Nagyinterjú: William Gallas

Interjú Arthur Renard Fotó Richard Cannon

Nem sok külföldi futballista tett akkora hatást az angol fővárosra, mint a francia védő, William Gallas. A játékos 319 Premier League-meccsen lépett pályára, miközben egy tucat esztendőt töltött el a Chelsea-ben, az Arsenalban és a Tottenhamben.

Az interjú előtt már a taxiban egyesítjük erőinket, és elkísérjük a 39 éves futballistát a fotózásra. Hova máshova, mint a Stamford Bridge-hez. De a kocsonyás lazac szemmel láthatóan már neki is sok. „Mégis mi a fene ez? – kérdezi szinte siránkozva, amikor előveszünk egy dobozkával. – Ilyet még soha az életben nem láttam.”

Amit viszont láthatott már, az Premier League-győzelem, vb-döntő elbukása, öltözői balhék és rengeteg ellentmondás.

Mi volt a véleményed arról, hogy az Eurostar megállóját a Waterloo-ról a St. Pancrasra helyzték át? Szerintem szégyen!
Michael Preen, Surbiton
Nekem nagyon jól jött, mert pont akkor költöztem Hampsteadbe, miután az Arsenalba igazoltam. Onnan jobban jött ki a lépés a St. Pancasra. Amikor még a Chelsea játékosa voltam, Wimbledon mellett laktam, onnan könnyebb volt a Waterloo-ra eljutni. Hozzá kell tennem, a St. Pancras sokkal modernebb, jobb állomás, mint a Waterloo.

Mit szeretsz annyira Londonban, és mit emelnél ki, ha egy rosszat is kellene mondani a városról?
Natasha Hart, Facebook
London kozmopolita, különféle emberekkel találkozhatsz ott, különböző kultúrákat ismerhetsz meg, bárkivel szóba lehet elegyedni. Ha eltévedsz, szánnak rád időt, hogy eligazítsanak. De sokat változott is. Amikor 2001-ben odaérkeztem, nem volt nagy forgalom, és mindenki türelmesen vezetett. Ez már nem annyira jellemző.

Unokatestvéred, Mathieu Bastareaud francia rögbiválogatott. Rögbiztél valaha? És ő focizott veled?
Alan Reeves, Facebook
Micsoda, én rögbizni?! Nézzetek rám, hogyan is rögbizhetnék? Eltörne a lábam! Végem lenne. Az unokatestvérem pont olyan magas, száznyolcvanhárom centiméter, mint én, viszont én nyolcvankét kilós vagyok, ő meg majdnem százhúsz! Súlyos, ezzel együtt nagyon gyors. Nagyon elkötelezett a futball iránt, de nem tudom, mennyire jó játékos. Azt válaszolnám, ő jobban focizna, mint ahogyan én rögbiznék. Azt hiszem, elfutnék, mert tudnám, hogy az ellenfélnek van esélye elkapni és a földre nyomni.

Első gólodat a Marseille-ben megelőzte egy szóló a félpályáról a Manchester United ellen az 1999–2000-es idényben. Szívesebben tekintettél akkoriban még csatárként magadra?
Greg Harris, Twitter
Amikor a Clairefontaine-en, a francia nemzeti akadémián kezdtem, még csatár voltam. Ám amíg a többieket két év után kifigyelték és elvitték, én maradtam még egy évet, mert nem voltam elég jó a támadópozícióban. Az edzőm azt mondta nekem, hogy nem vagyok kiemelkedően jó se csatárként, se szélsőként, se középpályásként, és mivel az utolsó idényem következik, próbáljam meg hátul. Ez a beszélgetés egy Paris Saint-Germain elleni meccsünk előtt volt. Beálltam jobbhátvédnek, és egészen jól ment. A következő mérkőzést az Auxerre ellen játszottam, és az is kiemelkedően jól sikerült. Amire azt mondta az edzőm: ez az én posztom. Az idény végén már hívtak is a Caenba, ott egy év után már a felnőttek közt kezdtem. Két idénnyel később pedig már a Marseille játékosa voltam.

