Nagyinterjú: Olivier Giroud

Interjú Joe Brewin

Ha az embert Olivier Giroud-nak hívják, valóban felvetődik a lehetősége annak, hogy életét egy magasabb erő irányítja.

Miután Chambéry szülötte egy idényt kölcsönben töltött a harmadosztályban kevéssel a 22. születésnapja előtt, azt vágták a fejéhez, hogy nem alkalmas az élvonalbeli labdarúgásra. Három évvel később a francia válogatott játékosa volt, rá egy évre francia bajnok és aranycipős a Montpellier-vel, majd ismét egy év elteltével a Bajnokok Ligájában nyomult előre az Arsenallal. A hab a tortán a 2018-as világbajnoki győzelem volt, amelyet megelőzően még az is problémát jelentett, hogy játéklehetőséget kapjon.

Ez utóbbi jól mutatja kicsiben, milyen volt a pályafutása. Klubjaiban egyszerre dicsőítették és részesült megvetésben, a válogatottban tisztelték, ugyanakkor gúnyolódtak is rajta, de ezekre mindig góllal válaszolt, és azt kérdezte, mivel lehetne még szolgálatukra. Csak négy olyan játékos van, akit többször hívtak a francia válogatottba, és csak egy – Thierry Henry –, aki több gólt szerzett nála.

Frissen megjelent önéletrajzából (Always believe, Legyen mindig hited) kiderül, hogy a keresztény hit mindvégig erőt adott pályafutása során, és erre szüksége is volt. Minden bizonnyal működött is, ha megnézzük, hány trófeát hódított el.

Jelenleg 35 éves, és a Milan játékosa, miután a nyár folyamán Olaszországot választotta a Chelsea-ből távozva. Nagyon jó bőrben van, és örömmel válaszolt olvasóinknak elnyert trófeákról, a híres skorpiórúgásról és persze hajviseletének titkairól is.

Az alsóbb osztályokból építkeztél Franciaországban. Mindig hittél benne, hogy sikerülni fog?
Donal J. O’Driscoll, Facebook
Mindig az volt az érzésem, hogy vezet egy csillag. Vallásos vagyok, és hiszek abban, hogy az ember a maga útját járja, az Isten pedig vezeti rajta. Engem más úton vezetett, mint azokat a társaimat, akik már tizenhét-tizennyolc éves korukban profi szerződéseket kaptak, és egyből a legmagasabb szinten játszottak. Más volt, de ma már sokan járják ezt az utat. A könyvemben szerettem volna megmutatni a gyerekeknek, hogy nem érdekes, mit mondanak mások, mi történik, az a fontos, hogy higgy magadban. (FFT: Milyen emlékeid vannak az első időkből?) Az biztos, hogy nagyon másfajta labdarúgás volt az. Tizenkilenc éves koromban lettem profi, de akkor még egyetemre jártam, szerettem volna kapcsolatban maradni más területen mozgó emberekkel is, és folytatni sporttudományos tanulmányaimat. Aztán ez nem volt már lehetséges, amikor kölcsönbe kerültem, és az Istres játékosa lettem a harmadosztályban. Ekkor abba kellett hagynom az iskolát. Meghoztam a döntést, és a továbbiakban csak a labdarúgásra koncentráltam. Izgalmas napok voltak. Először voltam távol a családomtól, magamra főztem, és én mostam a ruháimat. Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán addig a családommal lehettem, vannak olyan gyerekek, akik már tizenhárom-tizennégy éves korukban elhagyják az otthonukat. Büszke vagyok rá, hogy más utat jártam be, nagyszerű emberekkel találkoztam, és tudom, hogy honnan jövök. Nagyon sokat segített a későbbiekben.

Mehmed Bazdarevic, aki a Grenoble-ben volt az edződ, azt mondta, nem vagy elég jó, hogy a legmagasabb szinten megálld a helyed. Mit éreztél?
Louis Matthews, Hendon
Ma már vicces, de akkor nem volt az, hiszen egyáltalán nem volt biztos, hogy az leszek, aki lettem. Nem neheztelek rá, de úgy érzem, még ha ez is volna az igazság, ilyet nem lehet mondani egy húszéves játékosnak. Az ilyentől padlóra kerül, és nem érzi majd a vágyat, hogy odategye magát. Elég kemény volt. Viszont kiváló példa arra, hogy még nehéz helyzetben is lehet motiváltnak maradni. Néhány évvel később a Montpellier-ben a Bazdarevic irányította Sochaux ellen léptem pályára az élvonalban, és mesterhármast szereztem, miközben vezettük a bajnokságot. A meccs végén csak annyit mondott rólam, hogy „Csodálatos játékos!”. Azt hiszem, a legjobb választ adtam neki.

