Nagyinterjú: Kevin Phillips

Szöveg Chris Flanagan Fotó Fabio De Paola

Mélyen elmerültünk a staffordshire-i vidékben, és Kevin Phillips libája hangosan felesel velünk.

„Ez a házőrzőnk – jegyzi meg Phillips. – Ha bármi van, arról tájékoztat. Meg is támad, ha kell, borzalmas.”

Az egyetlen európai Aranycipőt nyert angol labdarúgó háza előtt állunk, és igyekszünk biztonságos távolságban maradni a félelmetes élőlénytől. Nehéz megőrizni a nyugalmunkat. A csendes vidéki út mellett álló átalakított őrház az egyik legszebb otthon, amelyben valaha is jártunk. Van itt hely lovaknak és egy valós méretű focikapunak is. Bent a házban áll egy biliárdasztal, a Premier League-ben elnyert Aranycipő és európai társa is. Mindkettőt azért kapta, mert az 1999–2000-es idényben 30 gólt szerzett a Sunderland csapatában.

„Ha ma megnézzük a nyertesek listáját, még értékesebb ez a kitüntetés – állapítja meg. – Messi, Ronaldo, Phillips.” Nem is rossz, főleg nem olyasvalaki esetében, aki a hetedosztályban kezdte. Letelepszünk a heverőre, és indulhat is a beszélgetés.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit Ian Holloway művelt a Blackpool vagy a Crystal Palace csapatában?
Garry Wright, Fleetwood
A 2013-as pótselejtezőt követően a Palace-szal útban voltunk a szállodába, és megkérdeztük Hollowayt, megállhatunk-e italért. Azt mondta, hogy természetesen igen. Megálltunk London egy durva részén, és beküldtük a két legnagyobb emberünket egy boltba, hogy megússzuk a balhét. A következő pillanatban mindenki azt kiabálta: „Nézzétek már Ollie-t!”. Ott rohangált a megnyert trófeával a feje fölött a főutcán, és ez nem volt ám egyszerű vidék. Az emberek fejére kiült a döbbenet. A felesége ott volt a busz elejében, és verte az ablakot, hogy jöjjön már be. Néhány srác rángatta vissza. Vicces volt, de könnyen helyben is hagyhatták volna. Vagy fogják a serleget, és elszaladnak vele.

Ott voltál az öltözőben, amikor Kevin Keegan kiszállt, miután Anglia 2000-ben kikapott Németországtól?
Lucy Norton, Devizes
Igen. Fura helyzet volt. Nem jött be azonnal az öltözőbe, és sejtettük, hogy baj van. Tartott egy beszédet, össze volt törve fizikailag is. Tele volt érzelemmel a hangja, és azt mondta: „Elvittem ezt a csapatot, ameddig csak tudtam, de tovább már nem megy. Befejezem.” Egy ideig csend volt, aztán az idősebb játékosok szólaltak meg: „Most nem lehet kiszállni”. A hét közepén játszottunk Finnországgal. Mindenki nagyon szerette Keegant. Én is szerettem a közelében lenni. Súlyos helyzet volt.

Mi történt Milton Núnezzel a Sunderlandnél? Tényleg rossz játékost igazoltak tévedésből?
Juan Horácio Pérez, Tegucigalpa
Nem hiszem, hogy rossz játékost igazoltak. Egyszerűen csak megjelent az edzőpályán, nagyon kedves volt, de én sem vagyok épp túl magasnak mondható, ő meg egy fejjel alacsonyabb volt nálam. Nem sikerült beilleszkednie, de része lett a helyi folklórnak.

Mindig sikerült gólt szerezned a Wolverhampton ellen. Személyes ügy volt, vagy csak így alakult?
Ben Lewis, Twitter
Minden csatárnak van egy olyan csapata, amelyik ellen tíz-tizenkét gólt is elér. Még a Watfordban is betaláltam a Wolves ellen. Az, hogy a West Brom mezében hármat is lőttem ellenük 2007-ben a rájátszás elődöntőjében, szinte hihetetlen. De az ilyesmi sosem személyes ügy.

