Igazi, szerethető kiscsapat a ma a Championshipben vitézkedő Watford FC, az angol futball alagsorában eltöltött hosszú évtizedekkel, csodálatos felemelkedéssel, a fedélzeten Elton Johnnal, Viallival, Zolával, nagyra vágyó olasz tulajdonossal – és Tőzsér Dániellel.
Watford Rovers néven alakult meg 1881-ben, és öt év múlva már nevezett is az FA-kupába. A kezdeti évek nem voltak hangosak a sikerektől, a Luton Townnal való áldatlan rivalizálásuk viszont már innen eredeztethető. 1912 januárjában pedig becsúszott a mindmáig legnagyobb watfordi zakó, a Wolverhampton elleni 0:10 is. 1920-ban már csatlakozott a Football League-hez, 1922-től mai otthonában, a Vicarage Roadon játszott, igaz, jó fél évszázadon át alacsonyabb ligákban ingázott, többször váltott klubszíneket és címert is.
Mígnem 1976-ban színpadra lépett a rocksztár: Elton John. És „I’m still standing” (Még mindig talpon vagyok), énekelhette boldogan, amikor 1983-ban csodálatos módon bajnoki ezüstérmes lett a klubja, de általában sem adott elő soha vidámabb dalokat, mint a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, hiszen a Graham Taylor menedzser fémjelezte érában hét év leforgása alatt az angol negyedosztályból (!) élvonalbeli és
FA-kupa-ezüstig jutott a csapat. Sőt 1983-ban az UEFA-kupában is elment a harmadik fordulóig.
Az idétlen szemüvegeivel és másságával tüntető énekes 1976-tól tizenegy idényen keresztül elnökölte és támogatta imádott klubját, majd tiszteletbeli elnöke lett, sőt 1997-ben rövid időre ismét átvette az operatív vezetést. 2005-ben és 2010-ben pedig kifejezetten a Watford FC javára adott koncertet a zsúfolt Vicarage Roadon.
Immár két éve az olasz Pozzo család tulajdonában van a klub (akárcsak az Udinese és a spanyol Granada), a klán feje, Giampaolo „Gino” Pozzo első lépésként 18 millió fontért felújíttatta a stadionját. Nem véletlen, hogy olasz az elnök (Raffaele Riva) és a menedzser (Giuseppe Sannino, aki Gianfranco Zolát váltotta) is.
A legendák persze angolok, pontosabban minimum britek. Így például itt tűnt fel 18 évesen a még 40 felett is vb-n védő északír Arsenal-kapus, Pat Jennings. Itt lett 1983-ban 27 találattal angol gólkirály az azonnal a Milanhoz igazoló Luther Blissett, ékpárja pedig a Liverpoolban befutó John Barnes volt. David James is Watford-kapusként lett ígéret a posztján akkor már jó ideje hiába klasszisokra váró angolok számára. És innen indult a Manchester United villámléptű szélsője, Ashley Young, akit 2007-ben majdnem 10 millió fontért adtak el az Aston Villának.
Graham Taylor három részletben 15 évig irányította a klubot, amelynek ült a kispadján Gianluca Vialli, a liverpooli Brendan Rodgers és a már említett Zola is. A világbajnokságokon 1982-ben a spanyolok elleni győztes gólt jegyző északír Gerry Armstrong, 1986-ban John Barnes és az északíreknél John McClelland lépett fel watfordiként, Brazíliában senki sem fog.
A mai keret igazi multikulti elegy, mindjárt a kapuban az Arsenaltól két éve megvett Manuel Almunia véd csapatkapitányként. Itt játszik a korábbi svéd válogatott védő, Joel Ekstrand és honfitársa, a csatár Mathias Ranégie, a jamaicai válogatott Lloyd Doyley és Nyron Nosworthy, a cseh válogatott Manuel Pudil, a skót válogatott Ikechi Anya és a svájci válogatott Almen Abdi. Tavaly nyáron pedig egyenesen négy ember (Angella, Battocchio, Forestieri, Faraoni) érkezett a tulaj másik csapatától, az Udinesétől.
A Vicarage Roadon 17 477 néző előtt játszik a Watford (tervezik 20 ezresre bővítését, ugyanakkor a nézőcsúcs egy 4. forduló FA-kupa-meccs 1969 februárjából, ekkor 34 ezren zsúfolódtak be a
Manchester United ellen), de két idény erejéig ez volt a hetedosztályú Wealdstone FC (1991–93) és 16 évig az angol rögbiligában szereplő Saracens (1997–2013) otthona is.
Tőzsér, a derék lódarázs
Nem Tőzsér Dániel az első, aki hazánk hírnevét öregbítette a Watford FC-ben, de kétségtelen, hogy a Genovába szerződése óta kritikus éveket maga mögött tudó exferencvárosi középpályástól életmentő húzás volt Angliába költözni.
Tőzsérnek azonban három idényen keresztül már megágyazott a Győrből 2006-ban ideszerződő Priskin Tamás, aki minden fellépését beleszámítva 82 meccsen 19 gólt lőtt sárga-feketében, még úgy is, hogy 2008 tavaszán egy hónapig kölcsönben a Preston North Endben is futballozott. Aztán a mai liverpooli tréner, az akkoriban pályakezdő Brendan Rodgers egyik kedvenceként a 2008–09-es évadot valamennyi sorozatot beleértve 14 góllal zárta. El is vitte 1.7 millió fontért az Ipswich Town.
Négy és fél évvel később, 2014 januárjában, a téli átigazolási időszakban Hertfordshire-ben feltűnt Tőzsér Dániel, aki a Genoa kölcsönjátékosaként villámgyorsan meghódította a Watford-szurkolók szívét. Legszebb genki formáját futotta a tavasszal a Championshipben az elegáns 28-as, kár, hogy munkaadója továbbra is az olasz klub, amely hagyományosan mamutkeretet foglalkoztat, így aztán jó esély van arra, hogy Tőzsér szolgálataira továbbra is számíthatnak a Watford FC-nél. Vagy másutt.
CÍMEREZÉS
A Watford mezén egészen a hetvenes évekig puritán, fekete-fehér, a W. F. C. betűket egy pajzson elhelyező címer díszelgett, ekkor azonban felváltotta azt a nép ajkán már jó évtizede, a sárga-feketére történő színváltás óta használatos lódarázs. Mígnem a darazsak megmaradtak pusztán becenévnek, hiszen a piros szín is megjelent a mezeken, és a címeren is egy négylábú váltotta a hatlábú rovart: a Hertfordshire-ben őshonos rőt szarvasbika. Angolul: red hart.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júliusi számában.)