Számos elismerésed közt hol helyezkedik el az, hogy bajnok lettél a Montpellier-vel 2011–12-ben?
Emilio Martínez Baniela, Facebook
Előtte volt még egy fontos lépés az életemben, mert két idényt töltöttem a Tours-ban a másodosztályban. Mindig lépésről lépésre haladtam a pályafutásom során, mert az volt az elméletem, hogy így lehet fejlődni és játéklehetőséget kapni. Ekkor első alkalommal voltam Laurent Koscielny csapattársa, és nagyon közel kerültünk hozzá, hogy feljussunk az első osztályba. Az idény harminchetedik mérkőzését éppen a Montpellier ellen játszottuk, és ha mi nyertünk volna, feljebb léphetünk, mivel azonban csak null null lett, ők kerültek a Ligue 1-be. A második idényemben a Ligue 2 gólkirálya lettem, és a Montpellier szerződtetett. Bár már az előző idényben is jól ment, ez hatalmas előrelépés volt, és meg akartam mutatni, hogy ott is sikeres tudok lenni. Az első év a beilleszkedésről szólt, a másodikban már én lettem a Ligue 1 gólkirálya, és mi szereztük meg a bajnoki címet a Paris Saint-Germain ellenében a katari tulajdonosok első évében. Tiszta őrület volt. A város megvadult, csodálatos időket éltünk. A Montpellier fiatal csapat, 1974-ben alapították, így aztán ez volt az első bajnoki aranyérme. Ekkor lettem először válogatott, már huszonöt éves voltam, de valami különleges kezdődött.

Mindenki számára emlékezetes, hogy a Montpellier elnöke, Louis Nicollin a bajnoki siker után narancssárga-kékre festette a haját. Erős egyéniség volt. Te mit tapasztaltál vele kapcsolatban, mielőtt 2017-ben meghalt volna?
Frederic Dupont, London
Valóban erős egyéniség volt! A klub ma is nagyon hiányolja, hiszen jobbára neki köszönhető, hogy a csúcsra jutott. Egészen váratlanul nyertük meg a bajnokságot, és ez így még élvezetesebb volt. Nicollin szenvedélyes ember volt, néha úgy üvöltött velünk, akár a gyerekekkel, vagy mondott valami durvát a sajtóban, de mindig nagyon szeretett bennünket. A gyerekei voltunk, ő pedig a szellemi édesapánk.

Igaz, hogy 2010-ben a Celtic vagy a Middlesbrough játékosa is lehettél volna?
Conor Shipman, Teesside
Igen. Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy nem az a megfelelő pillanat otthagyni Franciaországot, pont akkor, amikor a Tours gólkirálya lettem. Szerettem volna letenni a névjegyem a Ligue 1-ben, ezért igazoltam a Montpellier-be. Beszéltem Nicollinnal is, aki azzal viccelődött, mit csinálnék Skóciában, amikor épp a Kilmarnock ellen lépünk pályára. Bár nem akart tiszteletlen lenni, direkt rosszul ejtette ki a csapat nevét, és azt mondta, elvesznék ott. Én viszont úgy gondoltam, jó választás lehetne, már csak a Celtic Park miatt is, illetve mert hatalmas rajongója voltam a brit labdarúgásnak. Közel voltam ahhoz, hogy ott folytassam, de szerencsére megint jó döntést hoztam, és Franciaországban tettem egy újabb lépést előre. Néhány évvel később Arsene Wenger meghívott az Arsenalba, és teljesült az álmom.

