Ahogyan a német kluboknál megszokhattuk, az 1. Fussball- und Sportverein Mainz 05 nevében is az alapítási évre utal a 05, ugyanis 1905-ben született meg a Bundesliga idei meglepetésklubja. Az biztos, hogy a helyszín Mainz belvárosában a Café Neuf volt, abban azonban ma sincs egyetértés, hogy március 16-ára, avagy 27-ére esett a nagy esemény.
Az akkor még név nélküli klub 1905 nyarán a Germania Gustavsburg alakulat ellen játszotta első hivatalos meccsét, ezt 5:3-ra elveszítette, hogy aztán a 2005-ös centenáriumi visszavágón 14–0-ra nyerjen. A Mainz 05 első elnökének egy befolyásos üzletember mindössze 15 éves (!) fiát, Eugen Salomont választották. Ennek sajnálatos módon majd’ három évtizeddel később, 1933-ban lett különös jelentősége, amikor az elnök, továbbá az igazgatótanácsi tag Carl Lahnstein származása kiverte a nemzeti szocialistáknál a biztosítékot. Innentől zsidó klubként tekintettek a Mainz 05-re, nem is kerülhette el a sorsát. A nagy össznémet fúziós hullámban több kisebb egyesülettel összeolvasztva Reichsbahn (azaz Birodalmi Vasutas) SV Mainz 05 néven folytathatta, immár a jó érzékkel emigráló Salomon nélkül.
A rajna-pfalzi klub azért a történelem viharai közepette is szépen növögetett. Mainzban a századelő legnagyobb tettének mindmáig a Vasas 1920-as legyőzését tartják, hiszen egyrészt akkor még mi voltunk a tanítómesterek, másfelől az angyalföldieknek németországi turnéjuk során ez volt az egyetlen vesztes meccsük.
A háború után szürke középcsapatként tengették életüket a derék mainziak, szóba sem jött részvételük az 1963-ban induló Bundesligában, mígnem 1974-ben megnyerték a Regionalligát, és feljutottak az újonnan induló Bundesliga 2-be. Sok sót ott sem evett meg a Mainz 05, hiába volt közönségcsalogató a játéka (a második szezonjában a legtöbb gólt szerezte, és a második legtöbbet kapta), ha közben csődbe ment. A Bundesliga történetében addig példátlan módon, 1976 nyarán köszönettel visszaadta a licencet, és alászállt a déli amatőrligába.
Ott is ragadt, egészen 1988-ig, azóta a Bundesliga két osztálya között ingázik a csapat. Az első osztályba több sikertelen próbálkozást követően 2004-ben sikerült feljutnia, ám nem folyamatosan szívja a magaslati levegőt, mostani tagsága tavaly nyár óta él.
A centenáriumi évben, 2005-ben a német fair play-tabella élén végzett az FSV, amelyet a szövetség az UEFA-kupa selejtezőjében való indulási joggal honorált. A Mainz itt előbb az örmény, majd az izlandi kupagyőztest is búcsúztatta, a főtáblán hihetetlen 0–0-val nyitott Sevillában, ám a mindent elsöprő érdeklődés miatt Frankfurtban lejátszott visszavágón 2–0-ra alulmaradt, és az FC Sevilla 2006 nyarán meg is nyerte a második számú európai kupasorozatot. Azóta is ez a mainzi klubtörténet egyetlen európai megméretése.
A csapat otthona, az azóta már természetesen többször, legutóbb 2002-ben átalakított Stadion am Bruchweg 1929-ben épült; 20 300 néző befogadására alkalmas, a rekordot 24 ezer szurkolóval egy 1965-ös, Nürnberg elleni Német Kupa-negyeddöntő tartja, de rendeztek már itt Jehova tanúi világkongresszust, és a feszült kaukázusi politikai helyzet miatt 2008-ban Grúzia–Írország vb-selejtezőt is. Hartenberg-Münchfeld városrészben már épül az új, 35 ezres Coface Arena.
SZALAI ÉS A TÖBBIEK
Szalai Ádámot senkinek sem kell bemutatni: a Hoffenheim csatára 2010-ben a Real Madrid Castillától került a Mainzhoz, ahol 2013-ig játszott, és a népszerűsége a plafont verdeste a 200 ezres lélekszámú rajna-pfalzi városban. Szalain kívül a 23-szoros válogatott Lőw Zsolt is a mainzi keret tagja volt abban az időben, de sérülése miatt ő nem vehette ki a részét a klubtörténet legcsodásabb időszakából. És persze emlékezzünk meg azokról is, akik az elmúlt években voltak a klub alkalmazottjai. Bódog Tamás 2001 és 2006 között 92 meccsen hátvéd létére hét gólig jutott, majd Mainzból vonult vissza, míg a szebb napokat is látott Szabics Imre a 2006–2007-es Bundesliga 1-es idényben 20 meccsen két gólt szerzett piros-fehérben.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. januári számában.)
