Nagyinterjú: Emile Heskey

Interjú Joe Brewin Portré Paul Cooper

Ami a gyerekkori ambíciókat illeti, Emile Heskey jó lóra tett. Nemcsak azért, mert 22 évnyi profi pályafutása gyerekkori klubjában is sikeres volt, majd folytatódott a Liverpoolban, ahol trófeákat is nyert, és azt se feledjük, három nagy tornát is megjárt az angol válogatottal.

Azért is, mert klubszobájában van biliárd, léghoki, bárpult és hírességek mezei.

„A legtöbbjük nem is az enyém” – mondja kuncogva. Pedig az első, amelyen igazán megakad a tekintetünk, nagyon is az övé: Heskey saját válogatott meze arról a mérkőzésről, amelyen Anglia 5–1-re alázta Németországot 2001 szeptemberében. Akkor ő is kivette a részét a gólszerzésből.

„Már nem is tudom, milyen régóta nem voltam itt lent, hogy megigyak valamit, hogy játsszak egyet” – mondja sóhajtva, és kedvesen invitál minket, hogy üljünk le, és beszéljük át pályafutását.

Heskey januárban töltötte be a negyvenet, és nem pihen, éppen elég feladatot ad neki négy kicsi gyereke. Közülük Reigan és Jaden már a Manchester City látókörébe került, míg a legkisebb, Mendez csak 2017-ben született.

Sajnos többségüket már nem sikerült elcsípnünk az iskola előtt, de apjuk így is örömmel engedi fotósunknak, hogy lencsevégre kapja, majd jöhetnek a kérdések.

Van egy öcséd, Revelino, aki Rivellino után kapta a nevét. Te miért nem ennek jegyében mentél a keresztvíz alá?
Gareth Ruddier, Norfolk
Nem tudom. Talán izgalmasabb lett volna, ha fordítva neveznek el bennünket, nem igaz? A testvérem szereti a nevét. Más, mint a többieké, és csak egy van, aki ugyanezzel a helyesírással írja.

Tizenhét éves voltál, amikor bemutatkoztál a Leicesterben a QPR ellen. Biztosan izgultál!
Rob Stead, Coventry
Fiatal srác voltam, de már a felnőttekkel utaztam, segítettem a felszerelések körül. Akkoriban már edzettem is velük. Aznap este egy csomóan betegségtől szenvedtek, és én voltam az egyetlen választás. Az edzőnk, Mark McGhee nem mondott semmit, amíg ki nem léptünk az öltözőbe. Kitűzte a névsort az ajtóra, én meg láttam, hogy rajta van a nevem. Elég hamar kellően ideges lettem. Messze nem ez volt a legjobb meccsem, de legalább elkezdődött.

Mikor kaptad a Bruno becenevet, és mi a véleményed róla?
Patrick Wills, Merseyside
A szurkolóktól kaptam, olyan, amilyen. Egy kicsit túlsúlyos fickó volt, de elég gyors. Illett rám.

Mennyire emlékszel a harmadosztály 1996-os osztályozójára?
Colin Lewis, Facebook
Nem igazán. Csak arra, hogy rohangáltam körbe a pályán, amikor Steve Claridge bevágta a győztes gólt. Csodálatos volt a régi Wembleyben, maga a légkör és minden más is aznap. Játszottam a régi és az új stadionban is, és a réginek egy kicsit nagyobb volt a varázsa. Éreztem az örökséget és a szeretetet. A közönség is hangosabbnak hatott.