Amikor 2012-ben az Arsenal játékosa lettél, minden arról szólt, hogy Robin van Persie a Manchester Unitedba távozott. Az volt a terv, hogy a társa leszel, vagy az, hogy te váltod őt? Mennyire jelentett terhet számodra, hogy a nyomdokaiba kellett lépned?
Eddy Hughes, Instagram
Wenger csak annyit mondott, hogy szüksége van egy másik csatárra is, arra nem emlékszem, említette-e, hogy Van Persie távozik, de azért nyilvánvaló volt, hogy menni készül. A menedzser nem ígérte meg, hogy rögtön a kezdőbe kerülök, tudta, hogy egy kis idő kell, amíg alkalmazkodom a Premier League-hez. Igaza is volt, jól ment az első idény, de nem a legjobban. Ennek ellenére gyorsan helyett kaptam a csapatban. Az első meccsemet még a kispadon töltöttem, de utána már számított rám. Rögtön az elején tudtam, hogy az angliai munka egészen különleges lesz. A harmadik meccsemen az Arsenal szurkolói már a Hey Jude-ot énekelték nekem, amikor a Liverpoolnál jártunk vendégségben. Nagyon hálás voltam érte. Fantasztikus öt és fél év következett. (FFT: Előfordul még, hogy a zuhanyzóban énekelsz?) Igen, olykor elő. A barátaim is szívesen éneklik azt a dalt nekem.

Nagyon úgy fest, hogy Arsene Wenger régi játékosai sosem mondanak rosszat a mesterre. Hogyan lehetséges ez?
Gregor Turner, East Fife
Ez a tiszteletről szól. Elolvastam a könyvét, és most már értem, mennyire az Arsenalnak szentelte az életét. Még a családi életére is hatással volt, ahogyan kemény munkával próbálta sikerre vinni a filozófiáját. Alapjaiban változtatta meg a labdarúgást. A saját képére formálta az Arsenalt, és ettől legyőzhetetlen lett a csapat. Emelem kalapom minden előtt, amit a klubnál tett. A vége nem sikerült túl szépre, és összetört a szíve, amikor távoznia kellett. A klub is nehézségekkel szembesült, miután elment, amiből sejthető, hogy egyáltalán nem volt könnyű a munkája. Nagyon nehéz dolga lesz Mikel Artetának, hogy visszavezesse a csapatot az elitbe.

Kint voltam a Crystal Palace elleni mérkőzésen, ahol az a skorpiórúgásod született. Szándékos kísérlet volt, vagy csak próbáltad elcsípni a labdát?
Lee Pethers, Instagram
Mindkettő! Próbáltam elcsípni a labdát, hogy kapura lőjem. Kis szerencsém is volt. Sosem gyakoroltam edzésen, bár akik velem dolgoznak, tudják, hogy kedvelem az akrobatikus mozdulatokat. Nagyon kedveltem Jean-Pierre Papin ollózásait, nekem is összejött néhány. De valóban, ez a mozdulat egészen szokatlan volt. Az, hogy a léc alját is eltaláltam, sokkal jobbá tette. Egészen különleges pillanat volt.

Nyertél Bajnokok Ligáját, Európa-ligát, Ligue 1-t, FA-kupát és a világbajnokságot is, ugyanakkor Premier League-et nem. Nagyon sajnálod? Nem gondolod, hogy a Leicester helyett az Arsenalnak kellett volna bajnoknak lennie 2015–16-ban?
Jade Craddock, e-mail
Jó kérdés. Ne hagyjuk ki az Európa-bajnokságot sem, azt is nagyon sajnálom. Premier League-címet nagyon nehéz szerezni. Hatalmas verseny volt a topcsapatok között, többek közt ezért is akartam Angliába kerülni. Bárcsak nyerhettem volna bajnoki címet, de ennek másképp kellett lennie. (FFT: Pedig 2016 februárjában megvertétek a Leicestert, és ezzel csupán két pontra csökkent a különbség. Mi nem ment végül?) Az a mérkőzés hihetetlen volt. Való igaz, hogy bajnokok lehettünk volna, de valamiért mindig február, március környékén omlottunk össze, nem tudom, hogy ez a BL-meccseknek volt-e köszönhető, vagy csak nem voltunk elég állhatatosak. Nagyon izgalmas év volt, a Leicester egy kicsivel jobbnak bizonyult.

