Három és fél Magyaroszágnyi ember szurkol Rio de Janeiro ékességének, amelynek 150 ezernél is többen tekintették meg egy-egy bajnokiját, és amelyben Európában is megsüvegelt világklasszisok sora járta a futballszambát – pedig evezősklubnak alapították.
Amikor a holland tengerész, Olivier van Noort 1599-ben (amúgy sikertelenül) megkísérelte elfoglalni Riót, álmában sem gondolta volna, hogy előbb egy partszakaszt, majd alig 400 évvel később egy születő futballóriást neveznek el róla: a vlamingen ugyanis a flamand portugál megfelelője.
A Club de Regatas do Flamengo, amint azt a nevében máig hordozza, evezősklubként látott napvilágot, az 1895. november 17-i alapításról hagyományosan a november 15-ei brazil nemzeti ünnepen emlékeznek meg a csapat hívei. Egészen 1911-ig kellett várni a labdapattogásra, ekkor ugyanis az amúgy is a Flamengo skarlátvörös-fekete színeiben evező
Fluminense-kapitány, Alberto Borghert több társával egyetemben szakított a másik riói együttessel, és áttette székhelyét a későbbi nagy riválishoz, amellyel 1912 nyarán játszotta le az első Fla–Flu derbit.
Rio állam bajnokságát, a legendás Cariocát már 1914-ben megnyerte (mostanáig összesen 30-szor), de az igazi aranykorra hosszú évtizedeket kellett várni, egészen 1980-ig. Ekkor a klub győzött az éppen nehezen követhető csoportrendszerben lebonyolított összevont brazil bajnokságban, majd 1982-ben és 1983-ban duplázni tudott. Közben 1981-ből datálódik az első Libertadores-kupa-győzelem, amelyet az Interkontinentális Kupában az európai klubfutballt uraló, BEK-győztes Liverpool elleni diadal követett, majd 2019 őszén a második Libertadores-kupa-győzelem.
Az aranykor sikereinek első számú letéteményese, Arthur Antunes Coimbra, a Fehér Pelé, azaz ismertebb nevén Zico volt. A varázslatos képességei ellenére nemhogy aranyig, de még világbajnoki döntőig sem jutó karmester előtt Brazíliában ma is fejet hajtanak a futballrajongók. Összesen 16 szezonon át irányította a Flamengót, és nyert meg a klubbal mindent, ami megnyerhető. (Nem mellesleg Zico idejében a válogatott Leandro, Júnior vagy a gólkirály Nunes is a csapatot erősítette.)
A teljesség igénye nélkül a következő futballistenek előtt borul le ma is áhítattal Flamengo népe: az 1938-as vb-gólkirály Leonidas, a kétszeres világbajnok Garrincha és Zagallo, az „egyszeres” Joel és Dida, továbbá Sócrates, Bebeto, Jorginho, Leonardo, Juan, Adriano vagy Júlio César, sőt az argentin vb-aranyérmes kapus, Fillol. Ők hosszabb-rövidebb időre valamennyien felhúzták a skarlátvörös-fekete mezt.
És persze ez év januárjától a 2005-ös aranylabdás, 2002-es világbajnok, kalandos életű Ronaldinho is, aki eseménydús francia, spanyol és olasz éveket követően Rióban vezet le, és ha kedve szottyan, nemcsak az éjszakában, de a pályán is varázsol egy kicsit.
Országszerte 35 millióan vallják magukat a Nacao Rubro Negra (Vörös-fekete Nemzet) tagjainak, a Santos híveivel együtt még 1984-ből ők tartják a klubfutball rekord nézőszámát: a Maracanába csaknem 160 ezren váltottak jegyet. (Bár állítólag egy Fluminense elleni 1963-as meccsen voltak ott 194 ezren is…) Mindenesetre Rio de Janeiro is elismeri legnépszerűbb klubját, 2007 óta a Flamengo szurkolói a polgármesteri hivatal határozata értelmében részei a városi örökségnek.
L. Pap István
Császár a szambaiskolában
Nem sokon múlt, hogy a magyar futball október végén elhunyt Császára, Albert Flórián is a Flamengo színeiben futballozzon. Nem sokon, talán csak a külföldi szerződésekről hallani sem akaró kádári Magyarországon. Amikor ugyanis 1967 elején egy brazíliai meghívásnak eleget téve az egy évvel korábban a világbajnokot leiskolázó Albert Rióban tartott bemutatót, a Flamengo vezetői minden lehetséges követ megmozgattak a szerződtetéséért, de a lámpát Budapesten pirosra állították. (Idehaza a Honvéd legendás 1957-es dél-amerikai túrája is kiverte a biztosítékot, amelynek első meccsén a Flamengo 6:4-re nyert a kétgólos Puskást is felvonultató magyar csapat ellen.)
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed jön hozzánk. Az ezredfordulón két idényben 11 meccsen a szombathelyi Haladásban pályára lépett Nélio da Silva Melo szerzett három gólt, de különösebb nyomot nem hagyott a magyar első osztályban, holott a ’90-es években 98 mérkőzést húzott le a Flamengóban, és 20 góllal írta be magát a Fla történelemkönyvébe.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. januári számában.)