„SOHASEM MONDTAM, HOGY ÖNGÓLT LÖVÖK, HOGYAN IS MONDHATNÉK ILYET? EZ A LEGNEVETSÉGESEBB, AMIT VALAHA HALLOTTAM”

Marcel Desailly és John Terry közül ki volt számodra kedvesebb védőtárs, és egymással összehasonlítva milyenek ők?
Robert Barnes, London
Nem tudnék választani, de mindkettő világklasszis védő volt. 1998 körül Marcel volt a világ legjobb hátvédje, míg John 2006 körül volt a csúcson. Szerintem Marcel John tanára is volt egy kicsit. Amikor a Chelsea játékosa lettem, Marcel azt mondta nekem, hogy van egy fiatal a csapatban, aki nagyon tehetséges, és egyszer az angolok kapitánya lesz. Emlékszem, milyen volt az első edzésem velük. Minden új volt, kicsit meg voltam zavarodva, és amikor megláttam Johnt, az mondtam magamban: húha! Megállapítottam, hogy két lábbal is hosszú passzokat ad, ami nekem nem ment. Nagyon erős is volt. Úgy éreztem, nagyon nehéz lesz bekerülni abba a Chelsea-be. De mindennap beleadtam apait-anyait, és a végén már különböző helyeken bukkantam fel a hátsó négyesben, akárcsak a Marseille-ben.

Mennyiben alakult át a Chelsea, miután 2003-ban megérkezett az orosz tulajdonos, Roman Abramovics?
Alberto Vega, Twitter
Sokkal profibb lett. A szervezettség magasabb szintre emelkedett. Abramovics rengeteg pénzt kezdett el belepumpálni új játékosok megszerzésébe, de sok másba is, például új edzőket, orvosokat, fiziológusokat és szakácsokat szerződtetett. Az edzőpályát Harlingtonból Cobhambe költöztette. Egyszer azt a pletykát hallottam, hogy amikor a Chelsea-t választotta, akkor a Tottenham és a Liverpool közt is vacillált, és akkor döntött a Chelsea mellett, amikor a 2002–03-as idény utolsó mérkőzésén megvertük a Liverpoolt, ezzel a negyedik helyen végeztünk, és elindulhattunk a Bajnokok Ligájában. Méghozzá a Liverpool kárára. Lehet, hogy ellenkező esetben oda száll be. Nagyon szenvedélyes. Amikor nyertünk, gyakran bejött az öltözőbe, és azt kérdezte például: „Látom, megrúgtak, menni fog a következő mérkőzés is?”. Közel állt hozzánk.

Volt az a szellemlabda 2005-ben. Szerinted átment a vonalon?
Mark Smith, Facebook
Nem, nem! Az a labda nem ment át a vonalon, ebben biztos vagyok, én szedtem ki. Élénken emlékszem az egészre. Kiábrándító, mert szerintem a miénk volt a legjobb csapat 2005-ben, és ha lehetőségünk lett volna eljutni a BL-döntőbe, mi nyertük volna azt. Ez volt a legnagyobb álmom.

Amikor 2004–05-ben a Chelsea a döntő felé menetelt a BL-ben, mindössze 15 gólt kapott. Hihetetlen. Hogyan történhetett meg, hogy mégsem nyerte meg a sorozatot?
Tony Valentine, Facebook
Tényleg hihetetlen. Nagyon erős volt a védelmünk. José Mourinho mindig hangsúlyozta: nem akar gólt kapni. Azt is látni kell, hogy sosem acsarkodtunk egymás ellen a pályán. Ezt is neki köszönhetjük. Ha valami rosszul ment, azt mindig egyenesen megmondta, ha valaki gyengélkedett, azzal beszélt. „Arra kértelek, hogy így csináld. Miért nem úgy lett?” Ez mindenkinek egyszerűbb volt így.