Milyen volt a Leicester pályán kívüli hangulata akkoriban? Muzzy Izzet könyve egészen izgalmas kedd estékről számol be…
Michael Harper, Twitter
Hét közben szinte nem is láttuk az edzőt, Martin O’Neillt. Keddenként megjelent, keményen megfuttatott bennünket, szerdán szabadok voltunk. Ilyen értelemben önmagunkat fegyelmeztük, tudtuk, melyik estéken ihatunk. Azért így visszatekintve, volt egy-két srác, aki egy kicsit túllőtt a célon. A többség szívesen járt a Baffone nevezetű pizzériába a városközpontban. Többnyire azért mentek, hogy bedobjanak egy pizzát edzés után, de gyakran más lett a vége. Gyerek voltam még, nem igazán folytam bele az ilyesmibe. Ettem, aztán leléptem, a feléről sem tudtam annak, ami ott folyt. Hallom a sztorikat, és magamtól is azt kérdezem, hol voltam ekkor. A válasz pedig leginkább az, hogy az ágyban. Ha jól megy a futball, a menedzserek sokkal többet elnéznek. A Leicester akkor öt idény alatt négyszer játszott döntőt a Wembleyben, és szintén négyszer végzett az első tíz között. Ilyen eredmények mellett nehéz vitatkozni a játékosokkal. Ha visszagondolok, nem értem, hogy csináltuk. A futball megváltozott.

Lett volna esélyed továbblépni az előtt, hogy a Liverpoolba igazoltál?
Tasha May, Warrington
A Blackburn bejelentkezett értem tizenhat éves koromban, de eszem ágában sem volt máshol folytatni. Kényelmes volt, hogy otthon lakhattam, és még nem szerepeltem a felnőttek közt. Tudtam, hogy a Leicesterbe bekerülök. Játszottam az angol U18-as válogatottban is, ott voltam az 1996-os franciaországi korosztályos Európa-­bajnokságon. Csatár voltam Michael Owennel. Franciaország csodás csapattal állt ki, ott volt sorai közt William Gallas, Mikaël Silvestre, Thierry Henry, Nicolas Anelka. Ők nyerték a tornát. A szövetségi kapitányuk Gérard Houllier volt, vele később összefonódott a sorsunk. Liverpool-szurkoló voltam, úgyhogy nem is volt kérdés, mit tegyek. Hatalmas előrelépés volt. Kilencéves korom óta játszottam a Leicester csapatában, és tizenhét voltam, amikor először pályára léphettem a felnőttek közt. Csak ezt ismertem. Mondjuk úgy, hogy a Leicester nagyon nyugis volt, míg a Liverpool elképesztően szervezett. Minden nap minden percéről előre tudtam, hogy mit fogok csinálni, folyamatosan találkozókra jártam, és megértettem, miért állnak egyesek annyira magas szinten. Elég alapos fogalmat alkothattam arról, hogy mi is az igazi munka.

Mekkora szerepet játszott a döntésedben, hogy Michael Owen várt rád a Liverpoolnál? Sokat voltatok együtt a pályán kívül is?
Donald Cross, Facebook
Csodálatos volt, hogy hozzá társulhattam, az U18-as válogatottban már jók voltunk együtt. Ez aztán a felnőtt válogatottban is így volt. Nyilván mindkettőnknek jól jött, hogy klubszinten is együtt folytathatjuk. (FFT: Szerinted mitől működött ilyen jól?) Őszintén szólva nem tudom, egyszerűen csak működött. Akkoriban divat volt a nagy ember-kis ember páros. Mindketten gyorsak voltunk, én erősebb, ő termékenyebb. A pályán kívül nem sokat voltunk együtt.

A gólstatisztikáiddal sokat cikiztek egész pályafutásod során. Bántott a kritika?
Lloyd Richardson, Facebook
Sosem tekintettem magamra termékeny csatárként, de tudtam, mit kell letenni az asztalra. Helyzeteket teremtettem, tartottam a labdát, értettem a szerepem. A többiek szívesen játszottak velem. A jót és a rosszat is el kell viselni, de bevallom, egy idő után zavart, mert csak ezt tudták felhozni ellenem. Csak ezt hallottam mindenütt. Túltettem magam rajta. A fiataloknak is azt mondtam mindig, ne aggódjanak a kritikán, az csak egy emberé, de mindig lesz mellette tíz, aki szereti őket.