Mi volt a legnagyobb törés a pályafutásod során?
Az, hogy a Southampton elbocsátott tizennyolc éves koromban. Egész nyáron azon gondolkodtam, hogy mindennek vége, és sosem leszek futballista, az álom szertefoszlott. Pedig Alan Shearer cipőjét tisztítottam, biztosan jól dolgoztam! Csatárként kerültem oda, de nem sokat fejlődtem. Dave Merrington edző megkért, hogy legyek jobbhátvéd. Az ilyesminek nem nagyon örül az ember, de vagy odaállsz, vagy sehova sem állsz többet. Majdnem két évet töltöttem ott. Amikor elküldtek, az ország összes klubjának írtam, de csak három helyről érkezett válasz. Mindegyik azt írta, hogy teljes a létszám, de felvesznek a tartaléklistára. Borzalmas érzés volt, de legalább megpróbáltam.

Azért lőttél ennyi gólt, mert féltél, hogy visszaküldenek a jobbhátvéd posztjára?
Michael Gant, Twitter
Nem, nem! Már gyerekként is rengeteg gólt szereztem, és úgy voltam vele, hogy amennyiben adódik valamilyen lehetőség, azt megragadom. Jobbhátvéd voltam a Baldockban, és tizenkét órát dolgoztam reggel hattól este hatig egy sütödében. Utána hazamentem, vettem a cuccom, és indultam tréningezni. Hittem magamban. Ian Allinson volt az edzőm, és folyamatosan azt susogtam a fülébe, hogy csatár vagyok, mire ő mindig azt felelte, hogy rendben, de van elég csatár a csapatnál. Azt akarta, hogy a hátvéd ne menjen át a félpályán, én viszont nagyon szerettem volna előre menni, és gólt szerezni. Ilyenkor rendszeresen rám kiabált, hogy mit csinálok. Aztán egyszer felhívott egy péntek este, és azt mondta, másnap hiányzik egy csatárunk, van-e kedvem. A Burnham ellen játszottunk idegenben, és két gólt szereztem.

Találkoztál Elton Johnnal a Watfordnál?
Karl Morgan, Pinner
Igen. A Sunderland ellen mutatkoztam be a Watfordban, és a meccs előtt besétált az öltözőbe Glenn Roeder, és azt mondta, hogy valaki szeretne találkozni velem. Kimentem, mire azt mondta: „Bemutatom Mr. Elton Johnt”. Nem akartam elhinni. Jól ment a játék a tartalékcsapatban, és tudott rólam. Nagyon sokat tud a futballról. Kezet ráztunk, az ujján ott volt az a nagy gyémántgyűrű. Gondoltam magamban, ez aztán nem semmi. Tizenhat meccsen léptem pályára abban az idényben, és kilenc gólig jutottam, viszont az idény végén elvesztettem az apámat. Felkészülési túrán voltunk, amikor infarktust kapott. Annyira fájt, hogy akár abba is hagytam volna a focit. Elértem, amit akartam, ő pedig látott játszani. Glenn Roeder fantasztikusan viselkedett velem, ő is hasonlókat élt át a saját apjával. Azt mondta, ne adjam fel, folytassam.

Jó döntést hoztál, amikor a Sunderland játékosa lettél. Miért gondoltad úgy, hogy ideje lelépni a Watfordból?
Milan Toth, Instagram
Igazából nem gondoltam, hogy eljött az ideje, viszont hetente háromszáz fontot kerestem, ami még annál is kevesebb volt, mint amit a Baldocknál töltött időszakomban a kenyérsütőüzemmel együtt vittem haza. Amikor elérkezett a második szerződésem ideje, Graham Taylor lett a menedzser, és ő, az ügynököm és én nem tudtunk megegyezni. Nem sokon múlt, hogy az Ipswich-be menjek, de a két klub nem volt képes megállapodni az összegben. A Portman Road parkolójában azt kérdeztem az ügynökömtől, hogyan tovább, amire ő felhívta a Sunderland menedzserét, Peter Reidet. Életem legjobb döntése volt, hogy végül oda szerződtem.