Volt még egy annyi örömet szerző gólod, mint az a bizonyos utolsó perces a Chelsea-ben a Tottenham ellen 2006-ban?
Steve Lambert, Kent
Nem hiszem. Egyértelműen az volt pályafutásom legjobb gólja. Hogyan is lehetne annál nagyszerűbb? Még a fiam is mutogatja nekem néha. Azt szokta kérdezgetni, tudom-e, mit tettem, amire azt felelem neki, hogy persze. A mai napig büszkén nézi azt a videót. Amit szerintem nem sokan tudnak, az az, hogy a mérkőzés előtti éjszakán mindössze két-három órát aludtam. Elfelejtettem, hogy délben kezdődik a meccs, ezért későn feküdtem le. Amikor reggel hívtak, azt mondtam, nem tudok játszani. Az elmém fáradt el, nem tudtam gondolkodni. Szerintem ezért jött össze az a gól.

„EGYSZER ELFELEJTETTEM, HOGY DÉLBEN KEZDŐDIK EGY MECCS, EZÉRT KÉSŐN FEKÜDTEM LE. AMIKOR REGGEL HÍVTAK, AZT MONDTAM, NEM TUDOK JÁTSZANI”

Mindenáron el akartad hagyni a Chelsea-t? Hogyan reagált a klub?
Razor, Twitter
Volt rá néhány okom, hogy otthagyjam a csapatot. Először is, nem tudtunk megegyezni a vezetőséggel a szerződésem meghosszabbításáról. Úgy éreztem, korrekt, amit kérek, nem az motivált, hogy én legyek a legjobban kereső játékos. Volt még hátra egy év a kontraktusból, úgy voltam vele, majd tárgyalunk, ha visszajöttünk a 2006-os németországi világbajnokságról. A tornán döntősök voltunk, és utána Guadeloupe-ba utaztam a családomhoz. Amikor a repülőtérre érkeztem, mindenhol emberek vártak. Szinte sokkolt. A házunknál fényképet, aláírást kértek mindennap. Erre magam sem számítottam, és mire véget ért a nyaralás, már nagyon fáradt voltam. Megkérdeztem Mourinhót, nem pihenhetnék-e még egy kicsit, de a klub nagyon akarta, hogy menjek az amerikai túrára, jól mutatott a világbajnoki döntős a keretben. Most visszatekintve azt mondhatom, nem nagyon értettük meg egymást, ami nagy kár, mert a célunk közös volt, trófeákat akartunk. Még sokkal rosszabbra fordult minden, amikor a tizenhármas mezemet odaadták Michael Ballacknak. Erre a legkevésbé sem számítottam, és ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy nincs maradásom a Chelsea-nél. Az a szám nagyon sokat jelentett nekem. Azért választottam, mert akkor még nem tudtam, hogy a védelmen belül hol fogok játszani, és korábban még senki sem viselte a csapatban. Nem tudtam róla, hogy szerencsétlen számnak tartják, hozzám jól illet, és fontos része lett az életemnek. Szégyen, hogy így kellett elválnunk, hiszen Mourinho adta meg annak idején az esélyt, hogy a világ egyik legjobb védője legyek.

Tényleg azzal fenyegetőztél, hogy öngólt lősz, amikor elhagytad a Chelsea-t? Mit gondolsz erről a pletykáról, és szerinted miért szivároghatott ki? Beszéltél ezekről bárkivel is a klubnál?
Tobi Wordsmith Osho, Facebook
Sohasem mondtam ilyet, hogyan is mondhatnék? Azt hiszem, talán ez a legnevetségesebb, amit valaha hallottam. Elképzelhető, hogy a klub emberei akarták ezt a képet kialakítani rólam, mert a szurkolók nagyon szerették volna, hogy maradjak. Ha futballozom, abba a szívem is beleteszem, száz százalékon csinálom.

Elköltöztél, amikor a Chelsea-ből az Arsenalba igazoltál? Nem hiszem, hogy szívesen ácsorogtál órákig az M25-ösön.
Robin Durden, Facebook
Az első idényemben maradtam a wimbledoni házamban. De valóban lassan jutottam csak el az edzőpályára. Úgy negyvenöt perc, egy óra kellett ehhez. Abban az évben született meg az első fiam, ezért nem mindig aludtam jól. Fáradt voltam, és október környékén jelentkezett az ágyékproblémám, ami miatt majdnem három hónapra kiestem. Lehet, hogy ez is a vezetés miatt volt? Később közelebb költöztem Hampsteadhez, ahonnan már csak huszonöt percet kellett autóznom.