Három trófeát nyertél első teljes liverpooli idényedben. Melyik volt a kedvenced?
Sue Bradley, Bath
Azt hiszem, az FA-kupa. Amikor gyerek voltam, ez volt a leg­ikonikusabb versenysorozat, és az egyetlen, amelyiket maradéktalanul követhettünk a tévében. Nem érdemeltük meg, hogy legyőzzük az Arsenalt, de ez egy cseppet sem érdekelt. Owen elképesztően jól játszott, ha csak lehetősége adódott, lőtt. Érdekes, alig emlékszem a 2001-es UEFA-kupa-döntőre az Alavés ellen, pedig kemény meccs volt, öt négy lett az eredmény. A gólokra még emlékszem, de másra nem nagyon. Talán azért, mert abban az idényben elképesztően sok meccset játszottunk, és addigra már alig éltünk.

„Liverpool-szurkoló voltam, úgyhogy nem is volt kérdés, mit tegyek. Hatalmas előrelépés volt”

Németország–Anglia egy öt. Beszélgessünk erről egy kicsit!
Adam Day, London
Történelmi pillanat, nem igaz? Sven-Göran Eriksson néhány hónapja állt szolgálatba, a Wembleyben kikaptunk tőlük egy nullára, és hat perc után Münchenben is vereségre álltunk. Volt esély rá, hogy kettő nulla lesz belőle, és emiatt aggódtunk is. Aztán hamarosan összeszedtük magunkat, Owen kiegyenlített, Gerrard belőtte a másodikat, és nem volt megállás. A gólom a vége felé csak megkoronázta az egészet.

Voltak az aranygenerációnak kiváló játékosai is. Miért nem jöttek az eredmények?
Nick Duncan, Facebook
Talán túl nagy lehetett a nyomás. Csapatként sem álltunk össze igazán. Túl sok jó játékos jutott egy pozícióra, és Paul Scholesból sem jött ki minden. Állandó kérdés volt, hogy hol játsszon, ahogyan az is, hogy hol játszassuk Gerrardot. Egyénileg tényleg jók voltunk, de csapatként nem annyira.

Eriksson uralkodásának utolsó éveiben szemmel láthatóan kegyvesztett lettél. Nem voltál dühös emiatt?
Ben King, Essex
Ma már nem haragszom. Nem igazán. Talán jól is jött, mert egy kicsit eltávolodtam ettől a közegtől. Néha nagyon nehéz volt ez az élet. Állandó reflektorfényben kellett élnünk. Sok mindent a média irányít. Lehetőséget kaptam, hogy némileg visszavonuljak, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott. Néha úgy éreztem, hogy jobb lenne ott lennem, különösen az első birminghami évemben, ami valóban kemény volt. Gary McAllister, Steven Gerrard és Danny Murphy – csupa olyan futballista, akik azonnal észrevettek, ha megindulsz – mellől jutottam el egy olyan csapatba, ahol hétszer is meglódulhattál, egyszer sem látták, nem jött a passz. Változtatnom kellett a gondolkodásmódomon.

Honnan jött a dj-s gólöröm?
Moses Barrett, Facebook
Van egy barátom, úgy hívják Johnathan Joseph – DJ Spoony –, vele találtuk ki ezt az gólörömöt. Az első idényben jött a trombita, a másodikban a dj. Ő találta ki a németek ellen mutatott golfos ünneplést is, ő a hibás. Olyan szerepet töltött be az életemben, mint egy koreográfus.

A Leicesternél örökre hálásak lesznek, hogy 2002-ben tízezer fontot adtál a klub megmentésére. Miért döntöttél így?
Louise Tucker, Leicester
Ha nem volna a Leicester, nem volna Emile Heskey sem. Így láttam, és azért nagyon szerettem volna segíteni. Amikor Gary Lineker összehívta a konzorciumot, azt gondoltam magamban, miért is ne, és adtam bele pénzt. Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy a klub azóta is teljesen rendben van.

