Csillogó kulisszák, prominens VIP-vendégek, fényes múlt – ez az AS Monaco.
A klubot 1924. augusztus 23-án alapították, de a világ nagy klubjaival ellentétben nem egy kültelki kocsma lelkes ifjai, hanem maga a hercegség. 1933-tól lett tagja a Francia Labdarúgó-szövetségnek, de az első ligára egészen 1953-ig várnia kellett. A klub első edzőikonja, Lucien Leduc már trófeákat hozott a miniállamba, 1960 és 1963 között két bajnoki és két kupaaranyat. Hosszú ingázás következett a két felső osztály között, mígnem az ambiciózus elzászi Arséne Wenger ült le a kispadra 1987-ben. Hét szezonon át gardírozta a monacói ifjakat, nyert velük bajnokságot, Francia Kupát, és 1992-ben második lett a Kupagyőztesek Európa-kupájában is, mielőtt „örökre” elcsábította volna az Arsenal. Többek között Wenger csalhatatlan szemének köszönheti a francia futball Thierry Henryt, David Trezeguet-t, Youri Djorkaeffet, Lilian Thuramot vagy Emmanuel Petit-t – valamennyien 1998-as világbajnokok. De a hazai rendezésű vb idején Fabien Barthez is az AS Monaco alkalmazásában állt.
Korábban, a teljesség igénye nélkül, az edzőlegenda Michel Hidalgo, a ’80-as években Ettori, Amoros, Genghini vagy Bellone, később Evra, Giuly és Rothen is a II. Lajos Stadion kedvence volt, arról nem is beszélve, hogy olyan légiósok szaladgáltak piros-fehérben, mint Enzo Scifo, Glenn Hoddle, Sonny Anderson, Rafa Márquez, a későbbi aranylabdás George Weah vagy az 1990-es világbajnok Jürgen Klinsmann. Tiszteletre méltó névsor.
Legutóbb 2004-ben figyelt a hercegségre a futballvilág, ekkor Didier Deschamps irányításával, többek között a Realt és a Chelsea-t is kiejtve, egyenesen a BL-döntőbe verekedte magát a csapat, Morientesszel, Rothennel, Giulyvel és Dado Prsóval. Mígnem a fináléban jött Mourinho Portója, no meg a 0–3.
Az ezt követő lejtmenet minden képzeletet alulmúlt, ám 2011 decemberében befutott Dmitrij Jevgenyjevics Ribolovljev, és a Forbes magazin vonatkozó listáján tavaly a világ 93. leggazdagabb embereként feltüntetett (amúgy egy üzlettárs meggyilkolásának alapos gyanújával 1997 elejétől 11 hónapot börtönben töltő, végül felmentett…) orosz milliárdos, pontosabban az általa jegyzett befektetési csoport megvásárolta a klub részvényeinek kétharmadát. Ekkor úgy tűnt, eljött a Kánaán, ám a Ribolovljev-éra már véget is ért, a Monaco viszont továbbra is Monaco…
L. Pap István
Kis magyar herceg
Az AS Monacónak a múltja nem mentes honfitársainktól, még ha a kispadon három ízben határon túli, román állampolgárságú magyarok ülhettek is. A világfutball nagy vándora, Schwartz Elek itt is megfordult, 1950 és 1952 között két idényen át építgette a francia első ligába igyekvő AS Monacót. 1986–87-ben, azaz közvetlenül Arséne Wenger érkezése előtt a Cruyff-féle nagy Ajax egykori sikerkovácsa, Kovács István tette le a későbbi nagycsapat alapjait, 2006-ban pedig rövid időre Bölöni Lászlót is alkalmazta az akkor már rohamléptekben a mélybe tartó klub. 2012-ben pedig Koman Vladimirt szerződtette, aki feleslegessé vált a Sampdoriában – ám az 2009-es U20-as vb bronzérmese csak 17 bajnoki meccsen lépett pályára a csapatban, gólt nem szerzett, majd továbbállt az orosz Krasznodarba.
CÍMEREZÉS
A Les Rouge et Blanc, azaz a piros-fehérek kissé puritán címerpajzsán hasonlóan ötlettelen betűkből sorakozik az ASM FC felirat, talán csak azért, hogy kiemelje a hercegség lényegét, a dicső koronát. Nem is árt, ha valami emlékeztet a nemes múltra…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. áprilisi számában, ahol szükséges volt, frissítettük!)