A világ nagy csatárduóit tekintve hová tartozik a Quinn és Phillips alkotta kettős?
Ip81523, Instagram
A világ? Ezen a szinten talán nem beszélnek rólunk, de az biztos, hogy ha megnézzük a Premier League nagy párosait, szóba jöhetünk. De még ezen a szinten sem olyan, mint mondjuk Shearer és Chris Sutton vagy Andy Cole és Dwight Yorke viszonya, nem is tartott annyi ideig, de a két-három évünk alatt sok gólt szereztünk. Érdekes párosítás volt, a kicsi és a nagy viszonya. Niall Quinn százkilencvenhárom centiméter volt, én százhetven, mégis működött. Azonnal biztonságban éreztem magam, amint találkoztunk, és jó barátok is voltunk, ami ilyen esetben nem mellékes. Az első idényemben 35 gólt szereztem az oldalán, ezzel megdöntöttem Brian Clough háború utáni Sunderland-rekordját (30). Clough meg is ajándékozott egy mezzel ebből az alkalomból, ami nagy kitüntetés.

A magas-alacsony párosítások ritkák manapság. Lesz még vajon ilyen a futballban?
Mark Robertson, Instagram
Manapság mindenki hátulról próbál előre törni, jellemző a tükörszélső és a szélen játszatott támadó. Nem valami menő a kétcsatáros megoldás. Nekem ez elég furcsa: miért ne lehetne két gólszerző a pályán? Nagyon szenvednék, ha most kezdődne a pályafutásom. Peter Reid néha egyedül küldött előre, és nem volt valami jó érzés. Sokkal jobb volt valakivel együtt dolgozni, és felépíteni a munka­kapcsolatot.

Milyen érzés játékosként, amikor elveszíted a Championship rájátszását?
Cian Fanning, Instagram
A Wembley nem a lúzereknek való. Négy rájátszás döntőjében játszottam, ebből hármat elveszítettem, egyszer nyertem. Ezek a világ legdrágább mérkőzései, amikor plusz három hetet focizol a semmiért. Amikor a Crystal Palace-szal feljutottunk, azt gondoltam, ez nem is lehetséges. A pályafutásom vége felé történt, és én szereztem a győztes gólt. Amikor lefújták a meccset, mindenféle érzés szabadult fel bennem. Csodás volt. Kikapni borzasztó. Az volt a legnehezebb, amikor a West Brommal veszítettünk a Derby ellen.

Motivált a következő évben, hogy egy évvel korábban kikaptatok a Charltontól a rájátszásban?
Harry Charlton, Washington
Száz százalékban. Tudom, hogy furcsán hangzik, de végül az volt a szerencsénk, hogy kikaptunk a Charltontól. Nem álltunk teljesen készen akkor a feljutásra. Még egy évet együtt kellett töltenünk, hogy összeszokjunk. A következő idényben brillíroztunk. Négy gólt szereztem a Bury ellen, amikor eldőlt, hogy feljutunk. Az utolsónál a félpályánál szereztem meg a labdát, elszaladtam vele, és a felső sarokba vágtam. Csak álltam ott feltett kézzel ünnepelve, és arra gondoltam, igen, megcsináltuk! Amikor feljutottunk, már készen álltunk a Premier League-re, és a következő két idényt a hetedik helyen zártuk.

