Futball a terror belgiumi melegágyában

Ha ez nem lenne elég, 2002 óta a klubot sem RWD Molenbeeknek, hanem RWDM Brusselsnek hívták akkor, amikor a 2014 nyarán a másodosztály nyolcadik helyéről financiális okok miatt egy szinttel lejjebb száműzték, és szépen meg is szűnt. Bárcsak az esztelen terror járna így…

Viszontagságos történet a molenbeeki futballé, kisebb-nagyobb sikerekkel, korszakos labdarúgókkal és percemberekkel, összeolvadásokkal, szétválásokkal és megszűnésekkel.

A Racing White Daring Molenbeek csak 1973 óta viselte ezt a nevet, bár az őseredet egészen 1895-ig nyúlik vissza. Ekkor, második belga egyesületként indult útjára a Daring Brussels, 1912-ben és 1914-ben, az első világégés előestéjén meg is nyerte a bajnokságot, mígnem 1920-ban brüsszeli kerülete nyomán Royal Daring Club Molenbeekké vált, és rögtön újabb belga aranyéremmel debütált. A ’30-as évekre is jutott két bajnoki cím és egy Belga Kupa-győzelem, de a második világháború már a másodosztályban találta, ezt követően pedig 1950-ben a név is változott – Royal Daring Club de Bruxelles-re.

Az RWDM „másik felét” 1909-ben, 47. belga klubként White Star Club de Bruxelles néven alapították, de a névváltozatoknak itt is se szeri, se száma. 1924-ben egy, 1934 után 13 évadot töltött az első ligában, ez idő alatt hívták White Star Woluwé AC-nek és Royal White Star AC-nek, mígnem 1963-ban a Racing de Bruxelles-lel egyesülve Royal Racing White-ként működött tovább. 1973-tól pedig RWD Molenbeekként.

A soraiban felfoghatatlan módon (az ok nyilván az, hogy fővárosi volt, azaz telephelyét illetően rendkívül vonzó, amolyan belga VM Egyetértés vagy BVSC) klasszisok tömkelege szerepelt. Itt játszott például egy idényt minden idők talán legnagyobb belga futballistája, Paul Van Himst. Itt tűnt fel, és vált világszintű védővé a dán futball oszlopa, Morten Olsen. 1978-ban vb-ezüstérmest adott a hollandoknak, Jan Boskampot, 1980-ban pedig Eb-második helyezettet a belgáknak, Maurice Martenst. De 86-szoros és 42-szeres belga válogatottat is fel tud mutatni ebből a korszakból: Franky Van Der Elstet és Michel De Wolfot. S 1992-től itt vezetett le a Standard Liége korábbi remek középpályása, Guy Vanders­missen, miközben ez volt a nemzeti együttes 2000-es évekbeli gólfelelőse, Wesley Sonck nevelőegyesülete is.

A csapat 1975-ben belga bajnok lett, 1977-ben pedig elődöntőbe jutott az UEFA-kupában, ahol csak idegenben lőtt (pontosabban otthon kapott) góllal esett ki az Athletic Bilbaóval szemben, de az odáig vezető úton elbúcsúztatta a Schalkét és a Feyenoordot is.

Aztán 1984-től kezdődően egyre nagyobb pénzügyi problémák sújtották, és a lejtőn nem volt megállás, 2002-ben már csak az egyesülés a KFC Strombeekkel mentette meg a csődtől, és FC Molenbeek Brussels Strombeek néven próbálkozott tovább.

A szurkolók egy csoportja ezt már nem bírta gyomorral, és a nyolcadik ligába új klubbal nevezett – 2003-tól ezt hívták RWD Molenbeeknek –, és egészen az ötödik vonalig jutott vele.

Eközben az anyaklub, immár RWDM Brussels néven, a 2014-es megszűnésig. A brüsszeli kerület, a Sint-Jans Molenbeek (vagy franciául Molenbeek-Saint-Jean) pedig Salah Abdeslam és terrorista társai révén a dicstelen világhírig…

Elsőként az MTK korábbi remek kapusa, Verebes József Hungária körúti védence, Gáspár József igazolt Magyarországról a Molenbeekbe, 1987-ben. Négy válogatottságából (ezek között nem volt vesztes meccs!) hármat is belga légiósként tudott le, két idényben 45 mérkőzésen állt az RWDM kapujában.

Lőrincz Emil még tovább húzta, ő 1990-ben, egyszeres válogatottként szerződött Brüsszelbe, játszott ott öt éven át, és vált alapemberré nemcsak az RWDM-ben, de a válogatottban is. Belgiumban 106 meccsen 15 gólig jutott.

Az atlantai olimpiai résztvevő Pető Zoltánnak már kevesebb jutott a dicsfényből, hiszen ő csak 2006-ban igazolt Törökországból az akkor már RWDM Brussels néven játszó alakulathoz, két év alatt kapott kilencven meccset, majd hazajött Felcsútra.

A bácskatopolyai Dudás István majdnem csapattársa lett, de az ifjan Szarvason, Magyarországon is megforduló délvidéki kapus 2006-ban hagyta ott a brüsszeli klubot. Amelynek neveltje az újpestiek egyik mai kedvence, a több poszton is bevethető belga Jonathan Heris, csak hogy a klub felbomlása után is legyen, aki a Molenbeekre emlékeztet.