Milyen érzés volt, hogy abba a tízes mezbe bújhattál bele, amelyet Dennis Bergkamp viselt? Miért épp azt kaptad?
Jamie Berger, Luton
Az Arsenalnál is a tizenhármas mezt akartam viselni, de az már foglalt volt. A hármas jöhetett volna még szóba, mert Ashley Cole épp akkor távozott, de végül ezt választottam. Örültem neki, mert már korábban is volt ez a mezszámom, és a lányom is november 10-én született. Az Arsenal is jól járt azzal, hogy az enyém lett. Ha túl fiatal játékos viseli, azon nagy lesz a teher. Nekem viszont ez a része egyáltalán nem számított.

Ha fogadnod kellene, ki nyerne meg egy kis küzdelmet Wenger és Mourinho közül, melyiket választanád?
Pete Davies, Norwich
Nem tudom. Tényleg nem tudom, mi történhetett kettejük közt, de szerintem néha érdemes lenne továbblépni, és elfelejteni, mi is történt a múltban.

Mi a legkedvesebb emléked az Arsenalnál töltött időszakból?
Danny Smith, London
(Hosszasan elgondolkodik.) Azt hiszem, az első meccsem a Middlesbrough ellen. A Chelsea-ből érkeztem, úgyhogy a szurkolók természetesen méltatlankodtak. De, amikor kiléptem a pályára, egyből éljenezni kezdtek. Ez jó érzés volt. Nem is reméltem.

Mi futott át az agyadon azon a délutánon Birminghamben 2008-ban? Befolyásolta Eduardo szörnyű lábsérülése a viselkedésedet? Nem sajnálod, hogy kijöttél a sodrodból?
Ben Moss, Essex
Nagyon érzelmesen reagáltam. Az ember mindig tanul a hibáiból. Eduardo sérülése viszont nem erről szól, azért történt, mert elengedtünk két pontot a meccs legvégén, nem koncentráltunk. Néha ki kell mutatnunk az érzelmeinket. Nem lehet mindig azt mondogatni, hogy oké, minden rendben. Így lettünk végül negyedikek. Igen, elveszítettem a fejemet.

Mit éreztél, amikor Wenger elvette tőled a csapatkapitányi karszalagot?
Aaron Lucas, Facebook
Akkor nem éreztem túl igazságosnak, de később a legjobb döntésnek bizonyult. Voltak, akik nem örültek, hogy a pályán én vagyok a főnök, ezért Wenger azt gondolhatta, hogy nagy terhet vesz le a vállamról. Túl szenvedélyes voltam. Azt követően váltott le, hogy egy interjúban elmondott szavaimat kiforgatták a csapategységet illetően.

Megvolt valami mentálisan a Chelsea-ben, ami hiányzott az Arsenalból azt illetően, hogy a bajnoki címért folytatott versenyben képes volt tovább kitartani?
Greg Skinner, Facebook
Megfelelő, jó személyiségű, tapasztalt játékosokra van szükség. A Chelsea átlagéletkora egy kicsit több volt, mint az Arsenalé, amikor odakerültem. Ez nagyon sokat számít, és szerintem ma is ez a helyzet a két klubbal. A futball nemcsak a szép játékról szól, hanem arról is, hogy készen állj a küzdelemre.

 

 

 

 

Miután a Chelsea-ből az Arsenalba igazoltál, és ezért jól megkaptad a magadét, nem gondolkodtál el kétszer is azon, hogy aláírj-e a Tottenhambe 2010-ben?
Lee Matthews, Cambridge
Nem igazán. Mehettem volt a Paris Saint-Germainbe is, de a családom miatt nem akartam országot váltani. Amikor már egy évet eltöltöttem a Tottenhamnél, mehettem volna a Juventusba is, de szintén a család miatt ismét a maradás mellett döntöttem. Emellett a Spurs kétéves szerződéshosszabbítást ajánlott fel, mert eredetileg csak egy idényben állapodtunk meg.