A legelső élvonalbeli idényedben rögtön 30 gólt szereztél, és elnyerted az európai Aranycipőt. Milyen érzés, hogy te vagy az egyetlen angol, akinek ez összejött?
Lisa Lomas, Instagram
Nagyon büszke vagyok, és nem akarom leszólni a Sunderlandet, de egy ilyen csapatban ez még sokkal nagyobb teljesítmény. Ha mondjuk, a Manchester United vagy az Arsenal játékosa lettem volna, mindenki azt mondja, hogy ez természetes. Elképesztően büszke vagyok, hogy a mai napig én lehetek az egyetlen angol, aki elnyerte. Remélem, ez a rekord sohasem dől meg.

Az aranycipős idényed előtt Rodney Marsh azt mondta, hogy legfeljebb öt-hat gólt szerzel majd. Ez feltüzelt egy kicsit?
Sonia Kilburn, Berkhamsted
Természetesen. Az ilyen véleményre mindenki ad. Sajnos ezt követően már nem volt lehetőségünk találkozni. Az első két idényemben összesen ötvenöt gólt értem el a Sunderlandben úgy, hogy a második évadban három hónapot sérült voltam! Első meccsünkön négy nullára vert minket agyon a Chelsea, alig értem labdába, és közben végig arra gondoltam, hogy Rodney Marsh-nak igaza volt. Aztán már kedden fogadtuk odahaza a Watfordot, és két gólt lőttem. A Premier League nem készült fel egy olyan párosra, mint Quinn és én. Komplett csapatokkal bántunk el.

Milyen volt, amikor te szerezted a győztes gólt a Newcastle ellen?
Ian Kelly, Sunderland
Óriási. Ruud Gullit nem játszatta Alan Shearert és Duncan Fergusont. A pletyka már a buszon megtalált bennünket, és amikor ez hivatalossá vált, teljesen megváltozott a hangulat az öltözőben. Valami nem stimmelt náluk, ezt jól éreztük, és hallottuk, hogy amennyiben a Newcastle kikap aznap, akkor Gullit mehet. Elképesztő idő volt, a labda megállt egy tócsában, mielőtt hozzám került. Láttam, hogy érkezik Quinn, és gondolkodtam, mit tegyek. Adjam be keresztbe? Nem, elvállalom! Amint elküldtem, már tudtam is, hogy bent van. A meccs után autóval vezettem haza a városunkban, és mindenki ünnepelt. Hiába szereztem ötvenöt gólt az első élvonalbeli idényemben, nem éreztem, hogy része vagyok a Sunderland történelmének. Egészen eddig a gólig.

Azt nyilatkoztad 2017-ben, hogy aki második angolként megszerzi az európai Aranycipőt, az megérdemli, hogy bármelyik csapatot válassza magának, amelyiket csak akarja. Ha ma lenne 25 éves Kevin Phillips, melyik klubot választaná?
Will Jeffrey, Instagram
Jaj, hát… Azt, amelyik hajlandó fizetni. Mai áron számolva nagyjából hetvenmillió font lenne, és az első négy helyezett környékén kellene körülnézni. Akkor szóba hoztak a Tottenhammel, az Arsenallal és az Aston Villával is, és tizenötmillió fontra értékelték az üzletet, de én a Sunderlandben éreztem otthon magam. Odafigyeltek rám. Úgy gondoltam, nincs is ennél jobb hely a világon.

Úsztál már az Északi-tengerben?
Brett Bentley, Twitter
Egyszer igen. Ott edzettünk, amikor fagyos volt a pályánk. Reid levitt minket, és bele is kellett ugranunk. Csak néhány másodpercet bírtam.

Melyik volt nagyobb élmény: az Aranycipő, vagy az, hogy bemutatkozhattál az angol válogatottban?
CFalcc, Twitter
A válogatottbeli szereplés minden labdarúgó pályafutásának a csúcsa, ráadásul Michael Gary és én akkor még a First Divisionben tevékenykedtünk. A Népstadionban Magyarország ellen léptem először pályára, szürreális élmény volt. Aztán játszottam Argentína, Brazília és Olaszország ellen is, majd kezdő voltam odahaza, amikor Belgiummal csaptunk össze éppen a Sunderland otthonában. Csodálatos volt.

