Az AEK, a Panathinaikosz vagy a PAOK a fasorban sincs, Görögországban az elvakult pireuszi hívek szerint minden második futballszurkoló Olympiakosz-hívő. Nekik hétről hétre a piros-fehérek adnak reményt az egyre reménytelenebb mindennapokban.
Két kis pireuszi klubocska, az Athlitikosz Podoszfairikosz Szyllogosz Pireosz és az Omilosz Filathlon Pireosz 1925. március 10-én döntött úgy egy kikötői kocsmában, hogy egyesítik erőiket, és megalapítják az Olympiakosz FC-t. Pont egy évvel az összgörög nemzeti bajnokság elindításáról szóló döntés előtt. A klub erős talapzata hagyományosan a munkásosztályban gyökeredzik, képviselői immár 87 éve töltik meg eleinte a Neo Phaliron Velodrome-ot, majd 1964-től a görög függetlenségi háború közelben meggyilkolt hőse után Jorgosz Karaiszkakiszról elnevezett stadiont. (Része az egyetemes sportnak is: 1896-ban az első újkori olimpia kerékpárversenyeit rendezték itt, a 2004-esen pedig labdarúgó-mérkőzéseket, ekkorra újították fel, ma 32 115-en szurkolhatnak a lelátóin – közben néhány évet az 1984-ben épült athéni Olimpiai Stadionban is eltöltött a csapat.)
Az Olympiakosz gyorsan meghatározó klubja lett a görög futballnak, kezdettől trófeák szegélyezték az útját – a frissen megnyert 2012-essel együtt 39 bajnoki és 24 kupaaranyat, továbbá négy Görög Szuperkupát nyert (cikkünk 2012-ben jelent meg, 2020-ban már 45-szörös bajnok, 28-szoros kupagyőztes – a szerk.), többet, mint az országban bármely más egyesület, és egyike a négy klubnak, amely sohasem esett ki az első ligából.
Két és fél millió görög vallja magát a hívének, 83 ezer hivatalos tagjával a nagyvilágban is csak nyolcan előzik meg. A klubszínek a tradicionális csíkos mezen a szenvedélyt (piros) és az erényt (fehér) szimbolizálják. Az előbbit semmi sem mutatja jobban, mint a görög futball legnagyobb tragédiája: 1981 februárjában az AEK 6–0-s legyőzését követően az ünnepelni vágyó tömeg egy bezárt stadionkapu miatt összetorlódott, és a tumultusnak 21 néző esett áldozatául.
Szurkolói nemcsak imádni és gyűlölni, de barátkozni is tudnak, a belgrádi Crvena zvezda ultráival például évtizedekkel ezelőtt az Ortodox Testvérek közösségben egyesültek, és ma már a moszkvai Szpartak híveit is befogadták. Ezzel együtt az európai kupákban két negyeddöntős szereplés a maximum, amit az Olympiakosz fel tud mutatni, 1993-ban a KEK-ben az Atlético Madrid, a BL 1998–99-es kiírásában pedig a Juventus állította meg a lelkes görögöket.
A mai modern klubot az elnöki székből 2012-ben 18 év után tavaly távozó dúsgazdag üzletember, Szókratisz Kokkalisz építette fel, irányításával vált kikötői együttesből európai léptékű csapattá Pireusz ékköve. A klubtörténelem bővelkedik klasszisokban is, elég, ha Rivaldóra, Giovannira, Karembeu-re, Protaszovra vagy Yaya Touréra gondolunk – és természetesen Lajosz Detarira, akire ma is könnyes szemmel emlékeznek a Szaróni-öböl partján.
L. Pap István
Istenített magyarok
Ha 1988 nyarán a később börtönbe küldött görög mágnás, Jorgosz Koszkotasz akkor horrorisztikusnak számító 17 millió német márkáért (csak Maradona és Gullit volt nála drágább a futballpiacon!) nem viszi Détári Lajost Görögországba, nyilván a pireuszi futballsztori magyar lapjai is üresebbek. Így viszont nemcsak Döme töltött hangulatos két évet Pireuszban (megérkezésekor életnagyságú Détári-poszterek lepték el Athént, leírhatatlan imádat vette körül, 55 meccsén 33 gólt szerzett), hanem egy év késéssel akkori apósa, Komora Imre is befutott a kispadra, jobbján Török Péter pályaedzővel. Hosszú szünetet követően Németh Krisztiánt vásárolta meg 2010-ben egymillió euróért az Olympiakosz, majd
2010-ben egy másik U20-as vb-bronzérmes, Megyeri Balázs került az Olympiakosz alkalmazásába. A volt Fradi-kapus rövid pireuszi karrierje alatt máris bajnoknak és BL-résztvevőnek, továbbá több góltalansági rekord birtokosának mondhatja magát.
CÍMEREZÉS
Igazi, hamisítatlan antik címer – ha már egyszer Görögország egyik legpatinásabb, de feltétlenül legnépszerűbb klubjáról van szó. Az egyik alapító atya, Notisz Kamberosz adta a nevet: Olympiakosz; Mihalisz Manuszkosz egészítette ki a címeren is szereplő felirattal: Olympiakosz Szyndeszmosz Filathlon Pireosz (Pireuszi Olympiakosz Szurkolói Klub). A piros-fehérben pompázó kör közepén az alapítás éve (1925) mellett természetesen egy babérkoszorús olimpiai bajnok figyel.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. júniusi számában.)
