2013-ban ünnepelte 100. születésnapját Hollandia egyik legpatinásabb és legsikeresebb klubja, a PSV. A Búrokat (Földművesek), ahogyan vidéki gyökerei után az együttest nevezik, 1913. augusztus 31-én, Koninginnedagon, azaz az akkori királynő, Vilhelmina születésnapján, továbbá éppen Napóleon 1813-as németalföldi kivonulásának centenáriumán, a legnagyobb holland állami ünnepen alapították.
A már akkor is a mai holland elektronikai óriás, a Philips dolgozóiból álló munkáscsapatnak (innen a név: PSV, vagyis Philips Sport Vereniging) a gyár azonmód stadiont épített, természetesen sokszori átalakítást és modernizálást követően mindmáig ez az eindhoveniek otthona, ma 35 119 néző befogadására alkalmas.
Ennek gyepére futott ki néhány éve hétről hétre Dzsudzsák Balázs, akinek elődei a Feyenoord és az Ajax után harmadik holland klubként 1988-ban a Benfica elleni fináléban (0–0) 11-esekkel megnyerték a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, de 1978-ból a PSV-nek van trófeája az UEFA-kupa küzdelmeiből is (a korzikai Bastia ellen 0–0 és 3–0).
A Philips márkanév megszakítás nélkül 1982 óta díszeleg a csapat mezén – amióta csak engedélyezik Hollandiában a mezszponzorizációt. Korszakos klasszisok viselték a klub színeit: a ’70-es évek vb-ezüstérmesei, a Van de Kerkhof ikrek, René és Willy, no meg Poortvliet, később Gullit, Gerets, Nilis, Stam vagy Van Nistelrooy, később Gudjohnsen, Robben, Van Bommel vagy Pak Dzsi Szung. De az egészen elsőrangú brazil kapcsolatnak hála, a Philips Stadionban kezdte meg tüneményes európai karrierjét két zseni, Romário és Ronaldo is.
A klubtörténet legeredményesebb edzője kétségtelenül a világjáró Guus Hiddink. Ő faragott a Ronald Koeman, Gerets, Lerby és Kieft fémjelezte PSV-ből európai topcsapatot, amely a BEK-győzelem után a klubok Világkupáját is majdnem behúzta, de ezt a 11-es párbajt, az uruguayi Club Nacional ellenit elbukta végül.
Az eindhoveniek 31 bajnoki és nyolc Holland Kupa-győzelemre lehetnek büszkék, a legutóbbi Eredivisie-aranynak 2008-ban már a télen érkező Dzsudzsák Balázs is részese volt. A szurkolóikra minden körülmények között számíthatnak, nem véletlen, hogy a 12-es mezt (amely a 12. játékost, azaz a PSV-híveket hivatott képviselni) visszavonultatta a Philips gyári együttes.
A Philips Stadion része volt a 2018-as és 2022-es közös holland–belga világbajnoki pályázatnak, a mai 35 ezresről a tervek szerint 45 ezresre bővítenék, kérdés, az orosz és katari siker után ennek van-e realitása. Korábban már otthont adott a 2000-es, szintén holland–belga Eb mérkőzéseinek, és itt rendezték a 2006-os Sevilla–Middlesbrough UEFA-kupa-döntőt is. 2005-ben leszerelték a lelátót a játéktértől elválasztó kerítést, ma elvben könnyen bejut a gyepre, aki akar, cserébe viszont 15 ezer eurós büntetést és tízéves kitiltást kap a nyakába, kár lenne kockáztatni.
Kuriózum, de a lelátó része a harmadik éve Michelin-csillagos étterem, a Johan van Groeninge séf által vezetett Avant-Garde is, amelynek asztalai mellől tökéletesen élvezhető a PSV játéka. Csúcsgasztronómia mellé időnként csúcsfutball.
L. Pap István
I. Balázs királysága
Ki ne tudná, Dzsudzsák Balázs néhány éve a PSV játékosa volt. Dzsudzsák 2008 januárjában igazolt kétmillió euróért Debrecenből Eindhovenbe, övé a 22-es mez, no meg a közönség rajongása – nem véletlenül, hiszen alig múlt el úgy mérkőzés, hogy legalább egy gólpassz ne díszelgett volna a neve mellett.
Balázs árnyékában se menjünk el amellett, hogy 2004 és 2007 között Fehér Csaba is a piros-fehérek alkalmazásában állt, még ha csak hétszer is lépett bajnokin pályára, és kölcsönadták előbb Újpestre, majd a Willem II együtteséhez. Fehér 2007-ben így is holland bajnok lett, korábban pedig BL-mérkőzéseken is pályára lépett.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. februári számában.)