Nagyon kiábrándultál amiatt, hogy a 2000-es Eb-n nem léphettél pályára?
Stuart Steelyard, Twitter
Szerintem megérdemeltem volna néhány percet, ha azt nézzük, mennyire jók voltunk. Én voltam akkor a Premier League gólkirálya. A Románia elleni mérkőzésen próbáltam szemkontaktust teremteni Keegannel és Derek Fazackerleyvel, hogy engem küldjenek be. Sohasem szereztem gólt a válogatottban, és ez egy picit fáj. Valamivel hátrébb húztak, és összekötő szerepet töltöttem be. Nem kerültem annyiszor lövőhelyzetbe, mint a klubomnál.

Maradtál volna a Sunderlandben, ha nem esünk ki, vállalva akár azt is, hogy emiatt tovább kell dolgoznod Howard Wilkinsonnal és a szúrós csalánjaival?
Andrew Newton, Twitter
Egészen biztos, hogy maradtam volna. Howard mindent megpróbált, hogy bent tartson minket. Egy szép napon egy tescós szatyorral jött be az öltözőbe, mi meg csak néztük, mi lehet az. Elkezdte a buzdító beszédet, majd azt mondta, meg kell fognunk a csalánt, legalább egyvalakinek hozzá kell érnie. Majd azt mondta, ő szívesen megfogja, és előhúzott egy csokor csalánt a zacskóból. Én azt mondtam, biztos, hogy meg nem fogom.

Betelefonáltál a Three Legends focis beszélgető műsorba, miután meghiú­sult, hogy a Middlesbrough-ba szerződj, mert állítólag az ügynököd túl sok pénzt akart. Megtartottad őt ezek után is?
Louis Dixon, Instagram
Sohasem készültem a Middlesbrough-ba. Amikor már tudtam, hogy otthagyom a Sunderlandet, szívesen maradtam volna a környéken, és volt kapcsolatfelvétel a Middlesbrough-val is. Nem készültem soha a Newcastle-be sem. Voltak pletykák erről, de ezeket a média találta ki. A Middlesbrough észszerű választás lett volna, de végig­gondoltam, és nem teljesen stimmelt. Amikor megkeresett régi klubom, a Southampton, egy percet sem gondolkodtam. Azért telefonáltam be a műsorba, hogy tiszta körülmények között hagyhassam ott a Sunderlandet. Az utolsó két hónap kemény volt, akadtak időszakok, hogy egyedül edzettem. Világossá tettem, hogy megyek, amire Mick McCarthy így reagált: akkor nem szerepelek a terveiben. Nem volt szép befejezés.

Melyik volt a legfélelmetesebb idegenbeli pálya?
Tom Parker, Instagram
Azok voltak a legveszélyesebb helyek, ahol a közönség közvetlenül a játéktér mellett ült. Ilyen volt például a Fratton Park. Akkor jártunk ott, amikor Harry Redknapp volt a menedzser, és szimpla gyűlölet uralkodott a Southampton és a Portsmouth között. Kikaptunk, és még másfél órára bezártak bennünket a stadionba.

Milyen érzés volt pályára lépni az Aston Villa–Birmingham rangadón először a Villában, később a Birminghamben?
Jordan Smith, Instagram
Számos rangadón pályára léptem már. Lőttem gólt a Watfordban a Luton ellen, a Sunderlandben a Newcastle-nek és a Southamptonnak a Portsmouth hálójába. Később a Villa játékosa lettem. Sérüléssel küszködtem, de még így is győztes gólt szereztem a St. Andrew’s­ban. Ez újra legendává avatott, mert a szurkolók nagyon szeretik azt, aki rangadón szerez gólt. Hiába lettem később a Birmingham játékosa, az Aston Villa szurkolói a mai napig örömmel emlegetik nekem. Szerencsére a Villából a West Bromba távoztam, és nem egyenesen a Birminghambe.

