúzott a Fradiban, sőt háromszor a válogatottban is fellépett. Tíz évvel később a szintén válogatott Nyúl Vilmos dirigálta öt idényen át a Wislát, és lett vele bajnoki ezüst-, majd bronzérmes.
Két év, két magyar név még a krakkói edzőlistán: 1959-től Kósa Károly, 1969-től Teleky (Tiegelmann) Gyula töltött egy esztendőt a Wisla élén, visszhangos sikerek nélkül.
CÍMEREZÉS
Gyönyörű antik címer, akár valamelyik európai királyságé is lehetne, 1906 óta szinte hozzá sem nyúltak. A remekbe szabott korona arra utal, hogy 1041-től 1596-ig Krakkó volt a lengyel uralkodói székhely – ugyanez szerepel a város címerében is. Az 1906-os alapításkor még a TS Wisla név állt a kék szalaggal átkötött vörös pajzson, a fehér ötágú csillag felett, azóta már egy futball-labda is megjelent a háttérben, körben pedig a tényszerű Wisla Kraków Sportowa S. A. felirat szegélyezi a logót.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. novemberi számában.)