Hogy csinálod, hogy a séród mindig ép marad a meccsek végéig?
Ben Marsden, Instagram
Amikor Angliába kerültem, szinte mindenki ugyanezt kérdezte. Nem különösebben érdekelt, de azért viccelődtem a csapattársakkal ebben a témában. Hogy mi a titok? Csak egy kis zselé, egy kis spray. Ilyen egyszerű.

„HA JOBB VAGY ANNÁL, MINT AMIRE TARTANAK, MINDIG JÓ ÉRZÉS BEBIZONYÍTANI, HOGY NINCS IGAZUK”

Teljesen odavoltam érted az Arsenalban. Azt mondtad, könnyű volt otthagyni a csapatot 2018-ban, mivel többet szerettél volna játszani. Nem érintett meg érzelmileg?
Karl Laird, Dartford
Egy futballista legszívesebben az idény utolsó meccse után köszön el odahaza, miközben boldogan integet a szurkolóknak. Velem ez a legkevésbé sem így volt. Én január végén búcsúztam idegenben, a Swansea ellen. Akkor már kapcsolatba hozott a sajtó a Chelsea-vel. Viszont amikor visszatértem az Emiratesbe, nagyon szépen fogadtak. Az ember ilyenkor fogja fel, hogy nagy dolgokat ért el a csapattal. A szurkolók a mai napig szeretnek. Ha találkozunk az utcán, minden ugyanúgy zajlik, és ez hihetetlenül fontos. Jó emlékeket hagytam a pályán és azon kívül is. Az Arsenal sokat segített: jobb lett a taktikai érzékem és a technikám, de emberként is sokat fejlődtem ott. Nagyon nehéz volt otthagyni a csapatot, de muszáj volt játéklehetőséghez jutnom, mert mindenképpen biztossá akartam tenni a helyemet francia válogatottban, mivel közeledett a világbajnokság.

Azt hallottam, hogy anyukád egyik barátnője nagy hatással volt a pályafutásodra, még egy Evertonba távozást is meghiúsított 2017-ben.
Ross Draper, Liverpool
Mint tudjátok, erős a hitem. Pozitív személyiség vagyok, még akkor is, ha a helyzet negatív. Abban a pillanatban azt éreztem, iránymutatásra van szükségem Istentől, hogy a helyes döntést hozzam meg. Azt hiszem, ez sikerült is az életem jelentős részében, és való igaz, az édesanyám barátnője, Nicole gyakran ad tanácsot. Elmondtam neki, mi a helyzet, és megkérdeztem, hogy szerinte menjek-e. Korábban már többször segített, és a végén mindig kiderült, hogy a legjobb tanácsokat adta. Szerettem volna több sikert elérni, még több trófeát bezsebelni, és ez sikerült is. Az volt az eredeti terv, hogy 2017 nyarán távozom, amikor Arsene Wenger megvette Alexandre Lacazette-et, de végül kivártam még hat hónapot.

Örülsz, amikor azt mondják rólad, hogy alábecsült játékosnak titulálnak, vagy inkább frusztráló, hogy nem jegyeznek olyan magasan, ahogyan azt megérdemelnéd?
Edward Slater, Instagram
Ilyen az életem. Mindig is szembesültem nehézségekkel, aztán túljutottam a keményebb pillanatokon. Szerintem azonban jó jel, ha jobb vagy annál, mint amire tartanak. Mindig jó érzés bebizonyítani, hogy nincs igazuk. A válogatottban állandóan igyekeztek Karim Benzema ellen fordítani. Elég frusztráló, de alapvetően a médiának köszönhető. Sosem volt bajom Benzemával, és nagyon szerettem mellette játszani; 2011 óta voltunk együtt a válogatottban, még ha ő később nem is került be. (FFT: Ezek szerint az sem zavart, hogy Benzema gokartnak nevezett téged 2020-ban, miközben azt állította, hogy ő egy Formula–1-es autó?) Igazán vicces volt! Jól vettem. Valami élő közösségimédia-műsorban hangzott el, valaki rólam kérdezte, ő pedig ezzel a tréfával ütötte el. Nincs ezzel semmi gond.