Közel voltál hozzá, hogy visszakerülj a Sunderlandbe 2006-ban?
Lewis Trainor, Durham
Quinn felhívott, amikor a Villánál voltam, mivel ő lett a csapat menedzsere. Azt kérdezte, megkísérthet-e. Elsőre azt feleltem, hogy próbálkozhat. Erre azt válaszolta, remek, másnap kellene kezdenem. Erre azt mondtam, hogy akár mennék is, de ezt azért jobban át kell gondolnom. Voltak kétségeim. Nagyon jó időszakot töltöttem ott, szépen maradtam meg az emlékeikben, ezt egy pillanat alatt lerombolhattam volna. Közben felhívott Bryan Robson a West Bromtól, és megkérdezte, hogy ha már úgyis arrafele megyek el, nem ugranék-e be. Az ügynököm azt mondta, semmi bajom nem lehet, ha két lehetőség is van az asztalon. Annyit azért a pályám során megtanultam, hogy ha egy klub meghív magához és akar téged, akkor nem enged el, ha már ott állsz az edzőpályáján. Igent mondtam neki, és kétéves szerződést írtam alá velük. Niall egy picit elkenődött a hírtől, de a családom épp csak egy éve telepedett le a midlandsi vidéken, nem akartam újra költöztetni őket. Két nagyszerű évet töltöttem a West Bromnál.

Te és Paul Robinson kiszőkítettétek a hajatokat a West Bromban. A te ötleted volt?
Scott Hickmans, Instagram
Egy részeg sütögetés alkalmával csináltuk! A lánytestvérem fodrász, kicsit iszogattunk, aztán mondtam Robbónak, hogy csináljuk. Azt válaszolta, rendben. Feltettük a festéket, de elfeledkeztünk róla, mert ittunk. Hirtelen azt vettük észre, hogy világos a hajunk, de az sem érdekelt. Az edzésen mindenki lehidalt. Akkoriban magasan szárnyalt a csapat. Nekem ezzel a fejjel is jöttek a gólok, úgyhogy azt mondtam, addig fent hagyom, amíg ki nem kapunk. Még egy jó hónapig maradtunk szőkék!

Ligakupa-döntőt nyertél 2011-ben a Birminghammel, de nem léptél pályára. Nem volt rossz érzés?
Louis Goodwin, Instagram
De, amikor ránéztem az éremre, az járt a fejemben, vajon megérdemlem-e. Mindenki azt mondta, hogy igen, mivel a negyedik körben vesztésre álltunk a Brentford ellen, és én lőttem az egyenlítő gólt. Viszont amikor Alex McLeish Obafemi Martinsnak szólt a döntőben, hogy melegítsen, borzalmasan éreztem magam. Biztos voltam benne, hogy ugyanott lettem volna, ahol Obafemi állt, amikor az üres kapuba belőtte a győztes gólt. De megkaptam az érmet, és ezt már senki sem veheti el tőlem. Nagyon élveztem a Birminghamnél töltött időt, én szereztem a győztes gólt a Reading ellen, amivel feljutottunk a Premier League-be, és nagy részem volt abban is, hogy utána nem estünk ki.

Milyen volt valójában a Blackpool az Oystonék fémjelezte korszakban?
Nick Hastie, Twitter
Azt kell, hogy mondjam, sohasem érintett a tulajdonosi kérdés. Soha semmilyen ügyem nem volt Karllal vagy az apjával. Amikor én és Barry Ferguson odakerültünk, kiváló szerződést kaptunk, úgyhogy nem fogom szidni őket. Persze én is tudom, hogy amit olykor a csapattal tettek, az szégyentelen volt. Mégis nagyon szerettem ott lenni, és eljutottunk a rájátszás döntőjébe is. A körülmények és az edzőpálya borzalmasak voltak, egyes épületeknek lyuk tátongott a tetején. Ha esett az eső, vödrök álltak mindenütt.