Miért hagytad ott a Liverpoolt a Birminghamért 2004-ben? Belefáradtál?
Philip Cain, Facebook
Hátra volt még egy év a szerződésemből, de az akkori elnök, Rick Parry közölte velem, hogy a klubhoz érkezik Djibril Cissé, így nem sok játéklehetőséget kapok. Valamit lépnem kellett. Elfogadtuk a Birminghamből érkező ajánlatot, és ennyi. Ennek ellenére nagyon szerettem a Liverpoolt, szép időket töltöttem ott, jó móka, érzelmekkel teli időszak volt. Amikor gyerek az ember, azért kezd el sportolni, hogy trófeákat, érmeket nyerjen. Szerencsés voltam, hogy ez már a Leicesterrel is sikerült, majd a Liverpoolban folytathattam. A Premier League-ben a második hely volt a legjobb, ami összejött, de ott volt az a rengeteg serleg, ennél többet nem is kívánhattam.

Robbie Savage csapattársa voltál a Leicesterben, majd a Birminghamben is. Őszintén, tényleg olyan irritáló, amilyennek tűnik?
Neil Baker, Facebook
Sav már csak Sav, nem igaz? De az igazság az, hogy jó játékos, és pontosan az, akire a Birminghamnek akkor szüksége volt. Képes volt annyira felhergelni az ellenfelet, hogy az kibillenjen az egyensúlyából. Egészséges volt, ide-oda rohangált, majd váratlanul megvillant, vagy szabadrúgásból, vagy valami hasonlóból. Engem nem tudott felhúzni a pályán kívül sem. Mókás fickó volt, jó, hogy ott volt. Hiányzott, amikor otthagyta a csapatot.

Martin O’Neillnek köszönhetően lettél az Aston Villa játékosa? Nem féltél, hogy megharagszanak a Birmingham szurkolói?
Jamie Berger, Luton
O’Neill magával akart vinni a Celticbe, amikor a Liverpool játékosa voltam, majd a Villába, amikor a Birminghamben futballoztam, de akkor még egyik sem ment. Nem kedvelem a balhét, de szerencsére nagyon szépen bántak velem a Birmingham szurkolói, amikor a Villa játékosa lettem. Néha arról vitatkozik a két tábor, hogy melyik csapatban voltam a jobb! Azért hagytam ott a Birminghamet a Wiganért, mert tetszett Paul Jewell munkássága, de aztán újra O’Neill-lel dolgozhattam, és ez nagyon jó érzés volt.

Emlékszem egy mérkőzésre, amelyen totálisan kiakadtál a játékvezetőre, Mike Jonesra. Olyan volt, mintha nem is te lennél.
Alex Moore, Facebook
A Wigan ellen történt 2011-ben. Képzeld el, hogy ötpercenként belekönyökölnek a fejedbe, te is kiakadnál. Ha mindezt nem látja a játékvezető, és azt üzeni, hogy viseld el, mit tennél? Így nincs is értelme, hogy ott legyen, ahogy annak se, hogy én ott legyek. Amúgy mindenkinek van ilyen napja, nem igaz?

Te voltál az első, aki gratulált David Beckhamnek híres gólja után, amelyet a görögöknek lőtt 2001-ben (jobbra – a szerk.). Szándékos volt, ugye?
Tom Casey, Facebook
Természetesen! Jól emlékszem. Sosem láttam még olyan mérkőzést, ahol valaki ennyire képes irányítani a jobb szélről. Fenomenális volt, az egész mérkőzést a topon játszotta. Nem értettem, hogyan lehet erre képes. Talán azért, mert mindenki reménye benne nyugodott. Mára talán el is felejtették, mennyire jó játékos volt.