Szenzációsan játszottál a 2010–11-es idény Arsenal elleni meccsén idegenben, amikor először voltál a Tottenham csapatkapitánya. Milyen érzés volt egykori klubod ellen pályára lépni?
Ben King, e-mail
Tudtam, hogy nehéz lesz, ahogy a szurkolóknak, úgy nekem is. Előtte másfél éven át én voltam az Arsenal csapatkapitánya. A meccs előtt együtt reggeliztünk a White Hart Lane-en. Amikor megérkeztem, többen is egy újságot mutogattak, amelyben az állt, hogy valamelyik Arsenal-játékos nem fog majd velem kezet. Később Harry Redknapp is bejött hozzám az öltözőbe, és megkérdezte, hogy vagyok. Minden rendben van, feleltem Erre azt mondta, kitalált valamit, hogy egy kicsit felvillanyozza a mérkőzést. Kitalálta, legyek én a csapatkapitány. Mindenki nagyon meglepődött, amikor látták, hogy én lépek ki elsőként a játékoskijáróból. Nagyon jól ment a futball, három kettőre nyertünk.

Úgy éreztem, nem voltál annyira boldog André Villas-Boas irányítása alatt, mint Harry Redknapp idejében, Jól láttam?
Patrick Daniels, Twitter
Igen, ez tényleg így volt. Kezdetben minden jól ment, már a Chelsea-nél megismerkedtem Villas-Boasszal, akkor még José Mourinho játékosmegfigyelője volt. Karácsony környékén megsérültem André első Tottenhamben töltött idényében. Hazautaztam Franciaországba, ahol kezeltek, és amikor visszatértem Angliába, éreztem, hogy valami nincs rendjén. Amikor rendbe jöttem, kezdetben még azt mondta, számít rám az FA-kupában a Leeds ellen, de később változtatott. Találkoztunk, akkor tájékoztatott a döntéséről. Ekkor még mindig azt gondoltam, hogy utazom a csapattal, de az utolsó pillanatban valami isteni szikrától vezérelve úgy döntöttem, hogy ellenőrzöm a listát. Nem volt rajta a nevem! Örülök, hogy nem mentem el, mert az nagyon kínos lett volna. André nem szólt. Egy későbbi találkozónkon azt mondta, az idény második felében tart rám igényt, de innentől kezdve szinte csak Európa-liga-mérkőzéseken léptem pályára. Talán azt gondolhatta, idős vagyok már, és ezzel nem is lenne semmi baj, csak nem kaptam magyarázatot. Eléggé elkeseredtem. Azt szeretem, ha őszintén a szemembe mondják, hogy mi a helyzet. Ez nem azt jelenti, hogy André Villas-Boas nem őszinte, csak azt, hogy ott és akkor nem volt az velem.

Melyik klubot kedvelted a legjobban? A Chelsea-t, az Arsenalt vagy a Tottenhamet?
Georges Lefurgey, e-mail
Mindhármat nagyon szerettem, de a Chelsea-ben töltöttem a legkülönlegesebb időszakot. Ez volt az első külföldi klubom, nagyon jól éreztem magam ott. Ekkor kezdődött válogatott pályafutásom is. Amikor az ember egy nagy klub játékosa, vágyik a sikerre. Megnyertük az angol bajnokságot, és úgy éreztem magam, mint Anglia királya. (Nevet.) Az ember aztán újra meg újra ezt az élményt keresi.

Nem gondoltál arra, hogy a West Hamet is kipróbáld? Így végül az összes nagy londoni klubban futballozhattál volna.
Arthur Griffiths, Twitter
Szerintem tárgyalt is velük az ügynököm, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a Crystal Palace-szal egyszer tárgyaltam 2013 nyarán. Ian Holloway volt akkoriban a csapat menedzsere, és az edzőpályájukon találkoztunk, de semmi több… Ugyanazon a nyáron megpróbáltam visszatérni a Marseille-be, hogy ott kamatoztassam a tapasztalatomat, de nem lett belőle szerződés, pedig felajánlottam, hogy felezzük meg a fizetésemet. Beszéltem Claudio Ranierivel is, aki akkoriban a Monacót irányította, és úgy tűnt, nagyon örülne nekem. Végül a Perth Gloryban kötöttem ki Ausztráliában.