Milyen érzés, hogy már meghaladtad Michel Platini válogatottban szerzett góljainak számát? Thierry Henryt is lenyomod?
@spursdab, Twitter
Természetesen nagyon büszke vagyok rá, hiszen Platini háromszor nyerte el az Aranylabdát, és Zinédine Zidane mellett a francia válogatott egyik legendája. Ha valaki tizenöt-húsz évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy én leszek a csapat történetének második legtöbb gólját szerző játékosa, biztosan nem hittem volna el. Ez is csak azt mutatja, hogy a megfelelő eltökéltséggel, erővel és személyiséggel bármit elérhetsz. Ami Henry rekordját illeti, nem tudom. Egyelőre élvezem a játékot az új klubomban, a Milanban. Sosem könyörögtem semmiért. Még a Chelsea-ben is türelemmel vártam a játéklehetőséget Frank Lampard mellett. Ugyanez a helyzet a nemzeti együttessel is. Mindent meg fogok tenni, hogy versenyben legyek, de nem az foglalkoztat a legjobban, hogy megdöntsem Henry csúcsát. Nagyon boldog vagyok mindazzal, amit elértem. (FFT: Egyszer arról beszéltél, hogy a válogatott valóságos szentély a klubhoz képest.) Igen, volt, hogy súlyos problémákkal néztem szembe az Arsenalban és a Chelsea-ben, ezért az, hogy gólokat szerezhettem a francia válogatottban, mindig is nagyszerű érzés volt. Egy kicsit felfrissültem, és újult erővel tértem vissza a klubomba.

Milyen érzés volt, amikor 2016 májusában kifütyültek a francia válogatott szurkolói egy Kamerun elleni barátságos találkozó közben, amelyen amúgy gólt is szereztél?
Zoe Rousseau, Párizs
Amikor Benzema nem szerepelt a válogatottban, mindig voltak, akik mellette tüntettek, azaz ellenem léptek fel. Meg kellene érteniük, hogy nem miattam nem volt ott. Egy kicsit igazságtalannak éreztem a dolgot. Először elkenődtem, de aztán a barátaim poénra vették, és én is megtanultam jól fogadni. A Kamerun elleni meccs után a L’Équipe főcíme így szólt: Le Mal Aimé, azaz „a rosszul szeretett”, ami egy Claude Francois-sláger, és másnap már énekelték is nekem. Utána már minden remekül ment, mert jól sikerült a 2016-os Európa-bajnokság, és nem sokon múlt, hogy nem mi nyertünk hazai pályán. Nem lehet mindenkinek megfelelni, úgyhogy egyszerűen csak meg kell mutatni a pályán, hogy tudunk küzdeni.

Most már örökre világbajnokként mutatkozhatsz be. Mit jelent ez az életedben?
John Carter, Sheffield
A lényeg: aki világbajnok lesz, az eltelik önbizalommal. Csodálatos torna volt az oroszországi, nagyon együtt voltunk, és megmutattuk, mire vagyunk képesek. Nem hittem volna soha, még akkor sem, amikor huszonöt éves koromban a válogatott tagja lettem. Igazi áldás van rajtam. (FFT: Mekkora szerepet játszott a sikerben Didier Deschamps kapitány?) Hitet adott, amit igyekeztem a pályán meghálálni. Hosszú időn át engem vetett be a legtöbbet, így nagyon sokkal tartozom neki. Mindig is kiállt mellettem, amit a teljesítményemmel próbáltam viszonozni. Nagyon jó viszonyban vagyunk egymással.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Abu Dakar, Facebook
Talán a világbajnoki győzelemre, de a skorpiórúgásért elnyert 2017-es Puskás-díjra úgyszintén. Láttam egy vicces videót, amiben egy fickó azt állítja, hogy amikor a gyerekeim nagyobbak lesznek, azt fogják hinni, olyan jó voltam, mint Pelé. (FFT: Biztosan van egy nagy kandallópárkányod, amelyen ott az összes elismerésed…) Egyelőre még nem kaptak saját szobát. Ezzel még várok a visszavonulásomig, amikor majd letelepszem valahol. De biztosan lesz külön helyük.