Mi történt Brightonban az öltözőben az előtt a bizonyos hírhedt Crystal Palace elleni rájátszásmérkőzés előtt?
Vince Freeman, Croydon
Megérkeztünk, bementünk az öltözőbe, ami bűzlött. Megnéztük a vécét, és ürülék volt benne mindenütt. Ian Holloway teljesen megőrült. Azt hitte, az ellenfél szívat bennünket. Ha Ollie-nak elgurult a gyógyszere, akkor nagyon elgurult, nem lehetett megnyugtatni. Követelte, hogy takarítsák fel. A Brighton küldött is embereket, akik megcsinálták ugyan, de a szag nem múlt el. Azóta megtudtam, hogy az egésznek semmi köze nem volt a riválisokhoz, a buszsofőrünk csinálta! Amikor behozták a cuccainkat, rájött a szükség, és ment belőle mindenhova. Nem mert szólni senkinek, ezért inkább lelépett. Nekem így mesélték, de sohasem derült ki az igazság. Ez az ügy nagyon inspirált mindenkit, hogy nyerjünk.

Mi járt a fejedben, amikor odamentél, hogy rúgjál egy tizenegyest a 2013-as rájátszásdöntőben a Palace ellen?
Fin Palfreyman, Instagram
Az, hogy csak ki ne hagyjam. Korábban már három finálét elveszítettünk, nem akartam még egyet. Egyébként ekkor voltam a legnyugodtabb, és ez lett a legjobb lövés egész életemben.

Mi a titka annak, hogy sokáig aktív maradtál?
Kurt Lewin, Instagram
Már majdnem huszonegy éves voltam, amikor profi lettem, és végig éhes voltam a sikerre. Odafigyeltem magamra. A Leicestertől vonultam vissza, amikor a csapat feljutott, én pedig negyvenegy éves lettem. Akkor úgy éreztem, hogy eljött az ideje. Nigel Pearson boldog lett volna, ha még egy évig maradok, és így visszatekintve, jobb lett volna, ha elfogadom. Én lehettem volna a Premier League legidősebb mezőnyjátékosa és gólszerzője. Viszont felkértek edzőnek is, és a kettőt nem lehet együtt csinálni.

Gondoltad volna, hogy a Leicester meg sem áll a bajnoki címig?
Graeme Hodgkinson, Lincoln
Nem, soha! Én hülye az év szeptemberében hagytam ott az edzői csapatot, és mentem át a Derbyhez. Ez a munka előrelépést jelentett szakmailag, de amikor figyeltem az eredményeket, és láttam, hogy a Leicester minden héten nyer, azt gondoltam, „b…a meg, lehetne egy edzői aranyérmem!”.

Milyen volt Jamie Vardyt edzeni?
Sam Jennings, Melton Mowbray
Nagyon élénk, és mindenről van véleménye. Néha nem volt könnyű vele, mert nem tudtad, hogy amit mondasz, veszi-e. Néha tényleg kíváncsi voltam, figyel-e. Azóta is figyelemmel kísérem, és szerintem használt, amire tanítottuk, a befejezése például fényévekkel jobb.

Szívesen lennél menedzser?
Cal Pattinson, Instagram
Nem mondanék nemet. Voltam már edző a Leicester, a Derby és a Stoke csapatánál. A Stoke egészen különleges volt: ha egy csapat kiesik, nincs más cél, csak a feljutás. Ha nem csak erre koncentrál mindenki, nagyon nehéz, és sajnos túl sok döntetlent játszottunk, emiatt ugrott az állásunk.

Lennél a Sunderland menedzsere?
James Hodgson, Instagram
Ha komolyan szóba jönne, meggondolnám. Akárhányszor felállt náluk a szakvezető, mindig emlegetni kezdtek, de a klubtól ezt még sohasem hallottam. Van néhány nálam sokkal képzettebb figura, úgyhogy az esélyeim nem túl jók, de örömmel vállalnám.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)