Emlékszem egy konkrét pillanatra egy konkrét mérkőzésen a Western Sydney Wanderers ellen. Elég rossz pillanat volt az…
Roger Sadler, Facebook
Az volt a legnagyobb hiba az egész pályafutásom során. El akartam rúgni a labdát a jobb lábammal, de nem sikerült, viszont elrúgtam a ballal. Elég kínos volt! A fiam mindig azt fogja kérdezgetni, hogy mégis mi volt ez. Muszáj nevetnem rajta, igen, ilyesmi is megtörténhet. Viszont ezt a pillanatot leszámítva csodás időszakot töltöttem ott, és nagyon kedveltem azt a nyugodt légkört.

„SZERINTEM AZ ÜGYNÖKÖM TÁRGYALT A WEST HAMMEL. ARRA VISZONT TISZTÁN EMLÉKSZEM, HOGY A CRYSTAL PALACE-SZAL VOLT EGY MEGBESZÉLÉSEM, DE VÉGÜL NEM LETT BELŐLE SEMMI”

Össze tudnád hasonlítani N’Golo Kantét Claude Makélélével? Ő is eljuthat arra a szintre? Vagy talán már ott is van?
EddieazzarCFC, Twitter
Van köztük hasonlóság. Az új három négy hármas rendszerben, amit a Chelsea újabban alkalmaz, többre is viheti, mint Makélélé. Nincs már messze attól a szinttől. Ha egy kicsit idősebb és tapasztaltabb lesz, eljut oda.

Tudtad, hogy Thierry Henry a kezét is használta, amikor előkészítette a gólodat Írország ellen, és ezzel juttatta ki Franciaországot a 2010-es világbajnokságra? Érdekelt egyáltalán? És mit szólt hozzá ő?
Shane Beirne, Facebook
Nem láttam, sokan voltak előttem. Csak a labdát figyeltem, ami éppen felém jött, igyekeztem odatenni a fejem, jóllehet, végül a vállamról ment be a kapuba. Amikor beérkeztem az öltözőbe, hallottam, hogy Henry kezezése a téma. Többet nem beszélt erről, én pedig nem érzek emiatt semmi szégyent. Ne felejtsük el, hogy Írország 2009 februárjában egy nem megérdemelt tizenegyest értékesített Grúzia ellen. És vajon Luis Suárez? Szerintetek ő vajon szégyellte, hogy kézzel hárított Ghána ellen? Biztos vagyok benne, hogy nem. Hiszen szándékosan csinálta.

Mi ment rosszul Franciaországnak a 2010-es világbajnokságon? Mi a véleményed Raymond Domenechről?
Yannick Borde, Facebook
Az a torna még mindig nagyon fáj mindenkinek. A szövetségi kapitány és a játékosok közti kapcsolat nem volt a legjobb. Egyre csak gyűlt a feszültség, és akkor robbant fel, amikor Nicolas Anelkát hazaküldték, a csapat pedig sztrájkba kezdett. Ezek nehéz idők voltak mindenkinek, aki a válogatott körül mozgott.

Hogy tetszik a kommentátori munka a francia tévénél? Ez lesz a foglalkozásod, vagy esetleg kipróbálod az edzőséget is?
Luc Gagnon, Twitter
Nem igazán szeretnék vezetőedző lenni, az azonban még előfordulhat, hogy hátvédekkel foglalkozzam. Amikor fiatal hátvédek kerülnek egy csapatba, mindig van egy-két olyan eleme a játékuknak, amelyet nem árt fejleszteni. De a a szakmai főnöknek nincs ideje arra, hogy túl sokat foglalkozzon velük. Még ma is látok olyan védőket, akik nem tudják, hogyan is kell jól futballozni ezen a poszton. Nem vagyok biztos benne, hogy megtanítják ezt nekik fiatalkorukban. A kommentátori munkához egészen jól hozzászoktam, megszerettem. Igyekszem konstruktív kritikával élni. Próbálom szóba hozni, mit tehetne az adott játékos egy kicsit másként, de persze némileg izgulok is ilyenkor.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. szeptemberi számában.)