Ki a mindenkori kedvenc csatártársad?
Roxanne Griffith, Twitter
Mindenképpen Michael Owen. Csodálatosan megértettük egymást a pályán, ilyen mással nem volt. Nagyon szerettem még Nicolas Anelkát a Liverpoolban. Csodálatos játékos volt. Nem tudom megmondani, miért nem szerződtették őt állandóra a PSG-ből. Végül El Hadji Diouf került oda a Lensből.

Igaz, hogy Steve McClaren visszahívott 2007-ben, mert Owen erre kérte?
Luke Weaver, Worcester
Nem hiszem, hogy kimondottan engem akart. Hívott, de még csak fel sem akartam venni, mert nem tudtam, ki az. Aztán bemutatkozott, mondta, hogy Steve McClaren beszél. Mondta, hogy elbeszélgettek Owennel, és jó ötletnek tartották, hogy visszatérjek. De azt is elmondta, hogy korábban hívott már másokat is, ezt egy kicsit keménynek éreztem. Ezzel együtt örültem, nem morgolódtam neki.

Fabio Capello idején kicsit feltámadtál a válogatottban. Miért? Mi a véleményed róla?
David Ross, Facebook
Capello jó szövetségi kapitány volt. Sokan nem szerették a szigorúsága miatt, ami engem nem zavart. Szeretem a szabályokat, legalább mindenki tudja, hol van. Sok minden megváltozott a labdarúgásban akkoriban. Mindenki diktálni akart, különösen a játékosok, ő meg nem volt hozzászokva ehhez. Senki sem volt ellenséges vele, ilyesmit nem tapasztaltam, de nem ragadott magával az a társaság. A média azt írta, hogy 2010-ben volt egy csapattalálkozó a világbajnokságon, én meg azt kerestem, engem vajon ki hívott meg. Nem folytam bele a politikába.

Miért alakultak annyira rosszul a dolgok Anglia számára a 2010-es világbajnokságon?
Wayne Howells, Twitter
Igazán nem tudom. Remek, erre a célra készült létesítményben laktunk, de sokan panaszkodtak, hogy messze van a nagyobb városoktól. Az edzőpályák jók voltak, kaptunk egy hatalmas tornatermet is, mi kellhet még? Gondolom, unalmas, ha nem kedveled a társaságot, de velem nem így volt. Voltak jó barátaim, akiktől el kellett vonulnom néha öt percre, mert nagyon sok energiámat leszívták, és állandóan velem akartak lógni. Valójában nem zavart, négy gyerekem van, de néha nagyon jó egy kicsit egyedül maradni.

Hogyan értékeled a válogatott pályafutásod?
Harry Lavender, Guildford
Minden percét imádtam. Nagyon jó lett volna egy trófea, de azt hiszem, nem voltunk annyira együtt. Ezt mindkét értelmében gondolom: nem is töltöttünk együtt elég időt, és nem is voltunk egységesek. Voltak törésvonalak is a csapatban: öten érkeztek a Manchester Unitedból, további öten a Liverpoolból, a maradék mindenhonnan máshonnan. Én mindkét oldalt ismertem. Amikor a Leicester játékosa voltam, többnyire egyedül ücsörögtem, amikor viszont a Liverpoolé, a többiekkel bandáztam. A wiganes korszakomban tértem vissza, onnan Chris Kirklanddel voltunk együtt válogatottak, akkoriban vele lógtam. Ez már csak így ment. Mindig volt egy természetes megosztottság, de ez sosem vált ellenségessé. Az ember azokkal alakított ki kapcsolatot, akiket ismert.