„HA AZT MONDJÁK, ÉN SZERZEM A FRANCIA VÁLOGATOTT MÁSODIK LEGTÖBB GÓLJÁT, NEM HITTEM VOLNA EL”

Hogyan tekintesz vissza a Chelsea-ben töltött időszakodra? Elégedett vagy azzal, amit ott elértél?
Greg Hughes, Staines
Jobbat nem is remélhettem volna abban a három és fél évben. Rendben, elveszítettünk néhány döntőt, de megnyertük az FA-kupát, az Európa-ligát, ahol gólkirály lettem, majd a Bajnokok Ligáját is. Csak azt sajnálom, hogy nem játszottam eleget az utolsó három hónapban. Ez egy kicsit frusztrált, de mit is mondhatnék. A csapat szépen küzdött, és mindannyiunk közös érdeme az a BL-győzelem Portóban. Volt egy kis nosztalgiám, amikor távoztam, ahogy az Arsenalnál is. Nem tudtam szépen elköszönni, de ideje volt az új kihívásnak.

Mit éreztél, miután megnyerted a BL-t a Chelsea-vel? Mássá teszi az élményt, ha nem vagy ott a pályán egy ilyen fontos döntőben?
Mohammad Syafiq, Instagram
Igen, egyértelműen. Hazudnék, ha azt mondanám, pontosan ugyanolyan, mintha ott lettem volna a pályán. Más érzés volt, mint a világbajnokság, az Európa-liga vagy az FA-kupák megszerzése, ugyanakkor csapatsportról beszélünk, közös erőfeszítésről. Én is hozzájárultam a sikerhez, én értem el a Chelsea legtöbb gólját abban a sorozatban, úgyhogy nem voltam elégedetlen. (FFT: A Sevilla ellen egyetlen meccsen négyszer voltál eredményes. Előfordult ilyen korábban?) Igen, a Tours-ral a másodosztályban. Már az is a különleges érzés volt, de amikor a Bajnokok Ligájában egy kiemelkedő csapat ellen csak az én nevem szerepelt a találatok mellett, az egészen hihetetlen volt.

Mi nem ment az idei Európa-bajnokságon a francia válogatottnak?
Cole Williams, Cardiff
A labdarúgásban, a sportban, az életben egyvalami fontos igazán: semmi sincs előre megírva. Még ha a papíron a tiéd is a legerősebb csapat, könnyen érhet meglepetés. Közel voltunk hozzá, hogy megverjük Svájcot a legjobb tizenhat közt, de őrült egy meccs volt, tíz perc alatt minden megfordult. Szerintem ha tízszer újrajátszanánk, akkor sem alakulna még egyszer ugyanígy. Ez is azt mutatja, hogy az utolsó percig ki kell tartani. (FFT: Ez volt életed legizgalmasabb mérkőzése?) Rajta ültünk az érzelmi hullámvasúton. Svájc két kései góllal jött vissza a mérkőzésbe, pedig már három egyre vezettünk. Pezsgett az adrenalin, és vegyes érzések tomboltak bennünk, majd tizenegyesekkel kaptunk ki, nehéz volt feldolgozni. Sokkal szívesebben emlékszem a 2018-as döntőre Horvátország ellen, vagy arra, amikor a legjobb tizenhat között Argentínát vertük meg négy háromra. Ezek a befejezések sokkal jobban tetszettek!

Milyen az élet a Milanban, és milyen a kapcsolatod Ibrahimoviccsal?
@Farinho_10, Twitter
A családom beilleszkedett Olaszországban, a klub pedig szívélyesen fogadott. Jól érzem magam, bár hamar elkaptam a koronavírust, és volt egy hátsérülésem is. Ibrahimovic? Az a baj, hogy ő is sérülésekkel bajlódik. Nagyon remélem, hogy gyakran játszunk majd együtt ebben az idényben, szép csatársor lenne. Fiatal, tehetséges a csapat, tele energiával és magas nívóval.

Miért vetted magadra a Milan elátkozott kilences mezét? Mik a céljaid?
@MilanWhatNow, Twitter
Szeretném megnyerni az olasz bajnokságot. Ismerem a kilences mez történetét, de nem vagyok babonás. Keresztény vagyok, így nincs helye babonának az életemben. Nem számít, hányas mez van rajtam, az a fontos, milyen a lelkületem. Efelől semmi kétségem, ahogy afelől sem, hogy képes leszek megtörni ezt az „átkot”.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. januári számában.)