Miért mentél el a Newcastle Jets csapatába?
Omar Craig, Facebook
Robbie Fowleren keresztül talált meg az edzőjük, mert ő is játszott korábban Ausztráliában. Megkérdezte, érdekelne-e az ottani munka. Úgy éreztem, megtettem már mindent a Premier League-ben, tizenhét évet nyomtam le ott, kezdtem magam úgy érezni, mint az aranyhal az üveggömbben. Nem tudtam, mire számítsak ott, de mindenki elfogadott: a játékostársak és a szurkolók is. Csodálatos volt. Az ausztrálok életstílusa annyira más, hogy a futball szinte show-nak minősül arrafelé. A meleg miatt reggel fél nyolckor edzettünk, majd a nap további részében élveztük az életet. Az egyik srác eltörte a lábát szörfözés közben, és egy hónapra kiesett. Mondtam neki, ezt nem teheti, az a munkaeszköze.

HeskeyCam: azért ez kemény, nem?
Danny Lyons, Facebook
Igen, az! Tudtam, hogy ilyesmivel vannak elfoglalva, de egyszer nagyon benne voltam egy mérkőzésben, és elfeledkeztem róla. Pedig nagyon reménykedtem, hogy nem fogom elfelejteni, hogy aztán beletúrjak az orromba, vagy ki tudja, mi. Ezt leszámítva nem sok figyelmet kaptam Ausztráliában. Csodás volt: nyugodtan végigsétálhattam az utcán, senki sem ismert fel.

Megismerkedtél az ausztrál vadvilággal, amíg ott éltél?
Mike Bird, Twitter
Mivel városban éltem, nem igazán találkoztam semmivel, leszámítva egy páratlanul nagy pókot. Ha az ember kimozdul északra, ott már van minden: medúza, kisebb pókok, amelyek ölni is képesek, mérges békák. Az egyetemi campus, ahol edzettünk, tele volt bokrokkal, ezek aljában csomó barna kígyó éldegélt. Ezek elég veszélyes állatok, jobb volt nem is belegondolni.

Milyen érzés volt „főnöknek” nevezni Neil Lennont a Boltonnál?
Gary Allen, Facebook
Először furcsa. Vicces, mert azelőtt csak úgy hívtam, „haver”. Azt mondta, nem hívhatom csakúgy havernak, és azzal fenyegetett, hogy megbüntet, ha ezt teszem. Ez működött is. Jó volt vele dolgozni, többször is éreztem Martin O’Neill hatását a mondandóján és azon, ahogy a játékosokat motiválta. A 2014–15-ös idény közepén kerültem a Bolton csapatába, és Lennon csodálatos volt. Amikor az ember elkezd kiöregedni, mégis mit tegyen? Az már csak sziszifuszi küzdelem. Több játékos is fiatal volt, és csak arra várt, hogy jobb szerződést ajánlanak neki. Lennon ezt a helyzetet is jól kezelte.

Szívesen lennél edző vagy menedzser a közeljövőben?
Becky Perry, Facebook
Szeretek atyáskodni a játékosok felett. Már a Boltonnál is csináltam. Elvégeztem az edzői tanfolyamok első felét, de nincs értelme folytatnom, amíg nem dolgozom valakivel. Vagy legyek én a legjobb végzettséggel büszkélkedő munkanélküli edző? Már a B-tanfolyamra mehetnék, de ennek csak akkor van értelme, ha dolgozom egy klubnál.

Mi a véleményed arról, hogy viszonylag kevés a fekete edző a futballban?
Matt Mason, Facebook
Úgy érzem, nem sokat léptünk előre azóta, hogy én magam elkezdtem futballozni, legalábbis ami a menedzsereket, edzőket és más pozíciót betöltő munkatársakat illeti. Hogy ez változik-e? Talán nem. Még senki sem tett semmit, ami arról győzött volna meg, hogy mégis. Mit tehetnénk? Talán leülhetünk megbeszélni, de valójában nem tudom.

Ha megváltoztathatnál valamit a pályafutásodban, mi lenne az?
Sophie Webb, Twitter
Talán tovább maradnék a Liverpoolnál, főleg, hogy a következő idényben megnyerték a Bajnokok Ligáját.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi lapszámában.)